Vannak olyan dolgok, amikről olykor meglehetősen nehéz beszélni. Egyfelől mert nehéz eldönteni, hogy mennyire mélyen menjünk bele az adott dologba. Másfelől pedig hogy milyen módon mutassuk be azokat a bizonyos dolgokat. Részben emiatt születnek meg bizonyos alkotások, amelyek egy ilyen adott dologról szeretnének egyfajta diskurzust folytatni. Noha tény, hogy ezek a diskurzusok elég egyoldalúak és nem igazán vagy legalábbis csak közvetett módon lehet rájuk reagálni. Valami hasonló a helyzet Kira Vizuto most bemutatott könyvével A vonalon túllal is, ami egy meglehetősen komoly témát kíván bemutatni.

Őszintén szólva eléggé megvagyok lőve ezzel az alkotással. Mert bár nem tekintem egy különösebben rossz alkotásnak és az általa feldolgozni kívánt téma társadalmilag elég fontos is. Amiről bőven lehetne, sőt kifejezetten KELL is beszélni. Csakhogy mivel ez a regény viszonylag rövid, összesen alig van százötven oldal, így ha most belemegyek ennek a témának a kifejtésébe és hogy ez miként kapcsolódik ehhez az adott történethez, akkor gyakorlatilag értelmetlenné teszem ennek a könyvnek az elolvasását per megvásárlását. Ami valljuk be elég nagy kibaszás lenne a szerzővel.

Talán röviden annyit el lehet még árulni, hogy a könyv által feldolgozni kívánt téma az alkoholizmus problémája köré épül. Illetve hogy annak milyen hatásai vannak egy bizonyos családra. Ráadásul mindez az egyes karakterek között váltott nézőpontból bemutatva. Több idősíkon keresztül. Amiknek mellesleg megjegyzem a szerkezeti felépítése azért lehetne kicsivel összerendezettebb is. Ennél részletesebben pedig már sajnos nem tudok úgy belemenni a történetbe, hogy azzal ne tegyem feleslegessé a könyv elolvasását.

Éppen ezért ez a mostani cikk nem is tekinthető kritikának. De még akár csak bemutatónak vagy esetleg ajánlónak is csak jobb szó híján merném nevezni. Merthogy konkrétan tényleg csak annyit tudok vagyis hát jobban mondva annyit illik most elmondanom erről a könyvről, hogy létezik. Persze bele lehetne menni abba, hogy ez mennyiben a szerző, Kira Vizuto felelőssége. Aki amúgy egyébként egy álnéven tevékenykedő magyar szerző és konkrétan ez az első könyve.

Így hát csak annyit mondanék, hogy akinek ez a könyv esetleg felkeltette az érdeklődését az nyugodtan tegyen vele egy próbát. Megbánni nem fogja, noha olyan túlzott elvárásokat sem érdemes támasztani a könyvel szemben. Valamint ennek a könyvnek a kapcsán szeretném megragadni az alkalmat és azt üzenni per javasolni minden szerzőnek, köztük Kira Vizutonak is, hogy az alkotásaik készítésekor nem ártana figyelembe venni azt a szempontot is, hogy az adott alkotásról lehessen épkézláb bemutatókat, kritikákat vagy akár csak cikkeket készíteni.