Sok mindent lehet mondani a mai magyar „filmgyártásról”, elsősorban persze rosszat, bár tény, hogy olykor becsúszik egy-két színvonalasabb alkotás, ám ha valóban értékes és jó magyar filmre vagyunk kíváncsiak, akkor mindenképp vissza kell mennünk az időben néhány évtizedet. Igaz, a hazai filmes kínálat ekkoriban sem tobzódott az ún. műfaji filmekben, pláne nem az olyanokban, amikkel a dekadens és imperialista nyugat mérgezte a lakóinak agyát, ám elvétve mégis készült valami olyan, ami pusztán a szórakoztatásra ment rá, esetleg egy alkotó kipróbálta magát egy bizonyos területen. Talán a Defekt is ilyen film lehetett a maga idejében, mert író-rendezője, Fazekas Lajos látott valami külföldi thrillert, és annyira megtetszhetett neki, hogy elhatározta: ő is csinál egyet.

A történet (ami állítólag a valóságon alapul) azzal nyit, hogy egy rendőr felvázol a főnökének (tehát a nézőknek) egy sorozat-eltűnési ügyet, melyben eddig három nő érintett. A közös pont, hogy mindannyian nagyobb ünnepek után szívódtak fel egy adott országrészen belül. Bár bizonyítékok nincsenek, csak a rendőr elmélete, kap egy járőrautót és egy társat, hogy nézzenek körül a területen.

Egy fiatal nő utazik egyedül, éjszaka a szakadó esőben. Egy kietlen helyen durrdefektet kap és nekisodródik a szikláknak. Nem messze felfedez egy magányos házat, ahol segítséget kér. Az ott élő férfi felajánlja, hogy a nő reggelig maradjon ott, ám nem sokkal később elkapja és fojtogatni kezdi, mire az felkap egy súlyos szobrot és fejbe veri vele támadóját, aki meghal. A nő ezután nekiáll módszeresen eltüntetni a nyomait, fel-  és letörli a vérfoltokat és ujjlenyomatokat, a hullát pedig bedobja a pincében lévő ciszternába.

Eközben a két rendőr a környéken járőrözik, felfedezik az akkor már üres házat is, ám a kérdéseikre csak másnap kapnak választ, amikor a közeli megyeszékhelyen a kocsi rendszáma alapján azonosítják a tulajdonost. A nő azonban nincsen otthon, mert a rendőrségen feladta magát, egy bűnügyi csapatot pedig el is vezet a házhoz, ahol a nyomozók sokkoló felfedezést tesznek.

A ’70-es évek végén készült ez a magyar pszichothriller (mert az), és meglepő módon még ma is egész jól működik, persze azért szép számmal akadnak benne megmosolyogni való momentumok, a maga idejében azonban forradalmi alkotásnak számíthatott, ezért aztán évekre dobozban is maradt és csak 1982-ben mutatták be.

Mitől forradalmi? Hát például a téma miatt, de ide sorolható az is, hogy szinte végig éjszaka játszódik, nem beszélnek benne túl sokat, nagyon kevés a díszlet és kellék, minimális a világítás, van benne kézikamerázás (általában nagyon eltérő stílusú a fényképezés az átlagos magyar filmhez képest), a zenéje pedig szintén nem a hagyományos, kellemes dallamokra épülő darab.

Ám a legfontosabb mégis az, hogy a rendező folyamatos bizonytalanságban tartja a nézőket, hiszen nem tudni, ki a nő és ki a férfi, miért csinálják azt, amit, ráadásul még tovább is fokozódik a feszültség az által, hogy párhuzamosan láthatjuk a környéken cirkáló rendőröket is, akik nem sokkal később felfedezik a bűncselekmény helyszínét, de erről persze fogalmuk sincs. Klasszikus suspense-szel van tehát dolgunk.

A cselekmény a Psycho ösvényein igyekszik haladni, és nem is teszi rosszul, hiszen ahogy ott is egészen más irányt vesz a történet a film egyharmadánál (Norman Bates megöli az addig főszereplőnek hitt Marion Crane-t), úgy itt is igen hamar meghal a fojtogató, és a néző nem érti, hogy az addig áldozatnak gondolt nő hogy képes olyan hidegvérrel és következetesen cselekedni, hogy elfedje ottlétének minden nyomát.

Hasonlóan Hitchcock remekművéhez, itt is van egy filmvégi nagy fordulat, amikor kiderül az igazság, ám a korabeli nézők addigra valószínűleg már tövig lerágták a körmüket.

Ritka madár a Defekt, ráadásul abban egy másik amerikai filmre, konkrétan Spielberg Párbajára hasonlít, hogy eredetileg ez is a tévé számára készült, később viszont moziban is bemutatták, igaz, kevés helyen és csak rövid ideig volt műsoron (viszont eljutott az NDK-ba is).

Egész feszes a tempója (még mai szemmel nézve is), van hangulata, a nem statikus, újszerű kamerakezelés pedig a nézőket a történések középpontjába viszi, mintha ők is ott lennének a nővel vagy a rendőrökkel, ill. van néhány szokatlan szögű beállítás is.

A színészi játék egy nagyon kicsit színpadias, de azért még bőven belefér a történet keretei közé. A főnyomozót Kern András játssza, a végeredmény meg olyan, mintha az Ötvös Csöpi-mozik Kardos doktora megkomolyodott volna és elhagyta volna az összes kétbalkezességét. Ballonkabátjával és kalapjával akár valamilyen noir-detektívnek is elmenne. Társa szerepében Szabó Gyula látható, aki szintén jól hozza a kissé beletörődött, cinikus, de azért jó rendőrt. Bojtos sapkájáért külön piros pont jár.

A gyilkos szerepében Márkus László látható, akinek bár ez a karakter csak egy kis cameo volt (mint kiderül), de mégis érdekes alakítást nyújt. Márkus állítólag régóta szeretett volna valami hasonló figura bőrébe bújni, mivel szerette a horrorfilmeket, és ki akarta próbálni magát egyben.

Gyöngyössy Katalin játssza az ismeretlen nőt, előadása pedig meglehetősen visszafogott, kevés színészi eszközt használ, bár ebben az esetben az eszköztelenség maga az eszköz, ami adott körülmények mellett még nehezebb is, mintha valami harsány, látványos alakítást nyújtana. És még mellet is villant, bár nyilván nem ez a film lényege, mégis érdekes látni, hogy nem csak a magas művészet jegyében (pl. Jancsó Miklós Szegénylegényekje) van mód ilyesmire.

Igen érdekes filmélmény tehát a Defekt, ami a hazai filmes paletta egyik rendhagyó alkotása. Sok szempontból megelőzte a korát és ma is ugyanúgy nézhető (és végigizgulható), mint ezelőtt 32 (vagy 37) évvel. Furcsa, hogy nem próbálták meg még remake-elni, persze ahhoz hozzáértő rendezőre volna szükség. A kiváló alapanyag mindenesetre adott.