Hétfőn véget ért a Westworld, amit sokan a HBO legújabb zászlóshajójának tituláltak még bőven a pilot megjelenése előtt. Az alaptörténet eléggé elcsépeltnek tűnt, de Jonathan Nolannek mégis sikerült jó pár csavarral kiszínezni a történetet. A sorozat rajongói rengeteg teóriát gyártottak, amivel a látottakat próbáltak megmagyarázni és igyekeztek minél pontosabb következtetéseket levonni az elkövetkező részeket illetően. De valóban olyan jó a Westworld, mint amilyennek mondják, vagy csak túl nagy a hype körülötte?

Őszintén bevallom, csakúgy, mint a Bakelithez, ehhez a sorozathoz is hatalmas reményeket fűztem. Talán még jobban hittem a western – sci-fi egyvelegben, mint Scorsese és Jagger sorozatában. Mint az az első két részt tartalmazó kritikámból kiderült, sajnos akkor csalódnom kellett, mert nem okozott akkora döbbenetet, mint másoknál. A Westworld 3. része után is hasonlóan éreztem, mégis adtam a szériának egy esélyt, és végül úgy döntöttem, hogy inkább egybe darálom le a hátralévő részeket. És mennyire jól tettem! Nem mondom azt, hogy az állam keresem, de az tény, hogy ha hetente követtem volna a Westworld történéseit, bizony könnyen ráuntam volna, ám így egyben egy keserű szájízű mosollyal a szám sarkában zártam le az első évadot. Igen, volt 2-3 csavar, amin eléggé meglepődtem, de ezek csak az adott részre vonatkoztak, és ezt az érzést nem tudták a készítők a további részekre átvinni. A kezdetleges új történetszálak folyamatos behozása a 4. résznél megszakadt, és ott végre csak a főbb cselekményre koncentráltak, amiket aztán tovább folytattak.

Na de beszéljünk kicsit a történetről! Az gondolom, mindenkinek megvan, hogy mi az alapszituáció. Mi más is lenne, mint hogy a komplexum lakói elkezdenek öntudatra ébredni, és ez bizony nem valami vidám dolog egy olyan helyen, ahol a bevétel jelentős részét hús-vér embereknek köszönhetik. Újraprogramozás és némi javítás után sem áll rendbe a park rendje, és ekkor fény derül pár dologra, csalásra és csavarra is, ami a végén egy valóban meglepő végben és egy lázadásban éri el a csúcspontját. A szereplők közül Dolorest, Dr. Fordot, a Fekete kalapost és Bernardot emelném ki, ugyanis ők négyen a főszereplők. Mindegyik karakter remek a szerepében, továbbá le a kalappal az androidot alakító színészek előtt, hogy ilyen hihetően keltették életre a park hostjait, ugyanakkor az embereket alakító főbb karaktereket megformáló színészeknek is jár a taps. Tudom, hogy Dolores a főszereplő, és az ő karaktere is tetszett, de engem a Bernardot alakító Jeffrey Wright és a Dr. Fordot megformáló Anthony Hopkins nyűgözött le a legjobban. A két karakter között zajló események vittek színt a sorozat nem túl érdekes cselekményébe.

És igen, kedves olvasó. Mint az már gondolom számodra is kiderült, sajnos a Westworld számomra nem több egy korrektül összerakott, egyszerű sorozatnál. Méltatlannak érzem a felhajtást körülötte és nem értem, hogy mi az, ami ennyire megragadta az embereket. A cselekmény egyszerű, a szereplők jók, mégsem kiemelkedőek. Semmi olyat nem találtam benne, ami úgy igazán lesokkolt volna. Kíváncsi leszek, hogy a 2. évad hogyan folytatódik majd, mert ilyen lezárás után lövésem sincs, hogy hol vennénk fel a fonalat, de egyvalamit biztosan tudok. Ha továbbra is marad ez a színvonal, akkor nem fogja megérni az 5. évadot (ha jól tudom, annyira tervezték), hanem idő előtt el fog vérezni. Lehet bennem van a hiba és nem látom át a dolgokat, de véleményem szerint egyesek sokkal többet látnak bele, mint amennyit valóban ér. A készítők feldobnak egy csomó kérdést, de nem engedik el a néző kezét, hanem pár rész múlva mindent megválaszolnak. És senki ne hasonlítsa a Westworldöt a Losthoz, mert a két sorozat semmiben sem mérhető össze. A Lostot azért néztük, mert azon túl, hogy szerettük a karaktereket, bőven volt min agyalni és meglepődni. A Westworldöt pedig azért nézzük, mert egyszerűen csak érdekel, hogy hova fut ki ez az egész. Bízzunk benne, hogy igaza lesz a sorozatban hallható idézetnek, miszerint: „Szilaj gyönyörnek vége is szilaj”.