Mindenki hallott már horror történeteket válásról. Olyankor mutatkozik meg az emberek igazi arca. Sosem hinnénk el, mennyire ki tudnak fordulni magukból szeretteink, akik részéről egyébként sosem feltételeznénk aljasságot. Bár ezek csak átvitt értelemben horror történetek. Persze, sosem lesz szép végük. Nagyon ritka az is, ahol felnőtt ember módjára tudnak véget vetni a kapcsolatnak – sok együtt töltött év után, közös gyerekkel, esetleg gyerekekkel. Ezzel szemben Fritsi Péter új története nem csak képletesen szólva horror. Valóban egy thriller regénybe illő válást fest elénk.

Igaz, még csak most robbant bent igazán a könyves világba Fritsi Péter, de akik szemfülesek voltak, régebb óta találkozhattak a nevével. Álnéven, de már 2008-ban is publikált. Az igazi nagy áttörést talán A székkészítő munkája hozta meg, ami 2021 óta e-könyvként, tavaly óta pedig nyomtatott formában is elérhető – sőt, már egy második kiadást is megélte a történet. Emellett írt és ír is különböző folyóiratokba, melyik közül a legismertebb a Galaktika.

Múlt század a Mecsekben

1979-et írunk. Nem tudom, mennyire szándékos az őszi megjelenés, de a történetünk is ebben az időben veszi kezdetét. Így aztán a “kinti hűvös idő” említésekor, olvasása közben teljesen átéreztem a hangulatot, és jólesően tudtam ráhangolódni a könyvere. A helyszín ismét Komló, amit személyesen nem ismerek, mégis azt érzem, egy otthonos helyre érkeztem. És bár maga a korszak is olyan számomra, amit a koromnál fogva nem ismerhetek, mégsem érzem idegennek magam tőle. Ez lehet azért is van így, mert hiába tudjuk a várost, mégis bármelyik másik nagyváros lehetne abból az időből. Szinte mindenhol volt egy főtér és egy Lenin-szobor. Így aztán nagyon könnyen bele lehet helyezkedni a történetbe.

Azért mégis csak ott van az agyunk hátsó részében, hogy de bizony, ez nem akármelyik város. Ez bizony Komló. Legalábbis ahogyan elképzeljük. Vagyis az, ahogyan mi, olvasók látjuk magunkba. Ehhez persze hatalmas segítséget nyújt a történet szempontjából is lényeges leíró rész. Mária, vagyis Ria úgy dönt, el kell válnia férjétől. Ennek megvan a hosszú hónapokra visszanyúló oka, amire igazából már voltak régebben is intő jelek. Ugyanis férje, János festőművész a művészlelkek összes rossz tulajdonságával.  A válóperes ügyvédnél tett látogatása során kapjuk az első “idegenvezetést” a városban egy buszos “kirándulás” formájában. Ami annyira jól sikerült, hogy mint egy filmet, láttam a fejemben az egészet.

A következő, ami hozzátett a városképhez, az a megismerkedésük körülményeinek története volt. Nem csak a múltjuk egy szegletét láthatjuk, hanem a festményen megelevenedik Komló egy részlete is. Igaz, nem hangsúlyos a kép, mégis ott lebeg a szemünk előtt a panelház és a víztorony, amivel még ismerősebb lehet a környezet.  Ezáltal pedig mindenféle gondolkodás nélkül, gördülékenyen tudtam olvasni Ria és János történetét. Mind a múltjukat, mind pedig a jelenüket. Mondhatni, a szépet és a csúfat párhuzamosan. Ezek után pedig már vártam, hogy a sok rossz között mikor láthatom újra azt is, ahogyan ők éltek a nagy döntés előtt.

Apró kis utalások

A könyv első pár fejezete igazából nem tartogat semmi extrémet. Egy válási kérelem benyújtása, egy tárgyalás, aztán mindenki mehet a dolgára. Viszont ezután már vannak olyan elejtett szavak, amik előrevetítik, hogy ez mégsem lesz ilyen kis nyugodt történet. Számomra az első ilyen az ügyvédnő megjegyzése, hogy minden mocskos kis titok elő kell keresni. Jó, oké, ez a fülszövegben is szerepel, hogy nyomozni kell a múltban. De azért megadja a hangulatát az a mondat, az biztos.

Majd ezután megérkezünk a kocsmába is. Ahol először semmi szokatlan nincs, egy tipikus jelenet a pultnál. Egészen addig, amíg távozáskor vissza nem hívják Riát, hogy közöljék vele, hamarosan megtudja, hol a helye. Ez már egyáltalán nem egy burkolt fenyegetés. Bennem egyből az az érzés fogalmazódott meg, hogy vagy itt kell kiszállni, vagy lelkileg fel kell készülni a pokolra. Mert ez az a vonal, ami után már nem lehet meggondolni magunkat. Muszáj lesz elmenni a végsőkig.

Maga a könyv nem egy terjedelmes olvasmány, nincs kétszáz oldal az egész, mégis egy kerek egészet ad. Így aztán elég hamar végig lehet érni a történeten, főleg, hogy olvastatja is magát. A sötét világa pedig egyszerre lenyűgöző és borzongtató. A komor hangulatot pedig csak fokozza a magyar valóság csúf múltja. Mi magunk is tudjuk, mi volt a régi rendszerben, de mindezt úgy olvasni, hogy a szereplők korban sokkal közelebb állnak azokhoz az eseményekhez, sokkal súlyosabb élmény. Főleg, hogy akkor még voltak is olyanok, akik saját tapasztalataikat tudták megosztani velük. A thrilleres hangulatú családi dráma mellé egy jó nagy adag korrajzot is kapunk a történelmünkről, ezzel is azt érezve, hogy bizony, ez egy hazai könyv, ami kiemelkedik a tucat irodalomból.

Köszönöm Fritsi Péternek, hogy ismét lehetőségem volt olvasni a frissen megjelent régényét.