Körülbelül két hete küldte el egy nagyon kedves barátom az egyik jelenetet a cikk tárgyául szolgáló filmből. Azonnal felkeltette az érdeklődésem, és mivel sokan kedveltétek a Woody Harrelsonos posztjainkat a facebook oldalunkon, így úgy gondoltam, hogy hálám jeléül két legyet ütök egy csapásra: megköszönöm a lájkokat és a kommenteket, valamint megnézem és írok nektek a filmről, mert bizony ezt bátran ajánlom mindenkinek. 

Történt, hogy a ’70-es évek közepe tájékán az akkor sztriptízbárt üzemeltető Larry Flynt-nek nem ment annyira jól az üzlet és úgy döntött, hogy készít egy pároldalas magazint, amivel reményei szerint felkeltheti a férfiak figyelmét és rámosolyog a szerencse. Drága Larrynk itt találkozik az amerikai nép prűdségével: mennyire „tabunak számít” az, hogy meztelen nőkről készült képeket szeretne mutogatni egy kiadványban. Mellékesen jegyzem meg, hogy az általunk is ismert Playboy ekkor már közel 20 éve létezett, hogy a többi hasonló újságról ne is beszéljek. De Larry tántoríthatatlan és idővel felpörögnek az események. Egyre több per zúdul a nyakába, a gyűlölködők is szép számmal gyűlnek, és a perek által a bírók is megismerhetik Larry nem éppen visszafogott személyiségét. Itt azonban nem állnak meg a dolgok, de én mégis behúzom a féket, mert nem akarok semmilyen fontosabb momentumot lelőni. Többféle nézőpontból lehet vizsgálni a filmet, én viszont inkább a vallás és az USA aspektusából venném górcső alá. 

Mr. Flynt többször találja magát szemben a vallással, aminek főként rosszabb oldalát tapasztalhatjuk meg nézőként. Egyszerre nevetséges és elképesztő volt látni, ahogy a különböző egyházi személyek mennyire elszántan estek neki a Hustlernek. Mégis, hogyan merészelnek a boltok polcaira rakni egy ilyen szennylapot, amivel megsértik a gyerekek lelkivilágát? Azt hozzá kell tenni, hogy abban az időben valószínűleg ezt tényleg ennyire komolyan vették és kvázi boszorkányságnak tekintették a szexipar minden kisebb vagy nagyobb résztvevőjét. Bele se merek gondolni, hogy a manapság virágkorát élő pornófilmekkel mit kezdene egy-egy fanatikusabb pap. Vakon az egyház tanaira és a tisztaságra hivatkoznak, holott mi nem tudunk semmit sem arról, hogy sunyiba bujálkodnak-e a prédikátorok. Ha pedig nagyon ragaszkodunk ehhez, akkor is kijelenthetjük, hogy ha figyelembe vesszük a Bibliában foglaltakat, Ádám és Éva szerelme nélkül mi sem lennénk.

Az USA nézőpontjából szemlélve sokkal érdekesebb a dolog, mert az egy jóval komolyabb kérdéskört boncolgat. Elég csak belegondolni abba, hogy az erőszakot sokkal nyíltabban ábrázolják például a filmekben. Az teljesen elfogadott, ha fröcsög a vér, emberi végtagok szakadnak le, de ha véletlenül meglátnak egy fedetlen női keblet, akkor azt már cenzúrázzák. Ha csak páran is, de gondoljatok bele abba, hogy ha ennyire tiltott dologként állítjuk be a szexualitást és az erotikát, akkor az a fiatalokban mégis milyen viselkedést eredményezhet. Most ne menjünk bele abba, hogy sokan ilyenkor mit választanak az emberi kapcsolatok helyett, mert akkor a Don Jon-t is ide lehetne venni. Itt arról van szó, hogy ha egy tiltott dologként állítjuk be a szexualitást, nem beszélünk róla nyíltan és egyenesen, akkor sohasem lesznek tisztában a felnövő generációk, és én személy szerint nem tartom túl jónak, hogy mindenféle előismeret vagy éppenséggel néhány feltett kérdés nélkül vessék bele magukat ebbe a csodás, ám bonyolult világba. 

Woody Harrelson lubickol a szerepében, és bár nem ismerem az igazi Flyntet, de gyanítom, hogy ő is hasonló ember lehet. Ha tényleg pontosan így történt minden, mint a filmben, akkor ez az ember nemcsak egy rendszerrel szembemenő, eszelős lázadó, hanem egy félisten. És ezt mindenféle túlzás nélkül kijelentem. Courtney Love Altheaja hiába tűnik sokszor idegesítőnek, be kell látnunk, hogy Larry nem sok minden lenne nélküle. Ő az, aki megszelídíti és egy egész jó irányba tereli férjét. A szereplőkön kívül érdemes megjegyezni azt, hogy itt teljes egészében a sztorira koncentráltam és a zene kifejezetten nem ragadott meg. Annyira elviszi a hátán a filmet Harrelson zseniális alakítása, hogy másra nem is nagyon tud figyelni a néző. Zárószóként annyit mondanék, hogy aki még nem látta, az bátran nézze meg, persze csak ha nem érinti kellemetlenül a meztelen női testek látványa.