A történetet mindenki ismeri, de ha nem is olvasta/látta, akkor is hallott már róla jót, rosszat. Ha esetleg valaki mégsem tudna róla semmi, az előző posztokban, a filmeknél már van egy kis cselekmény leírás, így én nem szeretném még egyszer kifejteni.

A filmadaptációt nem láttam, és eddig nem is ismertem a történetet, de azt sokszor hallottam, hogy egy az egyben a Battle Royale másolata. Eddig komolyan nem is foglalkoztam vele, viszont most utánaolvastam, és láttam, hogy a rossz vélemények ellenére több nagyobb név, köztük Stephen King is jó véleménnyel volt róla. (Stephenie Meyer is sok szépet írt, de egy külön vitát indíthatna, hogy az ő szavát miért nem veszem
komolyan…)

Pár oldal után már én is éreztem, hogy igen, nagyon hasonlít az említett japán regényre, de mégsem mondanám egy az egyben annak, hiszen itt nem az egész osztálynyi barát kerül össze, hanem mindenhonnan 2-2 fő, akik sok esetben nem is ismerik egymást ténylegesen. A felszín és a mondanivaló azonos, de az apróságok és a körülmények mássá teszik. Ezen kívül nem is a jelenben játszódik, hanem egy elég valóságos távoli jövőképet fest elénk egy disztópikus regényben, mely akár most is megállná a helyét.

Ebből átvezetve kicsit egy társadalomkritikai szempontból is megközelíthető a regény. Ha ezt nézzük, a XX. század szocialista elemei szép számmal jelennek meg: diktatúra, hatalom, kiszolgáltatottság, a Békeőrök (engem kicsit az Ávósokra emlékeztetett). A jelen társadalmunk média-értéke is fellelhető, mint a szórakoztatás, az előre megírt forgatókönyv, a Játékmester irányítása a játékban, szerepek eljátszása. Nekem erről a különböző „színvonalas” show-műsorok világát juttatja eszembe.

Mi kell egy világvége utáni újraépült diktatórikus társadalom képébe még? Hát persze hogy egy reménytelennek
tűnő szerelmi szál! Amíg csak segít a lánynak, meg magamutogatással eljátsszák, mennyire összetartanak, addig még nincs semmi gond, ez kell nekik a túléléshez, megértjük. De amikor közli, hogy szereti… kisebb sokk az értetlenkedésben, hogy ez most miért?! Hát jó, ha ez kell, hogy enyhítsük a vérengzést, hát legyen. De hogy a közönség erre ostoba módon rá is kap, és kiharcolják, hogy 2 győztes legyen… Igen, teljesen beleillene a mai társadalomba is. És persze Katnisstől tudjuk, hogy nem is egyből egy sima szerelmi szál van benne, hanem egyenesen egy szerelmi háromszög.

De ha már a Viadal vége, akkor a kis házi kedvenceket is meg kell említeni. Végülis, ha a szerelem nem jön be,
legyenek benne mutáns vérfarkas szerű bundába bújtatott zombikra emlékeztető halott ellenfelek.

Legalább stilisztikailag rendben volt minden, azzal semmi kivetnivalót nem lehetett találni. Voltak benne elég rémisztő szarvashibák, de feltehetőleg csak a fordítás miatt kerültek bele. Ebből is több olyan volt, ami akár elgépelés is lehetett – pl. a -nék helyett –nák, de csak 1-2 helyen, ami a betűk közelségéből adódhatott.

Volt egy részlet, ami különösen tetszett. Mikor még az elején a lány éjjel tüzet gyújtott, és Katniss a fán feküdt. Az az egy mondata egy egyszerű törvényszerűség pontos megfogalmazása: „Az ostoba emberek veszélyesek.” Azt hiszem, ebben a pár szóban minden benne van, nem érdemes magyarázni.

Végül a karakterekről egy picit: a Viadal cukormázán túl semmi érdemlegeset nem találni bennük. Karakterfejődés nincs (Katniss végig vak a rá irányuló társadalmi megítélés elgondolásában, Peeta képtelen lenne megélni egyedül, Cató meg ostoba). A legtöbb szereplőről semmit nem tudunk, még Katniss közvetlen környezetében lévők közül is kevesekről, így aztán nem lehetett hozzájuk kötődni, nem érezni nagy veszteségnek a halálukat (természetesen kivétel ez alól Ruta, de nála is inkább a kora miatt bosszantó, illetve ott is a szertartás miatt érintett érzékenyen).

A pár rossz mellett van, ami mégis mellette szól: ez tényleg az a könyv, ami letehetetlen. Ha mindig csak egy fejezetet akarunk elolvasni, az nem fog menni, ugyanis a fejezet vége úgy van, hogy biztosan valami dráma legyen éppen, ami a következő fejezetben oldódik meg, akkor tudunk meg róla többet. Folytonos váratlan
eseményekkel bombáznak minket, ami néhány esetben elég heves indulatokat tud kiváltani olvasás közben.

A filmet nem ismerve, nem tudom, ezek a szálak, események mennyire érzékelhetőek, vagy éppen teljesen elhagyták. Ismeretlenül azt gondolom, hogy ott inkább a viadalra van kiélezve, a látványra, és ezzel a társadalmi egyenlőtlenségre, illetve a szerelmi szálra.