Genndy Tartakovsky igazi veteránnak számít az animáció világában, hiszen olyan népszerű és díjnyertes sorozatokat és filmeket jegyzett eddig, mint a Dexter laboratóriuma, a Szamuráj Jack, a Star Wars: Klónok háborúja, a Hotel Transylvania és a Primal. De a jelenlegi hollywoodi stúdiós keretek között még a hozzá hasonlóan tehetséges és sikeres alkotóknak is meg kell küzdeniük a projektjeikért. Így történt a Unicorn: Warriors Eternal esetében is, aminek a koncepcióját Tartakovsky 20 évvel ezelőtt kezdte el kidolgozni, de nem talált olyan stúdiót, amelyik hajlandó lett volna megcsinálni. Végül az HBO Max és a Cartoon Network felkarolta a sorozatot, ami aztán a csatorna Adult Swim műsorblokkjában debütált. Lássuk hát, hogy megérte-e Genndy Tartakovskynak két évtizeden át harcolnia az ötletéért!

Az ősi időkben egy hatalmas erővel bíró gonosz entitás a világ elpusztítására tört. Azonban Merlin, a legendás varázsló összeállított egy csapatot, az Unikornist, hogy legyőzzék a gonoszt. Ennek a csapatnak lett a tagja Melinda, a nagyhatalmú boszorkány, Edred, az elf harcos, és Seng, a kozmikus szerzetes. De nem elég egyszer legyőzni a gonoszt, mivel az időről időre visszatér. Ennek megoldására Merlin hozott a jövőből egy robotot, Kopernikuszt, aki képes magában tárolni az Unikornis tagjainak lelkét, hogy azok később új testekben születhessenek újjá.

Így folytatódik a harc több ezer éven keresztül, amíg elérkezünk az 1890-es Londonba, ahol a csapat nem várt akadályokba ütközik. Ugyanis Seng egy árva utcagyerek testében születik újjá, Melinda pedig egy fiatal lányéban, aki éppen az esküvőjére készül. Az Unikornis hőseinek rendezniük kell soraikat, mivel a gonosz minden eddiginél nagyobb erővel tér vissza, és könnyen lehet, hogy ez lesz az utolsó alkalom, hogy egyszer és mindenkorra megállítsák.

Genndy Tartakovskytól sosem állt messze a kísérletezés, ha az animáció médiumáról van szó. A Szamuráj Jack a rajzfilmsorozatoknál szokatlan módon a vizuális történetmesélésre helyezte a hangsúlyt, amit a már felnőtteknek készült Primalnál tökélyre fejlesztett és művészi szintre emelt erőszakkal egészített ki, a Hotel Transylvaniánál pedig a klasszikus Tex Avery-féle stílust ültette át 3D-re. Nincs ez másként a Unicorn: Warriors Eternal esetében sem, ezzel egyidőben pedig az animációs filmek két „nagy öregje”, Max Fleischer és Tezuka Osamu előtt is tisztelettel adózik.

A sorozat karakterdizájnjait a húszas-harmincas évek rajzfilmjei inspirálták (nem nehéz pl. Melinda alakjában Betty Boopot felfedezni, Seng pedig Walt Disney Pinokkiójára és Tezuka híres mangahősére, Astro Boy-ra hasonlít a leginkább), a hátterekhez, valamint a különböző gépek és robotok kinézetéhez pedig Miyazaki Hayao alkotásai szolgáltatták az ihletet. Mindez kiegészülve a Tartakovskyra jellemző humorral és jól koreografált harcjelenetekkel egy olyan stíluskavalkádot eredményez, amihez hasonlót ritkán látni.

Az egyedi stílus viszont önmagában nem sokat ér, ha nincs mögötte megkapó történet és érdekes karakterek. Szerencsére a sorozat ezen a téren sem okoz csalódást. Szintén Miyazaki hatásának fogható fel, hogy a sztori egyik központi eleme a mágia és a technológia szembenállása. Ebben az alternatív világban, ahol az ipari forradalom soha nem látott fejlődést produkált, és már mindent gőzgépek és automaták működtetnek, jogosan érezhetik az emberek, hogy a varázslat csak a tündérmesékben létezik. Még akkor is, amikor zombi elefántok, életre kelt görög szobrok, óriás tengeri szörnyek és más rémségek fenyegetik őket, az első dolog, amire gondolni tudnak, hogy ez csak trükk, egyszerű szemfényvesztés. Azokat pedig, akik megérteni próbálják ezeket a jelenségeket, vagy harcolni akarnak ellenük, jobb esetben sarlatánnak, rosszabb esetben őrültnek nézik.

A szereplők sem mentesek a maguk konfliktusaitól. Melinda tudathasadásos állapotba kerül, ugyanis az új testének előző tulajdonosa, Emma nem tűnt el teljesen, és most a két lélek őbenne viaskodik az irányításért. Edred emlékei bár megmaradtak, a szerelme, Melinda mégsem emlékszik rá, és attól fél, hogy a sok emberöltő óta tartó kapcsolatuk véget fog érni. A helyzetet csak tovább bonyolítja, amikor megjelenik a színen Emma vőlegénye, Winston, aki a fejébe vette, hogy visszaszerzi a menyasszonyát. Seng sem járt sokkal jobban, hiszen a világegyetem titkainak megértése még egy felnőttől is komoly akaraterőt és összpontosítást igényel, nem hogy egy gyerektől. Merlin pedig igyekszik támogatni az Unikornis tagjait, amiben csak lehet, de idővel kiderül, hogy neki is vannak rejtegetnivalói, és hogy többet tud a gonosz entitásról, mint amennyit hajlandó elárulni.

Tényleg az egyetlen negatívum, amit fel tudok róni a sorozatnak, az a befejezése, ugyanis az utolsó epizód olyan cliffhangerrel ér véget, hogy a néző legszívesebben már nézné is a következő részt, de az sehol sincs. Éppen ezért remélem, hogy a Unicorn: Warriors Eternal minél hamarabb megkapja a zöld utat a második évadhoz, és Genndy Tartakovsky továbbra is lenyűgözhet minket a 20 éven át csiszolt történetével.

A sorozat megtekinthető az HBO Maxon.