Oké legyünk őszinték. Ha felmerül, hogy jön egy új romantikus alkotás, ami helyenként akár tartalmazhat úgymond pikáns jelenteket is, főleg hogyha az még valami hű de sikeresnek kikiáltott könyv alapján is készült, akkor az ember automatikusan lejjebb viszi az elvárásait. Ezért pedig valljuk be elég sokan és elég sokat tettek az utóbbi években. Így jöhetett létre az Alkonyat széria, ami egyébként így visszatekintve még nem is volt annyira szörnyű. Aztán jöttek az 50 árnyalat alkotások, meg a Miután, amiből egyébként már készül a cikk, ám a jelenleg abszolút nonpluszultrája ennek a műfajnak az a 365nap, amiről már olvashattok tőlünk. De a magyar szerzők is hozzájárultak ehhez a dologhoz, többek között a korábban itt bemutatott Édes tini élet című alkotással. Viszont ezek mindegyikén túltesz a Gyönyörű sorscsapás, amiből bár esküszöm, hogy nem akartam, de végül mégis csak egy tabumentes cikk lesz belőle. Szóval újfent olyan dolgokról és olyan módon kell beszélnünk, ami egyesek számára esetleg kellemetlen vagy visszataszító lehet.

Mivel feltételezen sokan figyelmen kívül hagyják a fentebbi figyelmeztetést vagy csak szimplán nem hiszik, hogy tényleg annyira durván lesz megfogalmazva ez a cikk, mint amilyenek előzetesen be van állítva. Úgyhogy a biztonság kedvéért ezt most inkább újra leszögezem, hogy ami most következik majd az tényleg nagyon durva lesz. És nem fog érdekelni, hogy kinek és hogy milyen jóérzését fogom esetleg megsérteni, mert ez láthatóan ennek az úgynevezett alkotásnak a készítőit sem érdekelte. Tehát ennek tudatában olvassa ezt most tovább mindenki, mert én bizony KURVÁRA szóltam.

Mi a fasz! De most így komolyan. Oké, hogy nem volt valami magasan az a bizonyos léc és bár elég sok szart láttam per olvastam így aránylag magasan van az ingerküszöböm. De most először fordult elő velem, hogy a film harmadánál konkrétan ki akartam menni a vetítésről. Mondjuk már az sem volt éppenséggel biztató előjel, hogy véletlenül sikerült elcsípnem egy beszélgetést a mögöttem lévőktől, hogy ennek a filmnek már a könyves alapja is valami kurvára szar. Csak hát speciel én bevallom úgy vagyok vele, hogy adjuk meg minden alkotásnak az esélyt, hogy hátha. Lásd például Magic Mike filmek. Na de ez!

Kezdjük is rögtön a történettel, vagy legalábbis azzal, amit akarnak hazudni. Szóval adott egy fiatal lány Abby (Virginia Gardner), aki a szerencsejátékfüggő apja elől menekülve főiskolára megy, ahol is aztán egy közös baráton keresztül megismerkedik Travis Veszettkutya Maddox-al (Dylan Spouse), aki egyfelől valamiféle hivatásos bunyós, másfelől pedig látszólag egy ordenáré suttyó. Természetesen a két főhős kezdetben még kerülgeti és utálja egymást, majd mindenféle bugyuta de leginkább kínos jelet során összejönnek. Ám ekkor kiderült, hogy az egyiküknek, pontosabban Abbynak van valami múltbéli stiklije, nevezetesen egy maffia tartozásos ügy, amit persze végül Travisnek kell megoldania.

Ez így elmondva talán nem hangzik olyan durvának, de az a helyzet, hogy nincs kidolgozva egyik szál se, hogy az valami elképesztő. Illetve nemcsak hogy össze vannak csapva, hanem konkrétan annyi ilyen konfliktusnak szánt cselekményszál van, hogy emiatt baromi zsúfolt és nem mellesleg követhetetlen lesz az egész. Valamint egy csomó szálnak konkrétan nincs értelme. Például itt is van egy kvázi idealizált jósrác, akivel Abby menetközben megismerkedik, de csórigyerekkel valami olyan szinten nem foglalkoznak, meg olyan töketlen gyökérnek van beállítva, hogy már szinte kínos.

