Nevezhetjük puszta iróniának, vagy csak a bolygók szerencsés együtt állásából következő eseménynek, hogy idén pontosan tíz esztendője annak mikor is legelőször megismerkedhettünk a Marvel Studios egyik legsokoldalúbb, legszerethetőbb, és egyben legidegesítőbb gonoszával, azaz a Tom Hiddleston által alakított Lokival. A csínytevés istene ez idő alatt jó párszor kibabrált szinte mindenkivel, aki a közelében volt, azonban a Bosszúállók: Végtelen háborúban bekövetkező halálánál úgy tűnt végleg búcsút kell vennünk tőle, csakhogy mint azt a Végjátékban láthattuk, Lokitól tényleg nem olyan egyszerű megszabadulni, mint ahogy azt az átlagos halandó hinné. De miért is szeretnénk nemde? Nyilván néha az agyunkra megy, de ezt leszámítva nem tudunk rá igazán haragudni, elvégre nem akar ő rosszat. Vagy mégis?

Ez az egyik olyan alternatív idővonalakat is megrengető kérdés melyre talán még a frissen debütált Loki sorozatból sem fogunk definitív választ kapni, ugyanis már maga a felvetett téma is legalább annyira szerteágazó akárcsak maga a címszereplő személyisége. Én azonban azt mondom ne szaladjunk még ennyire előre, hiszen időnk annyi van, mint a tenger. Szóval a történet onnan folytatódik, ahol a Végjátékban abbamaradt: vagyis Loki meglép a Tesseracttal, csakhogy a TVA – magyarul Idővariációs hatóság – emberei gyorsan fülön is csípik, hogy azon nyomban bíróság elé citálják az idővonal ellen elkövetett bűneiért. Nem mondom, hogy innentől kezdve nem törtem ki hatalmas hahotázásokban mikor Loki a TVA extrém módon bürokratikus szabályait próbálta kijátszani, amolyan tőle megszokott Lokis stílusban, csakhogy a végeredmény mindegyik esetben csúfos kudarccal végződjön. Ám nem minden móka és kacagás, ugyanis a TVA-nek sokkal nagyobb problémái is vannak azon kívül, minthogy egy szökött Loki variáns éppen megpróbál túljárni az eszükön.

Mindenféle komolyabb spoilerek nélkül maradjunk annyiban, hogy a Marvelhez frissen csatlakozó Owen Wilson Mobius ügynöke épp egy olyan ügyet próbál felgöngyölíteni, ami mondjuk úgy, hogy kissé túlmutat azokon a gyermeteg csínyeknek betudható rosszalkodásokon, amiket Loki az eddigi karrierje során követett el. A tét tehát igenis nagy, viszont a pilot ennek ellenére egy pillanatra sem téveszt fókuszt, amiben nagy szerepe van a korábban Rick és Morty-n dolgozó Michael Waldron forgatókönyvének, mely legalább annyira cinikusan és lenézően áll az egész szituációhoz, mint Rick Sanchez a folyton aggódó Mortyhoz. A két sorozat közötti párhuzamok mindazonáltal itt még nem érnek véget, hiszen a poénok alatt jelen esetben is felsejlik a hátralévő öt epizódban minden bizonnyal alaposan kibontakozó dráma, ahol Hiddleston már most újfent tanúbizonyságot adott arról, miért is imádják őt ennyire az emberek.
Ehhez kapcsolódóan tényleg mindenkinek csak azt tudom javasolni, hogy készítsétek be a zsebkendőt magatok mellé, mert az érzelmi hullámvasút ahová ez a bő negyvenöt perc invitál titeket, nos ember legyen a talpán, akinél nem fog eltörni a mécses.  A Waldron által papírra vetett koncepció legnagyszerűbb erényét egyelőre leginkább mégis abban vélem felfedezni, hogy a másik két korábbi Marveles szériával ellentétben, ezúttal nem csak elhitetik velünk, hogy a sorozat valóban nem fél olyan komplexebb létfilozófiát is feszegető témákba is belemenni, minthogy mennyire apró, na meg jelentéktelen porszemek vagyunk valójában ebben a hatalmas univerzumban. Egy ennyire fájdalmas felismerést önmagában véve nem egyszerű képernyőre vinni, pláne annak tudatában, hogy közben a nagy kirakós által körbe határolt vonalakat sem szabad átlépni. Legalábbis nem szabadna: viszont az alternatív idővonalakkal való játszadozás, olyan egészen idáig lehetetlennek vagy túlontúl ambiciózusnak gondolt lehetőségek előtt nyitotta meg a kapukat, amelyek már több évtizede rendre visszatérő, és nem mellesleg meghatározó elemei a képregények világának.

Összegezve a Loki jött, látott, és sikerrel meggyőzött róla, hogy ezúttal tényleg abszolút van létjogosultsága a Marvel Studios Disney+-os terjeszkedésének. Így ha egy ideje már rendkívül szkeptikusan álltok a Marvel Studios néhol valóban egy kaptafára készülő portékáihoz, akkor feltétlenül érdemes tennetek egy próbát a Lokival, mivel biztos vagyok benne, miszerint ehhez foghatót még tényleg nem láttatok a megannyi fősodorbeli szuperhősös franchise közt böngészve. De kiváltképp nem, egy Marvel Studios címkével ellátott produkcióban.