Kezdjük azzal, hogy a Netflix Hihetetlen (2019) minisorozata óta nem adott ki ilyen társadalmilag fontos és erős produkciót. A Kamaszok felütése nem egy hétköznapi eset, ugyanis egy tizenhárom éves tinédzsert és családját követjük nyomon, miközben előbbit gyilkossággal vádolja a hatóság. A készítők között van Philip Barantini (Forráspont) rendező és Jack Thorne (A segítség) forgatókönyvíró, emellett olyan színészek adták a nevüket a projekthez, mint Stephen Graham (Blöff). A sorozat célja felhívni a figyelmet az internetes zaklatásokra, a tinédzsereket érő veszélyes internetes tartalmakra és a szülő-gyerek kapcsolatra. De miért is ennyire fájó nézni a Kamaszokat?
Mint égen a csillag, annyi film van már Hollywood repertoárjában ozokból a történetekből, ahol a mesterséges intelligenciák saját öntudatra ébrednek. Én, a robot, Ex Machina, Páncélba zárt szellem(1995), a videójátékok világából a Detroit Become Human… csak, hogy néhányat említsek ebből a tematikából. A fontos különbség a felsorolt művek és az Elektronikus állam között az, hogy ezek jók is.
Szerintem a legtöbben egyetérthetünk abban, hogy az okos technológiák és AI rendszerek fejlődése meghatározó manapság, és továbbra is a legnagyobb kérdéseket és titkokat ez a téma rejti magában. Izgatottsággal és félelemmel kísérjük végig az újdonságok debütálását a piacon és elgondolkozunk azon, mi lenne, ha ezek az eszközök egyszer öntudatra ébrednek. A 2025-ben érkezett Cassandra című minisorozat is ezt a témát kívánja meglovagolni, azonban egy másik megközelítésből.
Talán nincs még egy olyan hányattatott sorsú fantasy franchise, mint a Netflix Witcher-sorozata. A 2019-ben indult szériát a kezdetektől fogva azért kritizálták, mert a showrunner és a forgatókönyvírók nem a kellő tisztelettel nyúltak Andrzej Sapkowski írásaihoz, és sokszor a saját szájuk íze szerint írták át őket. Állítólag a legnagyobb kritikus a főszereplőt, Ríviai Geraltot játszó Henry Cavill volt, aki a harmadik évad után vállára kötötte a kardjait, és otthagyta a sorozatot.
Már több cikk kapcsán is foglalkoztunk azzal a kérdéssel, hogy mikor érdemes egy adott szériát befejezni. Hiszen akármennyire is jó egy adott sorozat és bármennyire is szeretjük egyszer el fog jönni az a pillanat, amikor érdemben már nem igazán lehet mit kezdeni az adott sorozattal. Hasonló a helyzet a Cobrai Kai című sorozattal is, ami ugyebár a Karate kölyök szériának egyfajta folytatása. Ugyan a Cobra Kai-nak meglehetősen hányattatott útja volt, hiszen először YouTube saját gyártású sorozatként indult, majd két évad után majdnem kaszálták, de ekkor ugye átvette a Netflix, viszont maguk jogok meg a Sony-nál vannak. Végül pedig most így a hatodik évaddal úgy döntöttek, hogy lezárják ezt a sorozatot. Habár idén nyáron jön majd egy újabb Karate kölyök film, ami elvileg már a Cobra Kai eseményei után fog játszódni.
A mozivásznon a western műfaja már régóta nem tud kiugró sikereket elérni, a kis képernyőn viszont sikerrel szerepelnek a letűnt és modern korok pisztolyhősei. A Netflix új szériája, A vadnyugat születése (American Primeval) vérgőzös és brutális élményt ígér, és ezt meg is kapjuk. De nyújt-e bármi többet a hatrészes minisorozat?
Ki ne ismerné a sajtimádó feltalálót, Wallace-t, és hűséges négylábú társát, Gromitot? Nick Park és az Aardman stúdió gyurmafigurái a rengeteg elismerés és díj besöprése mellett rengeteg néző szívébe is belopták magukat az elmúlt harminc évben. De az animáció, különösen annak stop-motion ága rendkívül időigényes, ezért csak ritkán láthatjuk kedvenceinket: legutóbbi filmes kalandjukat, Az elvetemült veteménylényt pont húsz évvel ezelőtt mutatták be. Már csak ezért is örömteli hír, hogy még ha nem is a mozivásznon, de legalább a Netflixen visszatért Wallace és Gromit, ráadásul a sorozat ikonikus főgonosza is újra felbukkan.
