Alan Moore azon szerencsések közé tartozik, akinek neve még itthoni körökben is ismerősen csenghet. „Ja, ő írta a Vaccsment, ugye?” Igen, a torzonborz istenkomplexusos zseni művei közé tartozik többek között a híres-neves Watchmen, Swamp Thing, The League of Extraordinary Gentlemen és a From Hell. A képregényrajongók többsége egy emberként csodálja őt, nem alaptalanul, elvégre Moore a legjobb írók közé tartozik a szakmában. Most az egyik legkorábbi írását szeretném bemutatni, aminek köszönhetően fiatalok ezrei rohangálnak az utcán Anonymous maszkot viselve. Hölgyeim és uraim, íme a V for Vendetta!

Anglia, 1997. Disztópikus jövőben járunk, az országot egy tejhatalmú párt és annak vezetője kormányozza. Az emberek békésen tengetik szürke hétköznapjaikat, senki nem mer szembeszállni az egyéni szabadságjogokat sárba tipró, ám a tökéletesre csiszolt propagandával ezt ügyesen leplező felsőbbrendű hatalommal. „Egységben az erő!” – ezzel a jelszóval üldözték a rendszer ellenségeinek bélyegzett más rasszba tartozó, más nemi identitással rendelkező személyeket. A látszólagos békének és biztonságnak ára van: félelem és engedelmesség. Ilyen körülmények között találkozik a 16 éves Evey Hammond és V, a Guy Fawkes maszkot viselő titokzatos idegen, aki azon az éjszakán felrobbantja a parlament épületét. A dátum november 5. V kezdetben egyedül, később Evey segítségével száll szembe az országot elnyomó kormánnyal, célja, hogy a nép végre magához térjen és a saját kezébe vegye az irányítást.

Na de vajon ki lehet V és miért visel álarcot? Larkhill-ben járunk, 5 évvel a robbantás előtt. Egy koncentrációs tábor foglyain kísérleteket végeznek, míg végül csak egyikük, a V római számmal feltüntetett cella lakója marad életben. Az igazi nevét nem tudjuk meg, előéletéről sem esik több szó. Tehetséges szónok, műértő és -kedvelő, bevallottan anarchista és természetesen egy kicsit elmebeteg. Nem mellesleg hidegvérű gyilkos, akit a bosszúvágy is hajt. A kis Evey Hammond-ot egy félős, wannabe prostiként ismerhetjük meg, eleinte nem sok vizet zavar, ám egy csavaros „kiképzés” után teljesen átfordul a jelleme és átadja magát a V által képviselt eszmének. Vagy inkább szimbolikusan ő maga testesíti meg az ideológiát, elvégre ez nem csupán egy emberről szól, sokkal magasabb célt szolgál, amit nem lehet elpusztítani.

 
A V for Vendetta rendkívül összetett, megannyi szimbólummal és történelmi utalással ellátott mestermű. Az ötös szám folyamatos megjelenése (cellaszám, parlament robbanásánál V alakot formáló tűzijáték, pedofil pap meggyilkolása Mozart Requiem-ére, stb.), a fasiszta uralom ijesztően pontos bemutatása, a manipulatív média szerepe mind fontos részét képviseli a történetnek. Számomra abszolút mérföldkő és nagy kedvenc, kemény és kissé nehezen emészthető olvasmány, de mindenkinek csak ajánlani tudom. „Ne feledd, ne feledd az összeesküvést és november ötödik napját, okod nincs feledni, emléket temetni, őrizd az emléket tovább.”