A bűnös nővér Karen Dionne második könyve, műfaját tekintve thriller, pszichothriller. A könyv 2020 nyarán jelent meg, itthon az Agave adta ki 2021 őszén. Már több, mint 10 nyelvre lefordították és nemrég eljutott a megtisztelő nemzetközi bestseller státusztig. Ennek ellenére azt kell mondanom, hogy az Agave részéről bátor húzás volt kiadni a könyvet, hiszen az elődje, A lápkirály lánya, itthon elég vegyes fogadtatásra talált. A lápkirály lánya Dionne első könyve, megkapta az amerikai krimi-szerzők egyik legelismertebb díját, a Barry-díjat, 25 nyelven jelent meg világszerte, ám a magyar olvasók Molyon csak 78%-ra értékelték. Biztató, hogy ennél azért a Bűnös nővér jobban áll, a kellemes borzongás kedvelői pedig egyre több thrillerből válogathatnak a hazai piacon is.

A könyvvel kapcsolatban számomra a legnagyobb pozitív meglepetés maga az írónő volt. A borítót nézegetve először biztos voltam benne, hogy az amerikai irodalom egyik legújabb ifjú titánjának könyvét tartom a kezemben, azonban Dionne egyáltalán nem ma kezdte a pályáját. Már több, mint 20 éve aktívan foglalkozik az irodalommal. A hölgy 1953-ban született, ugyanakkor meglepően későn, 2017-ben kezdett el publikálni, ahogy a nemzetközi adatok mutatják, óriási sikerrel. Az írónő lelkesedése és kitartása szerintem több, mint példaértékű.

Aki bújt, aki nem

Talán nem árulunk el nagy titkot azzal, hogy már maga a cím is igen sokatmondó. A történet fókuszában két nővér áll, Rachel és Diana. Főszereplőnk, Rachel, a regény kezdetekor 28 éves, már 15 éve él elzártan egy elmegyógyintézetben, mivel úgy hiszi, megölte a szüleit. Rachelt emlékei kamaszkora óta kínozzák. Szülei halálával kapcsolatban sok részletre emlékszik. Hogy hogyan állt anyja teste fölött, milyen puska volt a kezében és hogy húzta meg a ravaszt. Legalábbis ő azt hiszi, hogy minden így történt.

Saját bezártságát jogos büntetésként értelmezi, ugyanakkor meglepően tiszta elmével viseli az intézet minden kezelését. Élete akkor változik meg, amikor egy nap olyan bizonyíték birtokába kerül, amely minden kétséget kizáróan igazolja, hogy egyáltalán nem bűnös. Rachel addig szilárdnak hitt világa összezuhan, emlékei cserbenhagyják és talán semmi sem akképpen történt, mint ahogy azt eddig gondolta. Úgy dönt, válaszok után kutatva hazatér egykori otthonába, és utánajár, mi történt azon a bizonyos tragikus napon.

Dráma, dráma, dráma

Dionne nagy hangsúlyt fektet a családon belüli viszonyok és feszültség kibontására. Rengeteget foglalkozik a pszichopátia jelenségével és azzal, hogyan hat a családi dinamikára, ha az egyik családtag súlyos mentális problémával küzd.

A történet nagyon ígéretes. Egy E/1-ben narrált cselekményvezetést kapunk, ami két idősíkon játszódik. A MOST-ban Rachel az emlékei után kutat, vele párhuzamosan pedig megismerjük, mi történt AKKOR a múltban. A múlt fejezeteit Rachel édesanyja, Jenny narrálja. Egyik rövid fejezet jön a másik után, összesen 30 fejezet jut 236 oldalra. A regény olvastatja magát. Egy ügyesen megszerkesztett, jól felépített családi drámával van dolgunk, ahol a bűnjelek is pont jó ütemben vannak adagolva, relatíve kevés logikai bukfenccel.

A regény rövidségéből és a narrációs E/1-es technikából adódik a cselekmény gyors sodrása. Úgy érezzük, a szereplőkkel együtt cselekszünk, a gondolataikat közvetlenül akkor olvassuk, amikor az megszületik a karakterek fejében. Ez persze vagy jól sül el, vagy rosszul. Dionne esetében meglehetősen kevés hely maradt így a leírásra és néha úgy éreztem, hogy a karakterek nem töltenek el elegendő időt egy bizonyos szituáció megélésében. Ahhoz képest, hogy mennyire súlyos dolgok történnek a szereplőkkel, testvérviszály, szülők halála, életveszély, a jelenetek és az érzelmek egyáltalán nem lettek annyira kibontva, mint lehetne.