Eleve basszus ki az, aki az első randin egy ketrecharcra vissza a randipartnerét? Jó biztos van ilyen. De bazdmeg akkor mégis miért hagyja magára a lányt és kési le a főattrakciót, amiért elvileg eleve odamentek. Ja meg ugyanitt miért is hagyja ez a csávó Travisnek, hogy kvázi lenyúlja a nőjét. Mindezt egy olyan kínos jelenetben, hogy az áh… inkább hagyjuk is. Vagy ott van az a srác, aki elvileg Abby korábbi szerelme, de vele annyit sem vesződik a film, mint ezzel a másik szerencsétlen balfasszal.

De ha már itt tartunk, akkor igazából az sincs különösebben kifejtve, hogy mégis mi ez a kvázi underground harci bajnokság szerűség ezen a főiskolán, ami egyszer még titokban van valami közeli szórakozóhely egyik eldugott pincéjében, máskor pedig feltehetően az egyik az egyetemhez tartozó tornateremben. Oké, hogy az amcsiknál fejlett a sportkultúra és sok olyan dolgot is lehet csinálni a közép és felsőoktatásban, amiket máshol nem igazán. De tudtommal ezek az MMA UFC ketrec harcok még ott se igazán vannak. Szóval kurvára kíváncsi lennék rá, hogy most akkor hogy is van ez, ám természetesen a film semennyire sem foglalkozik ezzel.

De persze a fókusz amúgy is inkább a két főszereplő szerelmi viszonyán van, ami esküszöm rosszabb, mint az ami a 365napban volt. Konkrétan Travis olyan gusztustalan módon nyomul Abbyre, hogy az már kimeríti a zaklatás fogalmát. Na de Abby-t sem kell ám félteni. Sok esetben ugyanis ő megy oda Travishez, meg egyszer teljesen indokolatlanul ott alszik az ágyában, ami még hagyján, de reggel véletlenül átnyúlt és rámarkol Travis faszára, majd még ő van kiakadva azon, hogy a csávó mit csinál ott. KE?

Az meg hogy speciel Travis és Abby sem tud normálisan kommunikálni egymással már szinte senkinek sem lehet meglepő. Meg az a teljesen indokolatlan féltékenykedés, amikor nincsenek is együtt meg elvileg utálják is egymást. Vagy amikor konkrétan Abby mászik rá Travisre és még Abby van kiakadva a srácra, hogy kihasználja. Mi van? Ja, de persze amikor Abby múltbéli dolgairól van szó, akkor abban senki se kutakodjon. Pedig igazából annyira nem is csinált olyan dolgokat. Konkrétan csak a szerencsejátékfüggő apja őt is elvitte Las Vegas-ba kasszinózni.

Egyébként ha már itt tartunk, akkor egy másik számomra teljesen idióta és visszataszító dolog, amivel lehet hogy egyesek nem fognak velem egyetérteni, de mindenképpen muszáj beszélni róla. Ez pedig, hogy ez az alkotás a pókert úgy akarja ábrázolni, mint valami komoly sportágat, amire érdemes lehet valamiféle karriert építeni. Pedig legyen mindenki előtt tiszta. A póker NEM EGY SPORT. A póker egy SZERENCSEJÁTÉK. És itt külön ki kell emelni azt, hogy játék. Meghogy szerencse. Attól mert valamiből rendeznek versenyeket is még nem feltétlenül lesz belőle sport. Érdekes módon a Black Jack, vagy a Roulett, vagy akár a Félkarú rabló miért nem számít sportnak?

Igazából még hosszasan lehetne sorolni, hogy mi minden problémás ebben az úgynevezett alkotásban. Konkrétan egyébként MINDEN. A pocsék és bugyuta történet. Az ellenszenves és irritáló főszereplők. A kidolgozatlan karakterek és háttérvilág. A logikai összefüggések teljes hiánya. Fú bazdmeg nem hittem volna, hogy egyszer még vissza fogom sírni az Édes tini élet logikai rendszerét. Jó persze, ha teljesen őszinte akarok lenni, akkor a 365nap-ot még mindig nem übereli. Vagyis hát igazából múlja alul. És basszus még ennek a szarnak, mármint a Gyönyörű sorscsapásnak is van több része. Meg spinoffjai. De remélem azok már nem kerülnek audiovizuális feldolgozásra. Akkor már inkább az Édes tini élet.

VÉGSZÓ

Szerintem felesleges lenne bármit is hozzáfűzni még ehhez. A Gyönyörű sorscsapás egy kurva szar film és állítólag a könyv semmivel sem jobb. Egyedül talán csak azért lehet érdemes megnézni/elolvasni, hogy az ember felértékeljen bizonyos más pocsék alkotásokat.