Talán ez az egyik legismertebb idézet a James Bond történetekből. Rengeteg helyen előfordult már, aminek semmi köze a brit titkosszolgálat emberéhez, mégis olyan ikonikus mondat, hogy nem lehet figyelmen kívül hagyni. Ezen kívül talán csak a bemutatkozás, a “Nevem Bond, James Bond.” mondat, amit még többen idéztek már életükben. Bár az emberek többsége a filmekből ismeri a karaktert, azt már kevesebben tudják, hogy könyv és képregény is van belőle, sőt nyomtatott formában volt előbb. Most pedig egy új képregény arculattal is találkozhatunk, mely kicsit modernebb körülmények között ad új kalandokat az ikonikus karakternek.

James Bond eredeti megalkotója, Ian Fleming, sok ihletet merített saját életéből. A második világháború alatt hírszerzőként tevékenykedett, így megvolt a tapasztalata, hogy egy hiteles kémet írjon meg. A nőcsábász magatartás megformálásáért sem kellett a szomszédba mennie, ugyanis egyetlen nagy szerelmes volt egész életében, aki csak egy rosszul sikerült házasságkötés után jött rá, ki való mellé. Egészen addig csak alkalmi partnerei voltak. Warren Ellis, aki a jelenlegi történeteket írta meg, már kevésbé tudott meríteni saját életéből. Bár a karakter jó alapokat kapott Fleming által, Ellis is belevitte a saját tapasztalatait, stílusát. Mielőtt a Bond-történetekkel foglalkozott volna, dolgozott már a Marvelnek és a DC-nek is.

Az újragondolás első lépése

Jelenleg két külön történetet olvashatunk az új James Bond főszerelésével. Igaz, van egymásra épülés, de nem annyi, hogy ne értenénk a történetet. De mindent csak szép sorjában az elejéről, ahogy olvasni is illik. Az első rész – a Vargr címet kapta – egy szépen felépített történet, melynek az alapja a kábítószer csempészet. Persze, az ügy túl egyszerű és unalmas lenne egy 00-ás ügynöknek, szóval muszáj volt tenni bele egy kis csavart, amivel nem csak a híres titkosügynököt, hanem az olvasókat is be lehet csapni. Szóval mondhatjuk, hogy egy nagyon erős kezdéssel állt elő Ellis, mikor a képregényeket alkotta meg.

A karakterei is jól illeszkednek ebbe a titkosszolgálati világba. Mindegyikük markáns, különleges, megfelelően kidolgozott háttértörténettel és saját stílussal. Olvasás közben szinte kézzel fogható, ahogy például Bond beszél, viselkedik: érezhetően megjelenik az a fajta egoizmus, flegmaság, pökhendiség, ami a névjegyévé vált az elmúlt közel 70 évben. Ezt pedig a lehető legjobb értelemben mondom rá, hiszen enélkül nem is lenne igazán bondos az arculata a képregénynek. Természetesen ez nem csak rá igaz, hanem bármelyik kollégájára, de még a főgonoszok is igazodtak ehhez az elvárt formához.

Egyből egy másik történet

Az elsővel egyszerre jelent meg a második kötet is, melynek címe: Eidolon. Ez nem véletlenül alakult így, a két kötet egyben is megvásárolható, igaz, az csak limitált kiadással készült. Ebben a történetben egy pénzügyi mozgás szúr szemet egy új szereplőnknek, emiatt pedig végezni akarnak vele. Itt jön a képbe a szuperügynök, akinek a kimenekítés a feladata. Persze, így semmi extra nem lenne a történetben, így ismét egy sokkal komplexebb dologba csöppenünk, mint ahogy az elsőre látszik. Ez a cselekmény egyetlen mondatban utal vissza az első kötetre, de annak olvasata nélkül önállóan is helytáll.

James Bondnak megvan a saját humora, amivel ismételten csak a névjegyévé vált fellengzős aurát erősíti. Kicsit lekezelően beszél mindenkihez és mindenkiről, de valójában nem mond rosszat, csak az igazságot – még ha kicsit erőltetetten is. Talán az egyik Egyesül Államokban játszódó jelenetnél nevettem a legtöbbet. Kicsit morbid tett, de reális gondolkodású volt. Teljesen megértem a kollegina felvetését, egy józan gondolkodású embernek nem ez a megoldás jutna eszébe, de annyira megfontoltan, alapos indokkal alátámasztottan cselekszik, hogy egyszerűen az ember nem tud vitába szállni vele.

Ami nagyon bosszantott, az a magyarosítás. Senki sem tudja a világ összes szövetségi intézmények, hírszerzésének rövidítéseit, de azért vannak a nagyobbak, amiket illik a saját nevükön nevezni. Példának okáért ott az FBI vagy a CIA, de a jelenlegi képregényünkben az MI5 és az MI6 is. Ilyen esetben a fejemben is az anyaország szerinti kiejtés van. Így elég zavaróan hatott, mikor azt olvastam, hogy “MI6-nál”. Szabályosan belső feszültséget okoz, hogy a magyar kiejtés szerinti ragot rakták mellé. Szerencsére ez talán csak 1-2 alkalommal fordult elő. Tudom, a kiadóban is emberek dolgoznak, de annyi kézen átment. Remélem, ha lesz egyszer egy javított újranyomás, ezt kiveszik belőle.

Ha a két kötetet együtt nézzük, összesen 12 fejezet, ami fele-fele arányban oszlik el. A fejezetcímeket úgy jelölték, hogy “001”, “002”, és a többi, így kicsit meglepődtem, hogy nem jött ki az első részben a 007. Mert erre számítottam az első pillanattól kezdve. Aztán a következő kötetnél onnan ment tovább a számozás, ahol az első véget ért, így nem zavart. Valószínű, ha az egybekötött verziót olvasom, fel sem tűnik. Egyébként nagyon is ötletesnek, stílusosnak találom ezt a fajta fejezet elválasztást. Ahogyan a képi világa és a színezése is egy igényes munkáról árulkodik. Az anyaországában már 14 kötetnél tart a sorozat, bízom benne, hogy idővel itthon is olvashatjuk tovább a történetet.

A képregényeket a Vad Virágok Könyvműhely ajándékaként olvashattam.