Tessék? – kérdezhetik sokan magukban, miközben homlokráncolva nézik a címet. Mégis mi az összefüggés, hogyan jutunk el A pontból B-be? Természetesen ez olyan kérdés, aminek megválaszolásához magát a sorozatot kellene elmesélnem, amely jelen írás tárgyát képezi, így teljesen értelmetlen lenne. A számtalan jövőkép közül az Évek alatt egy olyan lehetséges forgatókönyv elmesélésére hivatott, amit jobb szeretnénk, ha nem rontaná ránk az ajtót az elkövetkezendő években.

 Folyton azt mondogatom, hogy nincs semmi különleges a családunkban. Végigéltük ezt a korszakot, ez minden. Mint bárki. Mint mindenki.

A fenti idézet képezi le legjobban az Évek alatt jellegét. Az elkövetkezendő évek globális kihívásait, a technológia rohamos fejlődését és a világpolitika eseményeit a manchesteri Lyons család hétköznapjain és interakcióin keresztül látjuk. A sorozat 2019-ben veszi fel a történelem fonalát, amikor az Egyesült Királyság unióból való kilépése már lezajlott. Itt ismerjük meg a népes család tagjait: a négy testvért, Rosie-t, Dannyt, Stephent és Edithet, a nagymamát, Murielt, Stephen feleségét, Celestet és a gyerekeiket, valamint Danny szerelmét, az Ukrajnából menekült Viktort. A sorozat hozzávetőlegesen 15 évet ölel fel, ami idő alatt az általunk megismert világ folyamatosan változik, míg a végére rá sem lehet ismerni.

Csak, hogy pár dolgot említsek: Trumpot újraválasztják, az oroszok egész Ukrajnát megszállás alá veszik, miközben az Egyesült Királyságot a populizmus réme fenyegeti Vivienne Rook (Emma Thompson) személyében (és egy pillanatra Magyarország is szóba kerül). Mindeközben a digitalizáció és a robotika térhódítása miatt az emberek életvitele is gyökeresen megváltozik. A jelenből úgy tűnhet, a sorozatot készítő Russell T. Davies több ízben nem túl valószínű eseményeket prezentál a sorozatban – ugyanakkor a történelmünk számtalan alkalommal tréfált meg minket, így nem árt efféle eshetőségekkel is szembesülni.

Az események nagy részével csak a tv-ben találkozni (a híradóból összevágott montázsok a sorozat legizgalmasabb részei közé tartoznak), és csak annyira hangsúlyosak, amennyire a családtagok (vagy en bloc az átlag polgárok) mindennapi életét befolyásolják. Csak, hogy egy példával éljek: napjaink legégetőbb problémája, a klímaváltozás kérdéséről minimális információval szolgál a sorozat, csak utalások szintjén hallani róla, például, hogy banán már nem terem a földön, mert egy vírus kipusztította. Persze a családot igyekeztek úgy összeválogatni, hogy kisebb-nagyobb részben mindenki történetszálának és konfliktusainak meghatározó eleme a következő évtized egyik (lehetséges) problémája, amitől a sorozat nem kifejezetten életszerű. A tv-ben látott orosz-ukrán háborúskodás például Viktor képében kopogtat be Lyonsék ajtaján Danny által, aki történetesen az ukrán menekültek adminisztrációjában segédkezik.

Ugyancsak megjelenik a transzhumanizmus kérdése (vagy problémája?), ami a sorozat legizgalmasabb és talán legrémisztőbb szegmense 2019-ből szemlélve, megnyitván az ember természettől való elszakadásának egy újabb fejezetét (fun fact: a sorozatban szintén megjelenített digiszexualitás már napjainkban is teret hódít Japánban – bizonyos értelmezés szerint a digiszexualitás második hullámát éljük, amikor a technológia a vágyaknak nem eszköze, hanem tárgya). Egyúttal rávilágít, hogy hogyan változott meg az ember ingerküszöbe az utóbbi években: amíg a transzhumanizmus általi önkifejezés még konfliktusforrást jelent, addig a transzneműség már van annyira elfogadott a társadalomban, hogy a sorozat nyíltan ne is foglalkozzon vele, annak ellenére, hogy van ilyen szereplője is a sorozatnak. Az emberi tolerancia mértéke az idő előrehaladtával újabb és újabb kihívások elé lesz állítva – ez egyike annak a kevés konklúziónak, aminek megállapítását a sorozat a nézőre bízta.

Sajnos a transzhumán-témán kívül az alkotóknak meggyűlt a baja a történetmeséléssel: a dialógusok egy része egész egyszerűen pocsék módon lett megírva, ezek jelentik a sorozat Achillesét. A dialógusoknál még nagyobb problémát jelentenek azok a szájbarágós, okító szándéjkú nagymonológok, amikből rendszerint több is elhangzik egy-egy részben. Többnnyire tényleg elgondolkodtatóak, ugyanakkor teljesen helyzetidegenek és életszerűtlenek a szituációk többségében, mintha a szereplők egy-egy „nagyonodamondós” facebook-posztot olvasnának fel egy szuszra. Néha nem ártott volna hagyni, hogy a szereplők helyett a képek meséljenek, és helyettük a nézől vonjanak le következtetéseket, miután szinte hallani lehetett, ahogy Russell T. Davies beszél a szereplői szájával. A beleélhetőséget az sem könnyíti meg, hogy a sorozat több, mint tíz éves időtartama alatt a szereplők alig öregednek valamit.

A Lyons-család kálváriájának közepette folyamatosan nyomon követhetjük Viv Rook politikai karrierjének felemelkedését is, főleg tv-s szereplésein keresztül, fizikai valójában keveset szerepel a sorozatban. Egyéb érintett témákkal ellentétben a populizmus előretörése már jócskán a 2010-es évek problémája (csak zárójelben: Hszi Csinpingnek már jelenleg is jogában áll élete végéig vezetnie Kínát). Viv Rook karakterét is elitellenessége és demagógiája határozza meg – pont úgy, mint számos másik országban is. Emma Thompsonnak ez a szerep pedig jutalomjáték – szokásához híven zseniális, és izgalmas őt egy ilyen negatív szerepben látni tündökölni. Az ő történetének vége külön tanulsággal is szolgál, azonban mi ezt Kelet-Európában már jól ismerjük.

Az Évek alatt igyekszik minél eseményt, következményt, konfliktust, innovációt és találmányt a történetbe csempészni, a Toy Story: feltámadáson keresztül a műgesztenyéig, emiatt kissé túlzsúfolt is a sorozat, nem minden újdonság kapcsolódik szervesen a történet szövetéhez, hanem olykor csak a hűha-faktor fokozására szolgál. Mindazonáltal rengeteg olyan témával foglalkozik, a bankrendszer összeomlásától, az eltűnő foglalkozásokon keresztül (többek között könyvelők se lesznek) a migrációs válságig, amik külön-külön is érdekesek lennének, az események láncolata pedig egy még technokratább, fullasztó atmoszférájú jövőbe vezet. Bár ki tudja, a 2000-es évek embere mit gondolna a mai világunkról egy időutazás után? És mi mit gondolunk majd 2030-ról, ha eljutunk odáig?

Az Évek alatt első évadja megtalálható az HBO GO kínálatában.