Februári elmaradást kellett pótolnom az Ez így nem OK megtekintésével, amire sikerült is szert tennem két Földre leselkedő apokalipszis között, így böjtmás havának nemzeti ünnepedik napjára. A címért elnézést kérek, szemforgató együgyüségére nincs mentség, de mégis frappánsan összefoglalja a stáblista utáni első gondolataim mediánját.
Rengeteg adaptációt ért meg Bram Stoker klasszikus regénye. A nem hivatalos német verziótól kezdve, a Lugosi-féle klasszikuson át a Francis Ford Coppola változatig van mindenféle. A történet mindig ugyanaz volt, kisebb változtatásokkal, de mivel az évtizedek alatt, több mint kétszáz filmben szerepelt ez a vámpír karakter, nyugodtan mondhatjuk, hogy egy igen népszerű figuráról van szó. 2020-ban pedig meg is kapta az újabb feldolgozását, ezúttal mini sorozat formájában. (A cikk spoilerek-et tartalmaz!)
Várható volt, hogy amint véget ér az HBO kultikus fantasy sorozata, a Trónok harca, a kábelcsatornák és streaming-szolgáltatók azonnal ugrani fognak, hogy betöltsék a helyén támadt űrt. Az első a sorban a Netflix új szériája, ami Andrzej Sapkowski nagysikerű regényei alapján készült. A kérdés csak az, hogy megtalálta-e a saját hangját a sorozat, vagy A Tűz és Jég Dala árnyékában marad?
A semmiből érkezett a Netflixre november közepén Sergio Pablos meséje, a Klaus. A spanyol alkotó neve csak elsőre tűnik ismeretlennek, pedig a múlt évi Apróláb is egy Pablos által írt, azonban ki nem adott könyvből készült, valamint a Gru eredeti karaktereiért is ő felelt. (Gruék így néztek ki eredetileg.) Az idei évben azonban egy korábbi műveinél káprázatosabb történettel lepett meg minket. Sergio ugyanis elmeséli, hogy szerinte hogyan született meg gyerekkorunk egyik hőse, a Mikulás.
A Sötét Kristály 35 év után visszatért. Az eredeti film értékeinek megtartása mellett rengeteg felfedezetlen területet jár be Az ellenállás kora, és kihozza A Sötét Kristály világából mindazt és még többet amit Jim Henson valaha is elvárhatott.
Több mint másfél év szünet után visszatért a Netflix egyik legnépszerűbb sorozata, a Stranger Things. Mindenki kíváncsi volt rá, hogy a Duffer testvérek milyen irányba viszik tovább a hawkinsi srácok történetét, de a legfontosabb kérdés mégis az volt, hogy mi újat tud mutatni sorozat harmadik évada a 80-as évek nosztalgiáján kívül. Spoilermentes kritikánkból kiderül.
Senkit nem ért meglepetésként, hogy a House of Cards utolsó évadából száműzték Frank Underwood karakterét, mert a Netflix nem vállalt többé közösséget Kevin Spaceyvel a zaklatási botránya miatt. Egy huszárvágással kiírták a sorozatból, meg sem kellett jelennie a forgatásokon. Vajon a sorozat lezárása képes az eredeti főszereplő hiányát túlélni? Milyen a House of Cards vége Frank Underwood nélkül?
A közönség és kritikus kedvenc American Vandal koncepciója tipikusan olyan volt, amiről én azt hittem, nem lehet rá második szezont építeni. Vagyis lehetséges, de lapos lesz. Elvégre is egy stílus paródiáról beszélünk, ami kifigurázza a dokumentum sorozatok minden hatásvadász fordulatát. Eleve fog egy abszurd témát (nemi szerveket festő vandál) és abból farag valami halálkomoly dolgot, ahol képtelenség elkerülni az abszurd végkifejletet. Hogy is lehetne ezt úgy újrázni, hogy ne legyen az első évad zsenialitásának másolata.
Az American Vandal készítői, Peter Maldonado és Sam Ecklund – két diák a Hanover középiskolából -, utánajárnak annak, hogy ki lehet az igazi felelőse a középiskola parkolójában történt vandál cselekedetnek, és annak, hogy egy diáktársuk valóban bűnös-e, vagy csak az ártatlanul megvádoltak népes táborát gyarapítja. A tett, amit a nyakába akarnak varrni, valóban megrázó. A parkolóban ugyanis 27 darab autóra festettek előre megfontolt szándékkal…péniszeket…
A 2016-os év egyik nagy sorozatos meglepetése volt a Netflix új dobása, a Stranger Things. A hamar kultstátuszba lépett szériának egy évnyi várakozás után most megérkezett a folytatása. Lássuk, hogy a hawkinsi tinédzserek kalandjai képesek-e megugrani az első évad által támasztott elvárásokat!
