Csak a vadászatnak él – Préda kritika
Vannak olyan alkotások, amelyeknek az a koncepciója, hogy valamilyen aszimmetrikus felállásba helyezi a karaktereit. Ez azt jelenti, hogy az adott alkotásban van valamilyen általában természetfeletti képességekkel is rendelkező, olykor túlságosan is erősnek bemutatott ellenfél, ami üldözi vagy gyilkolja a különböző szereplőket. A lényeg, hogy a karakterek, még ha csak látszólag is, de esélyük se legyen az aktuálisan adott ellenféllel szemben.
Ez az ellenség lehet valamilyen pszichopata gyilkos, egy kihaltnak hitt vagy éppenséggel még létező állat, szörny vagy bármilyen egyéb mitikus teremtmény vagy esetleg valamiféle földönkívüli létforma. Ilyen jellegű alkotás például a Predator is, amiben a fejlett földönkívüli, a yautja vadászik puszta szórakozásból gyakorlatilag bármire. Ugyan a Predator franchise szintén a hányattatottabb sorsú szériák közé tartozik, amiben sajnos némi magyar közreműködés is van. Részben emiatt is érkezett némileg radar alatt a legújabb film, ezúttal már nem is a mozikba, hanem a HULU-ra, illetve idehaza a Disney+-ra.
A történet igazán egyszerű. Adott egy Predator, aki a Földön szedi áldozatait, méghozzá ezúttal a 18. századi amerikai vadonban. Itt tengeti mindennapjait Naru, a fiatal indián lány, aki szeretné bizonyítani rátermettségét a vadászat terén inkább kevesebb, mintsem több sikerrel. Majd egyszercsak összetalálkozik a Ragadozóval és onnantól megindul a harc a túlélésért. Mondanám, hogy nem szeretnék spoilerezni a filmmel kapcsolatban, de igazából olyan különösebben nem is nagyon lehet. A Préda ugyanis egy vegytiszta akciófilm, ami pontosan annyira erőszakos és brutális, amennyire az egy ilyen jellegű alkotástól elvárható.
Ugyan az előzetesek kapcsán egyesekben felmerült az a gondolat, hogy a mostani trendeket követően ez az alkotás is átmegy majd valami elhibázott nagy woke alapú baromságba. Ám a helyzet szerencsére nem ez. Mert bár a Préda főszereplője elvileg egy nő, de valójában inkább egy amolyan unisex karakter, aki egy az egyben a képességei alapján igyekszik érvényesülni és maga az alkotás sem próbálja ezt meg semmilyen szinten másként beállítani. Borzalmas belegondolni, hogy jelenleg ilyen dolgokra külön ki kell térni, pedig mennyivel jobb világ lenne, hogyha egy adott film szereplőit nem a nemi hovatartozásuk, hanem az adottságaik alapján definiálnák.
Naru (Amber Midthunder), a főszereplő egy tipikus esetlen ugyanakkor bizonyítási vágytól fűtött kellően kompetens karakter, aki a cselekmény során folyamatosan fejlődik mind képességeiben, mind pedig személyiségében. A másik főbb karakter Naru bátyja, Taabe (Dakota Beavers), aki egyszerre óvja ugyanakkor tanítja is húgát, hogy az vele vagy nélküle, de helyt tudjon állni az életben. Mellettük van még néhány felszínesen kidolgozott indián, illetve francia prémvadász karakter, akik hol segítik, hol pedig inkább akadályozzák a főszereplőket. Valamint ott van még maga a Predator is, aki ezúttal egy a megszokottól teljesen eltérő megjelenést kapott. Ez viszont egyszerre teszi egyedivé, jellegzetessé és persze félelmetessé a Ragadozót, akinek a fegyver arzenálja is kiegészült néhány érdekes eszközzel, bár azért a jól ismert darabok közül is akad pár.
Viszont kikerült néhány olyan elem, ami mögött feltehetően az a megfontolás áll, hogy a korábbi részekhez képest jóval visszamaradottabb szereplőknek is legyen valami esélye a földönkívüli ellenséggel szemben. Egyébként ez az alkotás egyik nagy erénye, hogy a Predator bár kétségkívül egy kemény ellenfél, még talán sose tűnt ennyire legyőzhetőnek. Ami pedig az akció jeleneteket illeti, azok mindegyike maga a tömör gyönyör. Ugyan helyenként érezhetőek a költségvetés szabta határok. Viszont ezt az alkotók különböző kreatív megoldásokkal ellensúlyozták. Emellett a film helyenként kifejezetten szépen is van fényképezve és vannak olyan jelenetei, amelyek simán elmennének akár bármelyik természettudományos ismeretterjesztő filmbe is. Persze ennek az alkotásnak is megvannak a maga hibái, de ezeken könnyen túl lehet és kell is lépni.
VÉGSZÓ
A Préda nemcsak hogy hosszú idő óta az egyik legjobb Predator film, hanem egyben egy igazán jó alkotás is lett, ami remélhetőleg sokak számára megmutatja majd, hogy mi a megfelelő irány.