Post

Könyv

Komfortzónán kívül – Albert Levente: A magyar vírus kritika

Bevallom nem igazán szeretem a novellásköteteket, illetve úgy általában véve a novellákat. Ennek egyfelől főként az az oka, hogy én speciel inkább jobban kedvelem a hosszabb, egybefüggőbb történeteket. Másfelől pedig mert legtöbbször azt tapasztalom, hogy a novella szerzők úgy tekintenek erre az egész dologra, hogy ez most az ő pillanatuk a tündöklésre és általában valami olyan elvont és groteszk dolgot mutatnak be, aminek sok esetben semmi értelme. Vagy ha mégis, akkor azt sokszor ilyen nagyon kifacsart és művészieskedő keretbe foglalják, ami finoman szólva is taszítani szokta a közönség egy jelentős részét. Az pedig már csak külön felháborító szokott lenni, amikor egyesek azt mondják, hogy ezeknek az alkotásoknak a megértéséhez valamilyen kulturális és/vagy intellektuális tudásszint szükséges, hol ott a legtöbb esetben ezek a cuccok valójában csak egy pocsék alkotó pocsék munkái.

Habár igaz, ugyanez az állítás speciel az úgynevezett szépirodalmi alkotásokra is érvényes, amik … nos fogalmazzunk úgy azok az alkotások szintén a komfort zónámon kívül helyezkednek el. Ennek ellenére hébe-hóba azért beszoktam vállalni egy-egy ilyen jellegű alkotást. Noha leginkább azért, mert általában nem szoktam tudni, hogy pontosan mibe is nyúlok bele. Valamint, mivel nem titok, hogy ez a mostani alkotás történetesen egy általam kedvelt újság a Magyar Hang által fenntartott kiadó berkein belül került kiadásra, akiknek részben ezáltal is szeretném valahogy támogatni a munkájukat. Politikai hovatartozástól függetlenül.

(tovább…)
Film, Netflix

Alsópolcos sci-fi a mesterséges intelligenciáról – Atlas kritika

Az AI-ról, az emberiségre gyakorolt hatásáról való gondolkodás már több, mint 40 éve jelen van az amerikai filmiparban – elég csak a 2001: Űrodüsszeiára, vagy 80-as évek olyan klasszikusaira gondolni, mint a (Philip K. Dick művén alapuló) Szárnyas fejvadász, vagy az idén 40 éves Terminátor – A halálosztó. A téma tehát már nagyon régóta foglakoztatja a rendezőket és írókat, a filozofikus hangvételű, morális és etikai kérdéseket feszegető szerzői filmektől az akcióközpontú közönségfilmekig a mesterséges intelligencia számtalan manifesztációját láttuk. Volt már ellenség és szövetséges, jelent már meg emberként és csupán hang formájában. Az AI tavalyi közjószággá válását követően a témát övező diskurzusok, az azt boncolgató tudományos és művészeti munkák újabb impulzust kaptak, így nem meglepő, hogy a filmstúdiók is igyekeznek megülni ezt a hullámot. De vajon szorult még mondandó úgy általánosságban amerikai filmbe? Ha igen, azt nem az Atlas támasztja alá.

(tovább…)
Animáció

Nosztalgiával fűszerezett Magyar népmesék – Gyerekkorunk kedvenc meséi #1

Évek óta dédelgetett tervem valósul most meg előttetek kedves Olvasók. Szinte a Kritizátor létrejöttével egyidős egy olyan cikksorozat gondolata, amiben olyan sorozatokról, filmekről írok, amik gyerekkorom kedvencei voltak. Ezúttal most a régi, klasszikus rajzolt, animált történetekre gondolok. Ezek a kétezres évek első és második felében mentek olyan csatornákon, mint a Minimax, a Fox Kids, a Jetix vagy a korai RTL Klubon futó Kölyökklub és talán még a TV2-n is futott pár ilyen sorozat. Főleg azért ezeket a csatornákat említettem, mert nálunk nem volt például Cartoon Network. A későbbi cikkekben viszont oda is eljutunk.

(tovább…)
Kulissza

Rendezőlegendák I. – Tíz érdekesség George Millerről

A filmrendezők élete izgalmas, érdekes és tele van meglepetésekkel. Sokszor teljes világokat álmodnak meg, forgatnak le és tárnak a mozivásznakon a nagyközönség elé. Ezen folyamatot pedig csak igazán különleges egyéniségek tudják végig megfelelően támogatni, érdemes lehet hát külön is foglalkozni velük egy kicsit. A Mad Max-filmek legújabb része nemrég került a mozikba, így az első kiválasztott rendező George Miller lett.

(tovább…)
Post

A Dűne sárkány gyűrűin át, Coppola aszaszinokkal tarkított rémálmáig – Trailerek/hírek, amikről lehet lemaradtál I.

Új cikksorozat ötletként azon gondolkodtunk a kollégákkal, hogy szélesítjük a blog profilját. Vannak olyan időszakok amikor alig érkezik valami érdemleges hír, ízelítő vagy hasonló ínyencség, ami beleillik a Kritizátor profiljába. Ezúttal viszont mi is csak kapkodtuk a fejünket, hogy mégis mi történik. A cikksorozat ötlete azzal kezdődött, hogy két hete váratlanul fel, majd eltűnt egy kép az internetről. Az infó a Max egyik külföldi sajtóeseményéről szivárgott ki, ami egyebek mellett egy jövőre érkező AZ produkciót, és a 2026-ban debütáló Harry Potter szériát (a gyerekkori énem itt felsikított) is előre vetítette. Ezentúl igyekszünk hetente egy ilyen összefoglalót hozni Nektek. Bár ez a hírek mennyiségétől is függ. De akkor vágjunk is bele!

Forrás: Knight Edge Media
(tovább…)
Disney+, Sorozat

Nassolnivaló a keményvonalas rajongóknak – Star Wars: Birodalmi históriák kritika

Miközben az élőszereplős Star Wars-sorozatok rendre megosztják a nagyérdeműt, az animációs sorozatok renoméja mit sem romlott (vagy csak keveset) a Klónok háborúja óta. Dave Filoni évek óta ezer százalékon pörög, ami az új Star Wars-projekteket illeti, ír, rendez, producerkedik, és szállítja az újabbnál újabb ötleteket. Mondhatni ő fogja össze azt az egyre inkább elburjánzó és átláthatatlanná váló világot, amivé Lucas univerzuma az elmúlt tíz esztendőben vált. A Jedihistóriák után, mely Ahsoka és Dooku személyiségének szemszögéből mérföldkőnek számító eseményekről oszlatta el a ködöt, ezúttal két olyan karakter kerül a reflektorfénybe a Birodalmi históriák epizódjaiban, akik egy az egyben Filoni alkotásainak gyümölcsei, és bizonyára sokan fognak velük első ízben megismerkedni.

(tovább…)