Meddig mehet el egy öntudatos állampolgár az állam politikája ellen való tiltakozásban? Hol végződik a jogos ellenállás, és hol kezdődik az államellenes tevékenység? Mennyire érdemes, és mennyire erkölcsös radikális módszerekhez nyúlnia egy mozgalom vezetőjének ahhoz, hogy saját ügyét előre mozdítsa? Ilyen és ehhez hasonló kérdéseket vet fel Aaron Sorkin új filmje, a The Trial of the Chicago 7.

A megtörtént eseményeket alapul vevő film központi eseménye az 1968-as Chicago városába szervezett tüntetés, aminek a sok különböző hátterű és gondolkodású résztvevője valamilyen formában a vietnámi háború és Lyndon B. Johnson elnök ellen akart tiltakozni. A tiltakozás aztán nem úgy alakul, ahogyan a szervezők szerették volna, erőszakba, majd letartóztatásokba torkollik. A cselekmény nagy részében azt láthatjuk, hogyan próbálják a tüntetés résztvevői tisztázni magukat a bíróság előtt az összeesküvés vádja alól.

A The Trial of the Chicago 7 ennek megfelelően alapvetően egy tárgyalótermi dráma, amit a vádlottak szempontjából követhetünk végig. Ezen filmek közös jellemzője természetesen igaz cikkünk tárgyára is, itt is elsősorban a jól megírt, lendületes párbeszédek és a párbeszédeket előadó, remek munkát nyújtó színészek jelentik a film fő erősségét. Egy ilyen projekt nem is nagyon kerülhetett volna jobb kezekbe, mint a gyors párbeszédek virtuóz írómesteréhez, Aaron Sorkin-hoz. Sorkin szerencsére nem „csak” forgatókönyvíróként mutatta meg ismét kivételes tudását, de rendezőként is jó munkát végez, a témához illeszkedő komolysággal, de mégis kellőképpen dinamikusan rakta össze a filmjét, így a nézőnek nincs alkalma unatkozni.

De szerencsére Sorkin mellett a színészgárda is ért a mesterségéhez. A sokszor talán túl maníros Eddie Redmayne itt átélhetően át tudja adni karaktere vívódásait, John Carroll Lynch minden rezdülésében érződik egy végtelenül törvénytisztelő és egyenes ember konfliktusa az állami szervek iránti szükségesnek gondolt tiltakozás közben is, a Yahya Abdul-Mateen II által játszott fekete mozgalmár minden indulata átjön a képernyőn keresztül. A legmeglepőbb viszont egyértelműen Sacha Baron Cohen, aki jellemzően a humor felől közelíti meg korunk égető társadalmi problémáit, a Chicago 7 társulatának tagjaként mégis hibátlanul képes egy komoly szerepet is eljátszani, talán még az igen erős gárdából is kiemelkedve. Végül, de egyáltalán nem utolsó sorban az elfogult bírót játszó Frank Langella is tökéletes a szerepben, és még mindig messze nem emeltem ki mindenkit.

A jól eljátszott karakterek kapcsán jön elő a The Trial of the Chicago 7-tel kapcsolatos kevés probléma is. A karakterek indulatai és érzései a konkrét ügyhöz kapcsolódóan jól átélhetőek, de talán még több időt lehetett volna szánni sok karakter jobb megismerésére, hogy igazán sokrétű és még érdekesebb legyen az elkészült mozgókép. Így ugyanis kicsit olyan érzése van a nézőnek, mintha a sok itt felvonultatott ember valójában csak a tárgyalás vonatkozásában létezne, ettől független életükről, gondolkodásukról érdekesebb lett volna többet megtudni. Komoly kifogás persze így sem merülhet fel Sorkin filmjével szemben, de talán nem ártott volna még jobban megismerni a karaktereket, az alapanyag akár egy minisorozatnak és bőven adna elég muníciót.

A The Trial of the Chicago 7 inkább a tárgyalás menetére, és a tárgyaláson történő igazságtalanságok bemutatására koncentrál, rengeteg kérdést vet fel közben az igazságszolgáltatás és az állam szerepéről. De ugyanígy felmerülnek a kérdések az állammal szembeni ellenállással kapcsolatban is. Meddig mehet el egy mozgalom vezetője? Milyen mértékű engedetlenségre jogosítják fel a tömegeket a bennük felgyülemlett indulatok, és hogyan lehet ezeket a megfelelő mederbe terelni? Ilyen és ehhez hasonló, már-már filozófiai mélységű kérdések merülnek fel a történet során nagyon is gyakorlati szempontból, amiről minden szereplőnek érezhetően megvan a saját véleménye, de közös konklúzióra csak ideiglenesen, egy-egy szimbolikus gesztus kapcsán tudnak jutni. Nagy kérdés persze, hogy ennél több elvárható-e egyáltalán?

Bizonyára vannak, akiket egy tárgyalótermi dráma, jellegéből adódóan, kevésbé köt le. Ennek ellenére a The Trial of the Chicago 7 számukra és mindenki más számára is értékes alkotás. Az 1968-as Chicago eseményei máig érvényes dilemmákat vetnek fel, amikben egy film erejéig mindenkinek hasznos lehet elmerülnie.

Szeretnénk jobban megismerni olvasóinkat, ezért kérünk Titeket, hogy az alábbi kérdőívre adott válaszaitokkal segítsétek további munkánkat. A kitöltés névtelenül zajlik és mindössze néhány percet vesz igénybe.