Ezen a héten (augusztus 13-án) volt a híres rendező és producer, Alfred Hitchcock születésnapja. A mester idén lenne 115 éves és ez alkalomból mutatnám be egyik remekművét, a Téboly című filmet.

Alfred Hitchcock 1899. augusztus 13-án született Londonban. 1925-ben fejezte be első filmjét, a Gyönyörök kertjét, aminek a forgatási helyszínt a gyönyörű olasz tájak adtak. 1960-ban és 1963-ban megjelent a Psycho és a Madarak című művei, amelyek mind a mai napig nagy klasszikusoknak számítanak. Mivel ezeket tán a legtöbben ismerik, ezért egy másik remekművét vesszük most górcső alá, amely nem más mint a Téboly című film.

Richard Ian Blaney, a királyi légierő egykori tisztje épp munkáját kezdené egy bárban, amikor főnöke rajtakapja iváson és szó szót követve megválnak egymástól. Főszereplőnk egyáltalán nem találja helyét a világban, munkája nincs és a magánéletben sem szerencsés. Eközben Londont egy rejtélyes „nyakkendős gyilkos” tartja rettegésben akinek áldozatai fiatal nők. A sors fintora, hogy a Scotland Yard pont Richard-ot vádolja a tettek elkövetéséért. De hogy került ő a képbe és ki a gyilkos?

Minden kérdésünkre választ kapunk, ha megnézzük Hitchcock klasszikusát. Már a film elején egy hullával találjuk szembe magunkat, amiből már sejteni lehet, hogy miről is fog szólni a film. A rendező zseniális munkássága révén a történet remekül fel van építve a sztori és a dramaturgia szemszögéből egyaránt. De milyen módon zajlik a történetvezetés?

Mint azt említettem, a film elején máris belebotlunk a londoni történések kiváltó okába. A film negyedéig teljesen átlagos embereket, hétköznapi személyiségű karaktereket ismerhetünk meg, amelyek eddig adnkak egy szálat a történetnek. Ám ettől a ponttól Hitchcock felfedi előttünk a történések titkát így kapunk egy második vonalat is. Ez a megoldás is Alfred bácsi egyedi megoldása. A néző szinte ettől a ponttól minden információt megkap és már csak az a dolga, hogy figyelje ez egytől egyig érdekfeszítő eseményeket. Ezt a módszert nevezik Suspense-nek, amely maga Hitchcock találmánya, így a nézőben remekül kelthető a feszültség, annak ellenére, hogy tud mindenről. Éppen csak azt figyeli, hogy a mű karakterei nem is sejtik az egyes esetek titkát. Rendezőnk ezzel az eszközével remekül csavarja a történetet, húzogatva előttünk és karakterei előtt is a megoldás mézes madzagját. A logikus felépítésnek köszönhetően a gyanú teljesen jogosan terelődik Blaney-re, így ha azonosulunk a mű egyik karakterével, akkor nyomozóink feltevései teljesen megalapozottá válnak előttünk.

A film másik erőssége a zene. Ron Goodwin zeneszerző munkássága által kapunk egy végletekig élvezhető és izgalmas filmzenét, amely remekül illeszkedik az adott szituációkba és jelenetekbe, ráadásul jó feszültségkeltő elem. A másik tényező, hogy a mű finom angol humorral operál időnként, amely az adott feszültséget remekül oldja egy ideig. A jelenetek egytől egyig pontosak és kidolgozottak, és így van ez a karakterekkel is, akiket a remek színészi teljesítmény mutat be.

A klasszikusok kedvelőinek merőben ajánlom a Tébolyt, mert egyike azoknak a filmeknek, amelyekben meglátszódik (a kameón kívül) Hitchcock zseniális munkássága és rendezői tapasztalata.