Míg tavaly a Flash remekül szuperált, addig társa, az Arrow minden erejével bele akart fulladni a szappanba és hullámvasútszerű történetvezetésébe. A Comic-Conon többek között ezen sorozatokról is ejtettek pár szót. A Flashbe érkezik Zoom és a multiverzum, Oliver Queen pedig új ruhát kap, ellenségnek a megszellőztetett Damien Darhkkal, és kicsit könnyedebb hangvételt. Most, hogy debütált mindkettő új évadjának a pilotja, szemügyre is vehetjük mennyire tartja az első rész ezeket az ígéreteket.

Történeti ígéreteken nyilván felesleges vitatkozni, ami a Flasht illeti. Az előző időutazással megtűzdelt, enyhe katasztrófába torkolló évadból logikusan következett a multiverzum, vagyis a Kettes számú Föld bevezetése, melynek a nyitó epizód igyekszik alapot adni. A fekete lyuk probléma áldozatok árán, de megoldódik, Barry Allen a bűntudatával küszködik, miközben a város a Flasht ünnepli, holott nem csak őt illetné a teljes köszönet. Igazából a Flash első része nem markol sokat, sőt, mintha a fele epizód filler részekből állna, a másik fele meg erősen az Arrow második évadjának pilotját utánozná. A befejezés után egyértelműen kijelenthető, hogy itt az érdekességek csak jövő héten érkeznek, ez pedig csak egy bemelegítés volt.

Ezzel szemben Oliver Queen sokadik visszatérésének története meglepően erősre sikerült, ha figyelembe vesszük miket láttunk az előző évadban. A készítők mintha hallgattak volna a kritikus szavakra: a legnagyobb szappan pillanatok között Oliver elejt egy poént vagy megpróbálják ezeket rövidre zárni. Az ezúttali főgonosz, Damien Darhk jelenléte csalogatja őt és Felicityt vissza Star(ling) Citybe, az évad fő konfliktusa ugyanis azonnal elkezdődik. Persze még mindig vannak idegesítő jelenetek (Diggle igazán abbahagyhatná a non-stop durcázást), de az előrelépés jelentős, ha figyelmen kívül hagyjuk, hogy a 3. felvonásban minden random barátból szuperhős lett. És Diggle Magneto álarca… inkább hagyjuk…

Tehát az indítás mindkét esetben korrekt, és az ígéretek is megvalósulni látszanak. Meglepő, hogy az Arrow erősebb nyitányt produkált, ami lehet, hogy csak annak a megtévesztése, hogy mekkora minőségi különbség volt a két sorozat között. Az irány jó, Damien Darhk egész jó gonosznak tűnik, és a szórakoztató kategóriába mindkettőnek sikerült beleesnie túlzott „elnyálasodás” nélkül. Maradjon is így a Legends of Tomorrow esetén is!