Kulissza

Erőszakos képek gyönyörű zenével? – A függőleges montázs attrakciós jellegű használata

Az attrakció fogalma
Mindannyian láthatunk már olyan filmes jelenetet, melyben a kép és a hangsáv mintha első látásra nem férne össze, hatásában azonban mégis valami újat és váratlant mutat a nézőnek. A következőkben ezt a furcsa jelenséget vesszük górcső alá.

Amióta csak létezik vágás a mozgóképben, a filmesek azóta kísérleteznek ennek használatával és hatásaival. A vágás, azaz a montázs igazi úttörői a 20-as évek szovjet avantgárd filmesei voltak, akik egyedülálló megfigyeléseket tettek az egymás után helyezett snittek használatával kapcsolatban. A kísérletek arra mutattak, hogy két egymás után helyezett felvételből szerencsés esetben egy harmadik jelentéstartalom jöhet létre, vagyis ahogyan a híres szovjet filmrendező, Szergej Eizenstein gondolkodott, 1+1=3.

Szergej Eizenstein úgy vélte, hogy a montázs akkor igazán hatékony, ha a látottaktól a néző úgy érzi magát mintha gyomron ütötték volna. Az attrakciós montázs, tehát nem is annyira technikai, mint inkább szemléleti felfogás. Az egymás után helyezett felvételekben valamilyen feszültség, elvontabb jelentéstartalom bújik meg, mely a vágás által a néző elméjében születik meg. Így születik meg az attrakció!

1+1=3
A Blöff című film ismert jelenetében párhuzamos vágással láthatjuk, amint hőseink egy nyúlvadászat eredményére fogadnak, miközben valahol másutt harcikutyákkal igyekeznek kiszedni egy fontos információt a szegény áldozatból. A néző elméjében az üldözöttség és a vadászat élménye áll össze egy történetté. A kutyákkal űzött férfi egyszerű prédává válik, akárcsak egy mezei nyúl.

Az attrakciós montázs talán legizgalmasabb példája viszont az, amikor az attrakció a hangsáv és a kép közös vibrálásából születik meg. Itt gyakran a hangsáv gyakran ellenpontozza kioltja a vizuális hatást, vagy valamilyen többlettartalommal tölti meg. Ez a függőleges montázs attrakciós jellegű ábrázolása.

Kép és hang zavarba ejt

A Jó reggelt Vietnám! híres jelenetében a rádióból Luis Armstrong What a Wonderful World című dala csendül fel, miközben helyenként sokkoló képeket láthatunk a vietnámi háború borzalmairól. A zene és a képek az ideális vágyott világot állítják szembe a rideg valóssággal. Ezt a jelenetet gondolták tovább az orosz Sztálingrád című film előzetesében, ahol az ismert dal, egy sötét tónusú metál-feldolgozásban még inkább megborzongatja a nézőt.

A háborús filmekben a függőleges montázs visszatérő elemnek számít. Az Apokalipszis most legismertebb jelenetében a helikopterekben utazó katonák Wagner Valkűrök lovaglását hallgatják, miközben porig lőnek egy vietnámi falut. A már-már túlságosan is heroikus zene azáltal válik igazán groteszkké, hogy diegetikus módon, azaz a film világában csendül fel, vagyis maguk a szereplők is hallják a zenét, nem csupán a nézők. Az Acéllövedék egyik legszatirikusabb szekvenciájában a háborús képeket a Surfin Bird című dal illusztrálja. A két filmben egyaránt a háború és az erőszak kigúnyolása, a vietnámi részvétel kritizálása érhető tetten.

Olyan is előrfordul, amikor a kellemes dallamok mellé kifejezetten valamilyen megbotránkoztató képi tartalom társul, így a néző zavarban érzi magát a jelenet megtekintése közben.

Gyere csak zavarba!
A Kabaré kultikus jelenetében egy kellemes dallamú, lírikus szövegű dalt ad elő egy szimpatikus szőke fiatal fiú. Ha tovább nézzük a jelenetet viszont kiderül, hogy az ifjú a Hitler-Jugend tagja, a dal pedig egy nemzeti-szocilaista induló. A horogkereszt látványa, a karlendítés mind felkavaró történelmi emlékeket idéz fel, miközben a zene abszolút megkapó és fülbemászó. Az alkotók ezzel a zavarba ejtő megoldással kívánták érzékeltetni azt a hatást, amit a nácik fellépése jelentett a weimari Németország idejében.

Tarantino is gyakran nyúl az attrakciós montázs eszközéhez. Első rendezésében a Kutyaszórítóbanban, egy rendőr brutális megkínzását láthatjuk mialatt a rádióból Stuck in the Middle with You című sláger szól. Tarantino így akarta érzékeltetni Michael Madsen karakterének ridegségét és kegyetlenségét. Hisz ki lenne képes ilyen elvetemült tettre miközben kedvenc slágerét hallgatja?

Az attrakciós montázs egy kevésbé ismert, de annál szebb alkalmazására az Őt is anya szülte című moziban láthatunk gyönyörű példát. Az ír terroristák egy brit konvojt vesznek célba mely egy iskola mellett állomásozik. Az iskola lány diákjai éppen egy táncot adnak elő, pattogós ír zenére. Eközben odakinn a terroristák is akcióba lendülnek. A vágással így egy teljesen táncszerű támadás születik meg, melyben a robbantás is adott koreográfia szerint zajlik, akárcsak a tánclépések.

Elmondható tehát hogy a függőleges montázs attrakciós alkalmazása egy meghökkentő, de igencsak hatásos filmes technika, mely bizonyítja, hogy nem feltétlenül az a hangsáv illeszkedik legjobban az adott képi tartalomhoz, mint amit elsőre gondolunk.