Három év után visszatért a Netflix egyik legsikeresebb sorozata, a Squid Game, immár a második évaddal. Az első évad hatalmas sikerét nehéz lenne megismételni, és bár a folytatás erős évadot hozott, kétségtelen, de vajon az eredeti varázst sikerült visszahozni?
Ha van valami, amiben a film- és sorozatrajongók többsége egyetérthet, akkor az az, hogy a videojáték az egyik legnehezebben mozgóképre átültethető médium. Különösen igaz ez a multiplayer játékokra, amiknek kimondott története sincsen, amire építeni lehetne egy forgatókönyvet. Így érthető, hogy amikor a Riot Games bejelentette, hogy a Netflixszel karöltve animációs sorozatot készítenek a rendkívül népszerű MOBA-juk, a League of Legends alapján, sokan kételkedtek a projekt sikerében.
Európai szemmel elég nehéz megérteni az amerikai pankrációt és annak kultúráját. Emberek birkóznak egymással, miközben a sztori előre meg van írva, és nem az győzz, aki a jobb, hanem aki jobban eltudja magát adni a közönségnek. A történetek és a színészi játékok pedig eltúlzottak és egy szappanopera szintjén mozognak. Ezek ellenére az amerikai szórakoztatóipar egyik alappillérének számít az egész műfaj, ráadásul a leghíresebb szervezet a WWE mára már egy globális szórakoztatóipari branddé nőtte ki magát. Nem csoda tehát, hogy év elején a Netflix egy több éves együtt működést kötött a szervezettel, melynek köszönhetően 2025-től kezdve az USA-ban a Netflix közvetíti a szervezet legfontosabb heti showját, a Monday Night Raw-t. Ez az első alkalom, hogy a minden héten élőben sugárzott műsor elhagyja a hagyományos televíziós kereteket, és azért is nagy szó ez, mert az NBCUniversal csatornájának, az USA Network legnézettebb tartalma volt. Az együttműködés ráadásul még komolyabb az Egyesült Államokon kívül, ahol a Netflix a WWE olyan műsorainak jogait is megszerzi, mint a SmackDown és az NXT, valamint a havonta jelentkező prémium eseményekért, mint a WrestleMania, a SummerSlam és a Royal Rumble. Ezek által pedig egy teljesen új korszak kezdődik a pankráció történelmében, miközben a régi éra több szempontból is a feledés homályába vész. Ez utóbbira reflektál a Netflix szeptember végén megjelent új hat részes dokumentumsorozata a – Mr. McMahon, amely a szervezet élén álló Vince McMahon felemelkedését és bukását mutatja be, kendőzetlen őszinteséggel.
We use technologies like cookies to store and/or access device information. We do this to improve browsing experience and to show (non-) personalized ads. Consenting to these technologies will allow us to process data such as browsing behavior or unique IDs on this site. Not consenting or withdrawing consent, may adversely affect certain features and functions.
Funkcionális
Always active
Olyan hozzáférés vagy tárolás ami szigorúan szükséges ahhoz a legitim célhoz, hogy a felhasználó az általa kért funkciókat használni tudja, vagy lehetővé tegye az oldalról történő információ kommunikációját. Például az oldalra történő bejelentkezés és bejelentkezve maradás.
Preferences
The technical storage or access is necessary for the legitimate purpose of storing preferences that are not requested by the subscriber or user.
Statisztikai
Olyan hozzáférés vagy tárolás ami kizárólag statisztikai céllal történik.The technical storage or access that is used exclusively for anonymous statistical purposes. Without a subpoena, voluntary compliance on the part of your Internet Service Provider, or additional records from a third party, information stored or retrieved for this purpose alone cannot usually be used to identify you.
Marketing
Olyan hozzáférés vagy tárolás ami szükséges a marketing célú felhasználói profilok küldéséhez, vagy akár a felhasználó követéséhez több weboldalon keresztül. Például a beágyazott YouTube videók ilyen sütiket használnak.
