Több mint másfél év szünet után visszatért a Netflix egyik legnépszerűbb sorozata, a Stranger Things. Mindenki kíváncsi volt rá, hogy a Duffer testvérek milyen irányba viszik tovább a hawkinsi srácok történetét, de a legfontosabb kérdés mégis az volt, hogy mi újat tud mutatni sorozat harmadik évada a 80-as évek nosztalgiáján kívül. Spoilermentes kritikánkból kiderül.

Fél év telt el a Mind Flayer legyőzése és az Upside Down lezárása óta, de az élet nem állt meg Hawkins-ban. A főszereplő hatos továbbra is sok időt tölt egymással, bár Mike és Lucas szívesebben marad kettesben a barátnőikkel, Max-szel és Elevennel, Dustin és Will bosszúságára. Eközben a többi fiatal belépett a munka világába, de amíg Steve-nek az a legnagyobb gondja, hogy becsajozzon a fagyizóban, ahol dolgozik, addig Nancynek és Jonathannak el kell viselniük a főnökeik basáskodását a helyi újságnál. A felnőttek élete sem lett könnyebb: Hopper seriff nem nézi jó szemmel, hogy Mike egyre inkább elválaszthatatlan a „lányától” Eleventől, Joyce boltját pedig egyre inkább elkerülik a vásárlók, amióta megnyitott a Starcourt-pláza. Azonban ami egy eseménytelen nyárnak indul, hamarosan megváltozik. Megmagyarázhatatlan jelenségek történnek, emberek tűnnek el rejtélyes körülmények között, így a fiatalok kénytelenek szembenézni a ténnyel, hogy a Mind Flayer visszatért. A szálak pedig furcsa módon az oroszokhoz, és az újonnan épült plázához vezetnek.

Az első évadban megvolt az újdonság varázsa, a másodikat még elvitte a hátán a nosztalgia, a harmadik évadra viszont az maradt a legfőbb kérdés, hogy a showrunnerek mivel tudják fenntartani a nézők érdeklődését. A Duffer testvérek pedig azt a megoldást választották, hogy a történet fókuszában a nyomozás és a szörnyvadászat helyett mostantól a karakterek fejlődése, és a közöttük történő interakciók fognak állni. És ez nagyon is jót tett a sorozatnak, figyelembe véve, hogy az új évad fő motívuma a változás, ami rengeteg személyes drámát és konfliktust rejt magában.

Mike, Lucas, Max és El már beléptek a pubertáskorba, és ahogy a hormonok egyre jobban fűtik őket, úgy hanyagolják el Dustint és Willt, akik azt kívánják, hogy bárcsak ugyanúgy játszhatnának gondtalanul, mint régen. Nancy, Jonathan és Steve a szembesülnek a keserű ténnyel, hogy a valóság nem áll összhangban azokkal az álmokkal, amiket a felnőtt létről dédelgettek. Joyce és Hopper pedig eljutnak arra a pontra, amin minden szülőnek át kell esnie, és el kell engedniük a gyerekeik kezét. Minden más csak mellékszál a történet ezen elemeihez képest. Ennek megfelelően a színészi játék is csúcsra ért ebben az évadban. A gyerekszínészek továbbra is imádni valók, David Harbour még mindig egy nagy, szeretetre méltó melák, Winona Ryder pedig végre kezd a sarkára állni és határozottabbá válni Joyce-ként. Az új szereplők közül kiemelném Maya Hawke karakterét, Robint, aki remek párost alkot Steve-vel, valamint a Cary Elwes által alakított minden hájjal megkent polgármestert.

Azért a nosztalgiát sem kell nélkülöznie az erre vágyóknak. A díszletek és a jelmezek tökéletesen visszaadják a 80-as évek hangulatát (a korszakra jellemző hidegháborús fenyegetettséggel együtt), amire a jó érzékkel összeválogatott soundtrack csak még jobban ráerősít (van itt minden, Madonna Material Girl-jétől kezdve a Never Ending Story-ig). A technikai megvalósítás és a szörnydizájn is toppon van, amibe sikerült egy újabb nosztalgikus elemet, a John Carpenter-t idéző body horrort is beemelni (külön öröm, hogy nem kizárólag CGI-t, hanem régimódi effekteket is használtak). A rendezés és az operatőri munka pedig talán az eddigi legjobb a sorozatban.

A Stranger Things alkotói szerencsére nem estek bele abba a csapdába, hogy ugyanazt a receptet megpróbálják harmadszorra is eladni. Helyette sikerült úgy változtatniuk az arányokon, hogy megmaradt a sorozat eredeti szellemisége, de közben tudnak elég újdonságot mutatni ahhoz, hogy a néző ne mondja le a Netflix-előfizetését. Mivel a Duffer testvérek alapból 4-5 évaddal terveztek (már ha persze tartják magukat az eredeti koncepcióhoz, és időközben nem gondolták meg magukat), így nehéz lesz felülmúlniuk a folytatásban a harmadik évad színvonalát.