Leonardo da Vinci: matematikus, feltaláló, festő, vagy amit épp akarunk. Jelen esetben a készítők pedig egy hőst csináltak belőle. A Da Vinci démonai túl nagy visszhangot nem kapott itthon, s most, hogy véget ért, erre már nem is számítok. Lezárult da Vinci és barátainak kalandja. Először is: aki nem tudná mi fán terem a Da Vinci démonai, és szeretne egy szórakoztató sorozatot nézni, ami tényleg csak szórakoztatni képes, akkor jó helyen keresgél. Mielőtt pedig az újdonsült néző felháborodna, érdemes úgy hozzáállni a sorozathoz, hogy nem történelemhű, pusztán ihletet vett onnan. Aki pedig már túlesett az első két felvonáson, nos, íme írásunk a befejezésről.

A cselekmény – mily meglepően – ott kezdődik pontosan, ahol legutóbb abbamaradt. Da Vinci anyja veszélyben, majd ostrom alá kerül a város. Innentől megkezdődik a háború az Oszmán Birodalommal, melyre a pápa szerint egy keresztes hadjárat lehet gyógyír, da Vinci ennek reményében megpróbál a tőle telhető legnagyobb erővel segíteni, ugyanis az oszmánok rendelkeznek a fegyverei tervrajzaival.

Az első epizód igazából remekül összefoglalja, mire is lehet számítani a továbbiakban. Nem csak hangulatilag, minőségileg is. Mire alapozom ezt? Az évad minden egyes epizódja nagyjából ugyanolyan színvonalon mozog, egyik sem látványosan gyengébb vagy erősebb, mint a többi. Végig egy erősen korrekt sztorit kapunk, melynek talán a vége lehet csalódás (ami az előzmények árnyékában még talán meg is bocsájtható).

A karakterek többnyire érdekes fordulatokat vesznek. Jó nézni őket, lekötnek a politikai, egyházi intrikák, a fordulatok, mégis: nem működik annyira, mint eddig. Ezt megindokolni pedig nem is annyira nehéz. Az előzmények könnyedebb vonalat képviseltek, ami jobban passzolt a sorozat mágiával megáldott stílusához. A misztikus dolgok ugyanis ebből a komor közegből kilógnak, főleg, hogy jelenlétüket is visszafogták, s ezt is okolhatjuk a befejezés gyengeségeiért. Nem azt szeretném mondani, hogy a tény, hogy foglalkoznak mélyebben a szereplőikkel az baj. Remek, hogy jobban átéreztetik a háborút és próbálnak bevezetni minket több figura érzelmi világába. Finálé érzete van mind a tíz résznek és míg nézzük leköt és szórakoztat. Működik, csak mégis hiányzik belőle valami.

Igazából ellentmondásosnak tűnhet, amit előzőleg leírtam. Legyen könnyedebb, miközben jó, hogy erősítették a drámai részt? Nos, itt jön képbe az, hogy talán ez a misztikus szál eleve nem kellett volna ebbe az egészbe. Kicsit kilógónak tűnt a Mitrász fiaira vonatkozó szál eddig is, most azonban páli fordulatot vett az egész felállás, és kicsit értelmetlenné váltak korábbi cselekmények. Egész eddig da Vinci volt a kiválasztott, aki majd az édesanyjával meg Mitrász fiaival megment mindenkit, és volt egy ősi terv… És mintha ezt az írók elfelejtették volna, és és kiölték volna belőle mindent.

Kinek ajánlanám a harmadik évadot? Aki szerette az eddigieket, az ezt is fogja, nagyon is, csak épp nem annyira, mint az előzőeket. Azt viszont el tudom képzelni, hogy aki kevésbé rajongott, annak pont ez tetszene jobban. Személy szerint a Da Vinci démonai még mindig jó szórakozást nyújtott, minden hibája, levegőben hagyott történetszála ellenére. A kasza árnyéka érződik rajta, mind hangulatán, mind lezárásában. A David S. Goyer nevével fémjelzett sorozat sokkal jobb, mint azt Goyer nevéből az ember gondolná, és örülünk, hogy legalább egy „okés” lezárást kapott.