Megannyi feldolgozás született már Bram Stoker Drakula című könyvéből, ám a vérszívó vámpír újra és újra feltámad a halálból. Ezúttal a sajátos látásmódú rendező, Robert Eggers idézte meg az erdélyi grófot, egy több mint százéves film-klasszikus nyomán. A végeredmény pedig újfent bizonyítja, hogy Eggers bizony magabiztosan kezeli a horror műfaját és egy néprajztudós alaposságával vitte filmre a Nosferatu XXI. századi feldolgozását.
Ha könyv lenne, biztos fóliázva állna a polcon, de a játékoknál a fólia bevett szokás, így nehéz megmondani kinek is készült az új Dragon Age rész. Lássuk, ki adhatna mégis egy esélyt a Veilguard-nak, ezúttal opcionális spoilerekkel.
Vajon képesek lehetünk úgy leélni egy családos és biztos háttérrel rendelkező életet, hogy közben egy sötét titok nyomja a szívünk? Tudva ezt úgy, hogy egy embertársunk szabadsága múlott azon, őszinték voltunk-e a kérdéses pillanatban? Clint Eastwood új filmje fontos morális kérdésekben szorongatja meg a nézőjét, lassú keringőt járva a pattanásig feszült idegeinken.
A Sky Showtime és a Peacock új sorozata A Sakál napja vadonatúj köntösben igyekszik újjáéleszteni a bérgyilkos-sagát. De tud-e még bármi újat mutatni az Eddie Redmayne nevével fémjelzett széria? Izgalmakban biztosan nem lesz hiányérzetünk, a hazai néző pedig több magyar kapcsolatot találhat, mint azt elsőre gondolná.
Fura egy helyzetben van a Marvel, ugyanis annak idején pénzügyi okokból a különböző képregényeik megfilmesítési jogait különböző stúdióknak adták el. Persze ezek mindegyike végül aztán valahogy a Disney-nél kötött ki, kivéve a Pókember franchise jogait, amik még mindig a Sony-nál vannak és érthető okokból eszük ágában sincs megválni tőle. Természetesen a Sony többször is neki futott már a saját Pókemberes Univerzumának felépítésébe, aminek persze kétségkívül megvoltak a maga pillanatai, ám végül rendre mindegyik kudarcba fulladt. A legutóbbi ilyen próbálkozásuk egy afféle sötétebb hangvételű franchise létrehozása volt, amiben a Pókverzum kvázi antihőseit tették volna meg főszereplőknek, vagyis Venom-ot, Morbius, Kraven-t és még a jó isten a legelvetemültebb Marvel rajongó tudja, hogy kiket. Csakhogy a Venom első része kivételével ezek a filmek rendre mind megbuktak és bár a Sony mostanáig kitartott, de nagyon úgy néz ki, hogy a Kraven lesz az utolsó része ennek az egész Pókember nélküli Pókember univerzumnak.
Csütörtökön, tehát december 12-én, immáron kerek tizedik alkalommal szervezték meg, az utóbbi években a gaming világ talán legnagyobb eseményévé váló The Game Awards-ot, ahol a kötelezően kiosztott év játékai díjak mellett a videojáték ipar legnagyobb bejelentéseinek is helyt ad a rendezvény. És bár idén kissé ellentmondásosan kanyarodtunk rá a rendezvényre, azt hiszem a megszokottat és az elvártat ezúttal is tudta hozni Geoff Keighley csapata.
Peter Jackson és csapata egykoron lehetetlen küldetésre vállalkozott, amikor belevágtak A Gyűrűk Ura-trilógia élőszereplős adaptációjába, amelyet végül siker koronázott. Bár több helyen kompromisszumot kellett kötniük, és nem mindenhol lett tökéletes a végeredmény, A Gyűrűk Ura filmek mégis hatalmas népszerűségre tettek szert, és összesen tizenhét Oscar-díjat nyertek. Arról nem is beszélve, hogy letették a modern fantasy-adaptációk alapkövét, és a mai napig az egyik, ha nem a legjobb feldolgozásként tartják számon őket a filmtörténelemben. Bár a Hobbit-trilógia már nem lett ennyire kiemelkedő, sőt, több sebből is vérzett, végső soron mégis szerethető alkotásként tekinthetünk rá. Nem csoda tehát, hogy a Warner jelenlegi vezetősége is dollármilliárdokat lát Tolkien világában, és tíz évvel az utolsó Hobbit-film után újabb alkotással jelentkeztek. Ezúttal azonban nem élőszereplős kalandról van szó, hanem egy japán stúdió által készített animációs, anime-stílusú filmről.
Bejgli illata terjeng a levegőben. Egyre több a kivilágított felület minden házfalon. Kevin már készül minden család tévéképernyőjének megszállására. Igen, tudja mindenki, közeleg a karácsony. Ennek örömére a Kritizátor Mikulása előállt nektek egy tizenkét játékos ajánlással.
Ha van valami, amiben a film- és sorozatrajongók többsége egyetérthet, akkor az az, hogy a videojáték az egyik legnehezebben mozgóképre átültethető médium. Különösen igaz ez a multiplayer játékokra, amiknek kimondott története sincsen, amire építeni lehetne egy forgatókönyvet. Így érthető, hogy amikor a Riot Games bejelentette, hogy a Netflixszel karöltve animációs sorozatot készítenek a rendkívül népszerű MOBA-juk, a League of Legends alapján, sokan kételkedtek a projekt sikerében.
Ki mondta azt, hogy egy lány/nő csak kifejezetten neki szóló tartalmakat nézhet? Hasonlóan vélekedik Anita is, aki a kérésemre kicsit nosztalgiázott a gyerekkora végtelenjében, és felelevenítette a kedvenc meséit. Mert ugyan miért ne tennénk így mi is? Legalább egy rövid időre kiszakadunk a szürke hétköznapokból és visszanyúlunk valami sokkal kedvesebb emlékhez. Na de pontosan mik is a kedvencei?
