Vannak olyan alkotások, amelyek eleve előnyös helyzetből indulnak, mivel valami olyan dolog van bennük, ami annyira élvezetes a közönség számára, hogy akár az adott mű összes hibáját is képesek figyelmen kívül hagyni miatta. Ilyen például szinte az összes dinoszauruszos alkotás. Merthogy az óriás hüllőket mindig is egyfajta sajátos rajongás övezte, ami valahol teljesen érthető, hiszen legyünk őszinték, valóban magukkal ragadó és különleges teremtmények. Személy szerint bevallom én is nagy dinó rajongó vagyok és szinte az összes filmet láttam vagy legalábbis mindig felkelti az érdeklődésem, ha egy alkotásban láthatom őket. Márpedig ezeknek egyik, ha talán nem a legkiemelkedőbb darabja a Jurassic széria, aminek a legújabb része a Jurassic World: Világuralom.

Mivel egy meglehetősen kultikus jellegű alkotásról van szó, amit feltehetően valamilyen formában mindenki ismer, így különösebben most nem mennék bele az alapjainak elmagyarázásába. Viszont csak a rend kedvéért röviden összefoglalva egy csapat tudós genetikai eszközökkel visszahozta a mi világunkba a dinoszauruszokat, amiket utána egy afféle vidámparkban kívántak mutogatni az embereknek, illetve a World esetében már mutogatták is. A dinók természetesen elszabadultak, majd módszeresen a birtokukba vették a világot és az embereknek valahogy együtt kell velük élniük.

A Világuralom története pár évvel a második rész, mármint a Jurassic World – Bukott birodalom eseményei után veszi fel a fonalat. Egyébként a film eleje egy afféle híradás formájában röviden össze is foglalja, hogy mik történtek a két rész között. Maga a cselekmény pedig alapvetően két szálon játszódik. Egyfelől a korábbi Park széria szereplői, vagyis Alan Grant (Sam Neill), Ellie Sattler (Laura Dern) és Ian Malcolm (Jeff Goldblum) igyekeznek a nyomára bukkanni egy titokzatos és veszélyes ősisáska fajnak, ami a dinókkal jelenleg foglalkozó Biosyn nevű céghez köthető. Másfelől a World széria szereplői, azaz Owen (Chris Pratt) és Claire (Bryce Dallas-Howard) indulnak megkeresni Owen „idomított” raptorjának elrabolt kicsinyét. Persze mint később kiderül a háttérben ennél sokkal többről van szó és idővel a két szál is összeér.

A Jurassic filmeket igazából senki se a története miatt nézi, hanem a benne lévő különböző dinoszauruszok miatt. Márpedig ebben a részben talán minden eddigi résznél több dinó szerepel, ráadásul kellően sokáig és kellően közelről is mutatják őket. Az egyes lények animációja pedig valami szemkápráztatóan csodálatos és ami még ennél is fontosabb, hogy életszerű. Emellett ez a rész bevallottam igyekszik kijavítani néhány olyan korábbi részletet, amiért tudományos körökben sokat és sokszor kritizálták. Illetve sok új fajta dinoszauruszt is bemutatnak. Habár bevallom én azért valahol sajnálom, hogy az én egyik kedvencemet, amelyik egyébként már az egyik korábbi filmben is feltűnt, nem hozták vissza.

Emellett a film rengeteg utalást tesz a korábbi részek felé. Hacsak egy rövid cameo erejéig, de visszahoz régi szereplőket is. Illetve mintha az egyik videojátékból is beemelne bizonyos elemeket. Valamint van benne egy meglehetősen releváns üzenet a környezetvédelemmel és a technológiai fejlődéssel kapcsolatban. Ugyanakkor az alkotók továbbvittek egy olyan elemet is, ami még a Bukott birodalomban jelent meg, vagyis hogy az emberi kapzsiság és ostobaság mennyire képes kihasználni ezeket az élőlényeket. Márpedig erre vonatkozóan is kapunk néhány meglehetősen emlékezetes képsort.

VÉGSZÓ
Összességében véve a Jurassic World: Világuralom pontosan azt nyújtja, amit az ember vár tőle. Egy könnyed ugyanakkor igényes szórakozást nyújtó alkotás, ami úgy zár le egy szériát, hogy azért az még bőven folytatható legyen. És őszintén szólva feltehetően mindenki szeretne még több hasonló filmet nézni.