Hatalmas sötét erő uralkodik a viktoriánus kori Londonban és különös bűnügyek történnek városszerte. Egy titokzatos férfi felkeresi a Baker Street-en csavargó fiatalok egy csoportját, hogy segítségüket kérje a nyomozásban. A férfi nem más, mint John Watson, aki rejtélyes üzlettársával, Sherlock Holmes-szal a démonok által megszállt emberek felkutatásában kéri a gyerekek segítségét.
A decemberi, Rue-val foglalkozó Eufória-különkiadás után több, mint egy hónapot kellett várni arra, hogy viszontlássuk egy másik közönségkedvenc szereplőjét az HBO sikersorozatának, és újra kapjunk egy kicsit Sam Levinson víziójából (ha már a második évad még mindig kéreti magát a vírushelyzet miatt). Ami ezúttal nem is csak a sajátja.
Több olyan film is van, amelyek fölött bár látszólag eljárt az idő mégis kortalan élményt nyújt a megtekintésük. Ilyen például az 1984-es A karatekölyök is. A filmnek számos emlékezetes pillanata van és több olyan eleme is, amely azóta a popkultúra részét kepezi, mint például a daru mozdulat vagy a filmben látott elég sajátos edzés módszer. Sőt, a Karatekölyök egyike azoknak a filmeknek, amit valamilyen szinten azok is ismernek, akik soha nem látták magát a filmet. Már ha egyáltalán van ilyen személy.
Mindnyájan egyetérthetünk abban, hogy a magyar nyelv az egyik legválasztékosabb szóhasználattal rendelkező nyelv a világon. Operákat és eposzokat megszégyenítő gyönyörűséggel tudjuk kialakítani a mondatainkat, és mindemellett más nyelveket megszégyenítő módon tudunk szidalmazni, trágárkodni és káromkodni. E téren nyugati embertársainknak sem lehet panasza saját nyelvére. Az amerikai angol nyelv is bővelkedik ilyesfajta gyönyörűen megbotránkoztató szójátékokban. Az est házigazdája Nicolas Cage, aki bevezet minket A szitokszavak történetébe.
(tovább…)Sabrina a tinédzser boszorkány, az Archie képregények cuki mellék karakteréből nőtte ki magát egészen odáig, hogy napjainkban véres és sötét sorozatban bizonyítsa igazát, mely most elérkezett a záró akkordjához. De valóban olyan cuki volt, és most valóban annyira véres? És milyen volt a záró évad?
Szinte észbe se kaptunk, máris véget ért Az Úr sötét anyagai legújabb szezonja. A körülbelül egy hónapja kezdődött évad ezúttal nem nyolc, hanem hét résszel örvendeztette meg a nézőket, az utolsó epizódot ugyanis a koronavírus miatt már nem tudták leforgatni. Ennek ellenére is összehoztak a készítők egy remek évadot, ami sokkal letisztultabb az elsőnél. Tegnap már olvashattatok tőlünk a sorozat alapjául szolgáló könyvtrilógia első részéről, most azonban a BBC és az HBO szériájának legújabb epizódjairól lesz szó. A kritika spoilert tartalmaz Az Úr sötét anyagai második évadjából.
2019-ben az Eufória első évada zajos sikert aratott, mind a nézők, mind pedig szakmai körökben. Kevesebb, mint egy év alatt kultstátuszt szerezett magának, az Emmyn pedig hat jelöléséből hármat sikerült díjra váltania (smink, zene és Zendayának köszönhetően a női főszereplő kategóriákban). Nem volt kérdés, hogy a sorozatot mihamarabb folytatni kell, így az eredetileg 2021-re tervezett második évadot egy évvel előrehozták, hogy már 2020 nyarán debütálhasson. Spoiler: nem sikerült. Az Egyesült Államokba begyűrűző járvány miatt a forgatást fel kellett függeszteni, és eltolni az eredetileg tervezett 2021-es időpontra (de még ez sem 100%-ig biztos). Addig is Sam Levinson és az alkotógárda úgy döntött, kárpótlás gyanánt kiad két extra epizódot (az egyik Rue, a másik Jules főszereplésével), amik összekötik a két évadot és kicsit enyhítik a rajongók elvonási tüneteit.
Kevesebb, mint egy évet kellett várnunk, hogy megkapjuk Az Úr sötét anyagai legújabb epizódjait. Az HBO és BBC szövetség malmai gyorsan őrölnek, hogy ilyen hamar legyártottak egy újabb szezont. A mostani évadhoz pedig bőven kellett munka, mert az előzetesek egy olyan sztorit ígértek, ami látványban lekörözi az előző részeket. Vajon a folytatás hozza azt a színvonalat, amit eddig kaptunk? Az eddig kiadott két rész alapján örömmel jelentem, hogy igen. Sőt, még egy kicsit többet is. A kritika enyhe spoilereket tartalmaz az új szezon első két részéből.
Scott Frank (többek között a Logan írója) új műve, a magyarul Vezércsel névre hallgató minisorozat – ami október 23-án landolt a Netflixen – Beth Harmon felnövéstörténete, rögös útjának bemutatása, avagy hogyan lesz egy ismeretlen, Kentuckyban élő tizenéves lányból a sakk első királynője.
Beth (Anya Taylor-Joy) nem átlagos lány: 9 évesen, édesanyja autóbalesete után lett árva, és került gyermekotthonba. Kissé csöndesen viselkedett, visszahúzódó volt és introvertált. Az őt körülvevő világ iránt többnyire hideg közönnyel viseltetett, egészen addig, amíg egyik nap azt a feladatot nem kapja tanóra közben, hogy menjen le a pincébe leporolni a szivacsot. Ez pedig egy sorsfordító pillanat volt számára: meglátott ugyanis egy fáradt, bajszos öregembert, amint egyedül játszik egy számára ismeretlen játékot.
A teutoburgi csata a római történelem mohácsi veresége. Ennek háttértörténetébe kalauzolnak el minket német barátaink, a hazánkban forgatott Barbarians című sorozattal, mely ha messze is áll a tökéletestől, de mindenképpen jelzi az európai előretörést a sorozatok piacán.
