Te mit tennél akkor, ha hirtelen szólítana egy rejtélyes hang? Ha az általad ismert világ drasztikus
változásai közepette neked suttogna egy misztikus sziget? Meg tudnád győzni akár csak a közvetlen hozzátartozóidat, hogy nem ment el az eszed? Hogy a nehézségeket leküzdve valami mesés, földöntúli vár rátok, amely megváltoztatja az egész planétánk útját? Mielőtt belevetjük magunkat a mélyebb megismerésbe, talán a ma emberének ezeket a kérdéseket kell átrágnia kissé. Egy olyan társadalmi rendben élve, ahol nem szeretünk lemondani sem áldozatokat hozni, mit üzen nekünk a képregények aranykorának felfogása? Nézzünk a fenségesen lobogó köpenyek mögé és derítsük ki!
Sose felejtem el, hogy az Árnyék és csont első ízelítőjét látva mennyire felbolydult az internet könyves közössége. Szinte már-már hallani is véltem a sok rajongó sikongatását, akik alig várták, hogy lássák kedvenc könyvük sorozatadaptációját. Ez az érdeklődés aztán engem is elért, és nagy kíváncsisággal vetettem bele magam a Leigh Bardugo világába. A kritika teljesen spoilermentes.
Vajon mire viheti a szervezetbűnözésben egy olyan férfiú, aki gyakori szorongással és pánikrohamokkal küzd? Ha pedig a folyamatos „munkahelyi nyomás” nem lenne elég, még a „szűk család” is állandó feszültségek forrása. Az HBO sikersorozata, a Maffiózók szokatlan terápiára hívja nézőjét a Cosa Nostra világába, ahol a sikert csupán egy pisztolygolyó választja el a bukástól.
Hatalmas sötét erő uralkodik a viktoriánus kori Londonban és különös bűnügyek történnek városszerte. Egy titokzatos férfi felkeresi a Baker Street-en csavargó fiatalok egy csoportját, hogy segítségüket kérje a nyomozásban. A férfi nem más, mint John Watson, aki rejtélyes üzlettársával, Sherlock Holmes-szal a démonok által megszállt emberek felkutatásában kéri a gyerekek segítségét.
A decemberi, Rue-val foglalkozó Eufória-különkiadás után több, mint egy hónapot kellett várni arra, hogy viszontlássuk egy másik közönségkedvenc szereplőjét az HBO sikersorozatának, és újra kapjunk egy kicsit Sam Levinson víziójából (ha már a második évad még mindig kéreti magát a vírushelyzet miatt). Ami ezúttal nem is csak a sajátja.
Több olyan film is van, amelyek fölött bár látszólag eljárt az idő mégis kortalan élményt nyújt a megtekintésük. Ilyen például az 1984-es A karatekölyök is. A filmnek számos emlékezetes pillanata van és több olyan eleme is, amely azóta a popkultúra részét kepezi, mint például a daru mozdulat vagy a filmben látott elég sajátos edzés módszer. Sőt, a Karatekölyök egyike azoknak a filmeknek, amit valamilyen szinten azok is ismernek, akik soha nem látták magát a filmet. Már ha egyáltalán van ilyen személy.
Mindnyájan egyetérthetünk abban, hogy a magyar nyelv az egyik legválasztékosabb szóhasználattal rendelkező nyelv a világon. Operákat és eposzokat megszégyenítő gyönyörűséggel tudjuk kialakítani a mondatainkat, és mindemellett más nyelveket megszégyenítő módon tudunk szidalmazni, trágárkodni és káromkodni. E téren nyugati embertársainknak sem lehet panasza saját nyelvére. Az amerikai angol nyelv is bővelkedik ilyesfajta gyönyörűen megbotránkoztató szójátékokban. Az est házigazdája Nicolas Cage, aki bevezet minket A szitokszavak történetébe.
(tovább…)Sabrina a tinédzser boszorkány, az Archie képregények cuki mellék karakteréből nőtte ki magát egészen odáig, hogy napjainkban véres és sötét sorozatban bizonyítsa igazát, mely most elérkezett a záró akkordjához. De valóban olyan cuki volt, és most valóban annyira véres? És milyen volt a záró évad?
Szinte észbe se kaptunk, máris véget ért Az Úr sötét anyagai legújabb szezonja. A körülbelül egy hónapja kezdődött évad ezúttal nem nyolc, hanem hét résszel örvendeztette meg a nézőket, az utolsó epizódot ugyanis a koronavírus miatt már nem tudták leforgatni. Ennek ellenére is összehoztak a készítők egy remek évadot, ami sokkal letisztultabb az elsőnél. Tegnap már olvashattatok tőlünk a sorozat alapjául szolgáló könyvtrilógia első részéről, most azonban a BBC és az HBO szériájának legújabb epizódjairól lesz szó. A kritika spoilert tartalmaz Az Úr sötét anyagai második évadjából.
