A két éve napvilágot látott a Sonic, a sündisznó átütő sikere nemcsak a stúdiót, de engem is vártalanul ért. Az eredetileg egy halloween-i rémségre hajazó kék süni dizájnja miatt ugyanis a film több hónapot csúszott, hogy aztán az újra designolt kis kék gyorshajtó végül jól ismert formájában romboljon be a filmszínházakba. A végeredmény pedig, nos, önmagáért beszélt: a covid járvány előtti utolsó nagyobb blockbusterként néhány hét alatt egy egészen csinos 400 millió dolláros összbevétellel zárta a viszonylag rövid mozis pályafutását, ami után nem is lehetett kérdéses, hogy a Paramountnál bizony franchise-t fognak építeni a videojáték történelem egyik legikonikusabb karaktere köré.
(tovább…)Az Esernyő Akadémia képregény sorozatnak indult, amely már önmagában is hatalmas népszerűségnek örvendett. Ezt csak tetézte, mikor a Netflix saját gyártású szériájaként is debütált milliók képernyőjén. Onnantól már nem csak az úgynevezett “kockák” ismerték a különleges gyerekek életét, hanem az egész világ a rajongójukká vált. Igaz, még csak 2 évad jelent meg, de úton van a folytatás, amit a Netflix egy rövid videóval jelzett. De amíg erre várunk, addig a főszerep maradjon meg Klausnak, hiszen az új képregény, a sorozat spin-offja, az ő történetét mutatja be – a világvége előtt 12 évvel járunk.
(tovább…)Azt gondolom Neil Gaimant ma már senkinek sem kell írói sorsokat tartalmazó enciklopédiákat leporolva és fellapozva bemutatni. Ha más forrásból nem is, de a műveiből készült vagy éppen még készülőfélben lévő sorozatok kapcsán bizonyára azok is találkoztak a brit úriember nevével, akik nem követték nyomon képregényírói pályafutását. Pedig, amint a mai szeánszunkra tartogatott gyűjtemény is mutatja, igenis érdemes vetni rá egy jó hosszan tartó pillantást. Érdekes elgondolások, egyedi perspektívák és markáns alkotói vélemény jellemzi ezt a bő 20 év terméséből építkező kötetet.
(tovább…)Afázia – nyelvi zavar, mely a már kialakult beszédképességeket érinti. Idegen eredetű szó, amivel az emberek érintettség hiányában, vagy bölcsészdiploma nélkül, alapvető esetben nem találkoznak. Csodaszép, méregzöld borító, sárgán szedett cím, ígéret, hogy a vaskos könyvtest az egyik legjobb magyar űroperát fogja tartalmazni. Mindez bőven elég volt ahhoz, hogy az egzotikumra vágyó, vagy reménykedő sci-fi olvasó felkapja a fejét és virtuális, vagy valós kosarába nyomban behelyezze az Afázia kötetét. Én is így jártam, még 2021 nyarán, amikor a regény megjelent az Agave kiadó szárnyai alatt.
(tovább…)A magyar történelem a dicső pillanatok mellett tele van olyan fejezetekkel, melyek máig kibeszéletlenek és hatásuk a kortárs közéletet is befolyásolja. A hazai HBO új sorozata, A besúgó a ’80-as évekbe kalauzol minket, hogy lerántsa a leplet a korszak ügynökhálózatáról, de az akkoriban formálódó ellenzéki mozgalmakról is. A cikk spoilermentes.
(tovább…)Mindannyiunknak van kedvenc szerzője, aki bármit is írjon, azt azonnal olvasni akarjuk, számoljuk a napokat az új könyv megjelenéséig, mikor végre elmerülhetünk az ismerős stílus és jól megválasztott szavak alkotta történetben. Kicsit olyan ez, mint megérkezni egy számunkra otthonos helyre. Azonban ez kétoldalú dolog: a várakozás sokszor olyan elvárásokat szül, amelyek néha nem teljesülnek, máskor pedig a vágyott könyv túlszárnyalja minden előzetes elképzelésünket. Nálam ebben az esetben az utóbbi történt, V.E. Schwab ismét teljesen magával ragadott.
(tovább…)New Yorkot már sok megrázó esemény érte mind a valóságban, mind a fiktív filmekben és könyvekben. Valahogy már el sem tudnánk képzelni máshol egy katasztrófát vagy egy terrorcselekményt. Legyen szó akár a földönkívüliekről, akár egy világvégéről, vagy csak az emberek pusztítás vágyának kiélésének helyszínéről. J.D. Barker legújabb könyvében sincs ez máshogy. A metropolisz tökéletes helyszínválasztás a cselekménynek, és akik nem jártak ott, azok is tökéletesen el tudják képzelni az említett pontokat, annyit olvashatunk róla, vagy láthatjuk filmekben. Már önmagában ez is megadja a könyv alaphangulatát – és akkor még nem is beszéltünk az író sajátos stílusáról.
(tovább…)Cyrano történetének legújabb filmes feldolgozását a közönség két fő tényező alapján fogja értékelni. Az egyik tényező a méltán közkedvelt remek színész, Peter Dinklage. A másik tényező pedig a musical műfaja. A zenés-táncos történeteket sokan szeretik, sokan ki nem állhatják. Azt viszont mindkét tábornak el kell ismernie, hogy egy dalolászással megtöltött világban könnyű a túlzott érzelgősség csapdájába esni.
(tovább…)A 70-es évek Amerikája mindig is remek alapanyagként szolgált Paul Thomas Anderson számára. Bár az első filmje, A szerencse zsoldosai volt, a Boogie Nights tabuként kezelt témája, diszkógömbjei, mikrofonfrizurái és – mai szemmel nézve – vállalhatatlan ruhakölteményei jelentették számára a mainstream filmvilágba való tényleges betörést. A későbbi években rendre eltávolodott ettől a korszaktól és hol az 1900-as évek kapitalista befektetők és a radikális Krisztus-követők kettős ölelésében megfulladó, napszítta és véráztatta olajmezőin (Vérző olaj), hol pedig az ötvenes évek kilátástalan, erőteljesen egzisztencialista és modernista hangvételt nyújtó szektáiban (The Master) talált új otthonra. Végül 2014-ben a posztmodern irodalom egyik császárának, Thomas Pynchon-nak (1937-) a Beépített hiba című hard-boiled átiratként is betudható könyvét adaptálta, több-kevesebb sikerrel. Ennél a filmjénél már megosztóbbak voltak a vélemények, de azt még a produkciót nem szeretőknek (csak, hogy finoman fejezzem ki magam) is el kell ismerniük, hogy azt a regényt sehogy se lehetett volna jobban és hitelesebben vászonra álmodni. 2021-ben Anderson ismét megtért a számára Mekkát jelentő korszakhoz, és leszállított egy ízig-vérig romantikus filmet, amit egy híres lemezbolt-hálózat után nevezett el. Ez lett a Licorice Pizza. A kritika minimális spoilert tartalmaz!
(tovább…)