A realitás talaja

Ha külföldi kritikákat bogarászik az ember, néhány olyan cikkbe is bele lehet futni, amelyek állítják, hogy a regényben van némi fantasztikus tartalom, vannak mágikus-realisztikus elemek. Dionne például gyakran emleget és használ mesékből ismert motívumokat. A Grimm-testvérek történeteiből ismert sötét karakterek egészen újszerű módon köszönnek vissza a két nővér kapcsolatában, de ez inkább a karakterépítést szolgálja. Ami a kissé misztikus színezetet adja a történetnek, az Rachel különleges kapcsolata a vadállatokkal.

A bűnös nővér a festői szépségű Felső-Michigan félszigeten játszódik. Rachel családjának birtoka többszáz hektár nagyságú, ide tér vissza főhősünk, hogy felgöngyölítse a múlt titkait. Ahogy halad előre a történet, megtudjuk, hogy Rachel képes szót érteni az erdőben és a ház körül élő állatokkal. Az élővilág és a természet végig nagy hangsúlyt kap Dionne történetében, ám a történet nélkülöz minden fikciós elemet. Sok olvasó, vagy kritikus éppen ezért nem tudta hova tenni, hogy akkor Rachel miért is beszél az állatokkal?

A fenti kérdés értelmezésére úgy gondolom, hogy két lehetőségünk van, és ha ezt észben tartjuk, sokkal érdekesebbé válik a regény olvasása is. A két út a realista, vagy a fikciós olvasás. Ha a fikciós olvasást választjuk, akkor elfogadjuk, hogy a mi valóságunktól a regény egyedül abban tér el, hogy a főszereplőnk valóban képes beszélni az állatokkal. Ezzel Rachel kiemelkedik a többi karakter közül, keletkezik egy őt körbeburkoló plot armor, ami védi a karaktert és egyúttal biztosítja az olvasót, hogy minden rendben lesz, hiszen valahonnan úgyis a birtokába jut valami rejtett információ a különleges képességének hála. Ez azért is okozhat némi ellentmondást, hiszen egyáltalán nincs megmagyarázva, hogy miért alakult ki ez a különleges képesség.

A másik út, amikor az olvasó nem firtatja a képesség miértjét, hanem egészen egyszerűen elfogadja, hogy a karakter így érzékeli a valóságot. Az ő személyes szűrőjén keresztül az állatokkal való kommunikáció „beszédként” nyilvánul meg, viszont ez ennél semmivel nem több. Nem keresünk különleges képességekre utaló jeleket, nem tulajdonítunk neki nagy jelentőséget. Ha figyelembe vesszük, hogy az elmegyógyintézetből elszabadult főhősünk beszél az állatokkal, akkor egyrészt legitimizálhatjuk Rachel mentális problémáit. De akár úgy is értelmezhetjük, hogy tulajdonképpen az állatokon keresztül a karaktert a saját, ébredező tudatalattija segíti.

Ritkán szoktam ilyet mondani, de kifejezetten megnézném, hogy milyen film készül A bűnős nővér-ből. Jelenleg még nem hallani arról, hogy valamelyik streaming-szolgáltató, vagy producer lecsapott volna a jogokra, de ami késik… meglátjuk, hogy megtörténik-e. Fontosnak tartom elmondani, hogy a történettől ne várjunk többet, mint ami. Egy gyorsan, egy nap alatt elolvasható, szórakoztató thriller, amiben van jónéhány erős csavar. Ha érdekel minket a pszichopátia és szeretjük a családon belül játszódó drámákat, jó szívvel ajánlom A bűnös nővér-t olvasásra. De azért, ha valami monumentálisan nagyra és ijesztőre vágynánk, maradjunk inkább King-nél, vagy Joe Hill-nél.

• Ha tetszett Dionne kissé sötét, vibráló természetközeli világa, adj esélyt A lápkirály lányá-nak is.
• Ha bejött az elmegyógyintézetes vonal ne hagyd ki, Jasper DeWitt-től A beteg-et.
• Ha pedig arra vagy kíváncsi, hogy mitől borzonganak kis hazánkban, mindenképpen érdemes beszerezni a Gabo Légszomj-antológiáját.

Jó olvasást!