Esmail (Ardalan Esmaili), a fiatal iráni bevándorló szeme előtt egy cél lebeg: Dániában maradni. Ehhez – mint sorstársai nagyrészének – minél előbb vízumra van szüksége, melyet csak úgy tud megszerezni, ha feleséget talál magának. Lehetőleg dánt.

Nem is ütközik komolyabb problémába – egészen addig, amíg a férfi háttérszándékáról mit sem sejtő barátnője, Johanne (Stine Fischer Christensen) ki nem adja útját a házasságot túlzottan erőltető Esmailnak. Így a jóképű férfinak nem marad más opciója: testi adottságaiból adódó sármját kihasználva minél előbb alkalmas nőt kell találnia. Így esténként Esmail, kitartóan felveszi egyetlen öltönyét, és lebattyog a közeli bárba, s kibontott ingje és fazonra nyírt szakálla mögül keresi áldozatát; senki nem gondolna arra, hogy a férfi egy menekültszálláson tengeti életét.

Terve akkor borul csak fel, mikor megismerkedik az iráni származású, de születése óta Dániában élő Sarah-val (Soho Rezanejad). A fiatal lány beavatja az addig izolációban élő Esmailt a koppenhágai perzsa közösség mindennapjaiba; származásának köszönhetően átlát a férfi szándékain, így előre közli vele, hogy nem fog hozzá feleségül menni. A két fiatal közt ennek ellenére szerelem szövődik, aminek beláthatatlan következményei lesznek – ezekre magyarázatot csak a film végi csavarral kapunk, ahol fény derül Esmail addig rejtegetett titkára. Az alkotásnak ez a zárómomentum adja meg igazi értéket; csak ennek ismeretében lesz igazán szívbemarkoló a történet.Megjelenik még a filmben Lars (Lars Brygmann), akinek felesége az iráni férfi miatti szerelmi bánatában lett öngyilkos. Az alkotás egyébként egyik legütősebb jelentét köszönhetjük ennek a cselekményelemnek: a film egyből a nő öngyilkosságával nyit, és valami hihetetlen profán, frappáns és sokkoló módon mutatja be a feleség tettét. Üröm az örömben, hogy ezen túl ez a cselekményelem nem igen tesz hozzá bármit is a film valós értékéhez – a játékidőn túl.

Mindent összevette az Egy sármos férfi nem igazán emelkedik ki a ez európai filmek középvonalából, de olyan releváns témákra kérdez rá, mint a honvágy, az asszimiláció, a felelősség, vagy a hűség.

Ha bármelyikről érdekel bennünket Milad Alami véleménye: a mozivászon előtt a helyünk. Különben csak az unalom marad és a kellemes középszer.