A nyolcadik évadot nézve nem gondoltam volna, hogy most ilyen nehéz lesz írnom a Trónok harcáról. Hiszen bár rengeteg hibája volt a lezárásnak, mégis egy közel tíz éves utazást kaptunk a HBO-tól. Együtt örültünk a zsarnokok, és sírtunk a kedvenc karaktereink halála miatt. Hiszen miről, ha nem erről híresek George R. R. Martin regényei, minthogy a lehető legváratlanabb módon vetett véget a szereplői életének. Nézzük hát, mi történt a nyolcadik szezonban! A továbbiakban spoileresen folytatom, csak ennek tudatában kattints!

Kezdetek

Az első két rész igazi töltelék volt. Semmi fontosabb nem történt bennük, azon kívül, hogy Daenerys megérkezett a hadseregével Deresbe, újdonsült szerelmével, Jonnal az oldalán. Kiderült Jon számára is, hogy nem a megboldogult Eddard Stark fattya, hanem Rhaegar Targaryen törvényes fia, a Vastrón igazi örököse. Továbbá Euron Greyjoy is megérkezett Királyvárba az Arany Kompániával. Hiába volt a második rész is egy előkészítő epizód, mégis ott éreztem a legjobban azt, hogy tényleg tétje van a készülődő csatának. Brienne lovaggá ütése, Podrick dala, és a szereplők búcsúzása azt az érzést keltette, hogy jó pár szereplőnek búcsút kell majd intenünk.

Sajnos nem így lett. Azt hittem, hogy erre az ütközetre lesz kihegyezve az egész szezon, elvégre többször hallottuk, hogy közeleg a tél, és vele együtt az Éjkirály vezette hadsereg. Pont ezért ez az epizód volt a legkiábrándítóbb. Tény, hogy mivel éjszaka játszódott (elvégre nem véletlenül „A Hosszú Éjszaka” a rész címe) alig lehetett látni bármit is. Ez egyszerre jó és rossz is volt. Ezáltal a néző alig látta, hogy mit történik éppen a képernyőn, ez pedig egy sorozatnál azért elég buta húzás. Ugyanakkor mégis érthető, mert így tényleg annyit érzékeltünk a harcból, amennyit valószínűleg a szereplők is.

Stratégiailag az egyik legnagyobb hiba volt előre küldeni a dothraki lovasságot a sötétségbe. Persze Melisandre jóvoltából égő arakhokkal vonultak a csatába, de úgy, hogy tényleg nem tudták, hogy hova mennek, és ott mennyi ellenségre kell számítaniuk. Nem meglepő módon rengetegen oda is vesztek gyakorlatilag percek alatt. Ehelyett ésszerűbb lett volna használni a katapultokat, amikkel eleve megfogyatkozhatott volna az ellenfél, továbbá látta is volna a könnyűlovasság, hogy kit kell támadni. Mindenképp meg kell említeni talán a legmeglepőbb fordulatot, amire tényleg senki sem számított. Arya olimpikonokat megszédítő gyorsasággal és ugrással nekiesett az Éjkirálynak, és valyriai acéltőrével megölte. Vele együtt pedig az összes Más megsemmisült, ami hatalmas megkönnyebbülés volt mindenki számára. Lehetett számítani arra, hogy az összes zombi jégkockaként végzi, de túl egyszerűnek tűnt az egész, hogy egy 7 évadon keresztül felépített ellenség ilyen könnyedén megsemmisíthető. 

Egy újabb őrült Targaryen!

Az utolsó háborúba indulva még egy megbeszélést tartottak a nyertesek, hogy miként semmisítsék meg Cerseit hadseregével együtt, hogy végre a méltó személyé lehessen a trón. Euron meglepte a Vasflottával Danyéket és a skorpióival megölte Rhaegalt, így már csak Drogon maradt életben. Ami azért lehetett érdekes, mert a flottát simán észre kellett volna venniük, vagy ha mégsem szúrták ki a Vas-szigetekieket, akkor mögéjük férkőzve égethették volna el a hajókat. Később majd vissza is térek erre, hogy ez a momentum miért érthetetlen számomra. Királyvárba érve még Tyrion az utolsó remény fényében próbálja jobb belátásra bírni nővérét, aki az egyezségre válaszolva lefejezteti Missandeit, ami végleg kihúzta a gyufát a Targaryen leánynál. De ezek csak a főbb meglepetések. Jon esküt tett, hogy nem mondja el valódi származását a testvéreinek, amit megszegett, és ez a hír elgondolkodtatta Tyriont és Varyst is, hogy vajon hogyan tovább. Szerintem az, hogy két ilyen fontos tanácsadó ezen gondolkodik, hogy vajon tényleg jól döntöttek-e, és a legérdemesebb embernek adnak tanácsot, egyengetik az útját a trón felé, zseniális húzás. Az, hogy emiatt a már későbbiekben megőrült pártfogoltja megégeti, az az egyik legnagyobb döbbenet volt a lezárásban.

A legnagyobb történetbeli hibának szinte egyöntetűen mindenki azt tartja, hogy a Sárkányok Anyja ilyen váratlanul egyik részről a másikra bekattant. Ez pedig olyan szinten ért minket hideg zuhanyként, hogy még a készítők is vakargathatják a fejüket, hogy „ej, basszus, ezt tényleg elbaltáztuk”. Az okok és a jelek megvoltak erre a semmiből meglépett jellemváltozásra. Sőt! A Targaryen vérvonal pont arról híres, hogy hajlamosak arra, hogy teljesen kiforduljanak magukból, és a sárkányaikkal, valamint a hatalmukkal párosulva ez végzetes eseményekhez vezethet. Mint esetünkben Királyvár és milliós lakosságának teljes eltörléséhez. Aki eddig Dany-drukker volt is, gondoljon most bele egy kicsit! Ez a leányzó a szemünk előtt vált nővé. Mivel a családja rajta és bátyján kívül kihalt, megfogadta, hogy az ártatlanokat és az elesetteket fogja védelmezni. A Rabszolga-öbölben sorjában szabadította fel Yunkait, Astaport és Meereent is, hogy a láncok letörőjének nevezze magát. Egyszer elmondta Lady Olennának és Homoki Ellariának, hogy nem lesz a hamvak királynője. Majd a megőrülését megelőző részben, hogy a Hét Királyságban mindenki félelem nélkül fog élni. Sajnos nem így lett. De mint már tudjuk, meg is lett ennek a pusztításnak a böjtje.Drága Drogon pedig maga a tűzokádó, szárnyaló csoda. Sárkánykőnél, mikor a testvérét amúgy tényleg váratlanul lenyilazza Cersei aktuális… pasija, akkor berezel, és inkább a menekülést választja. Én elhiszem, hogy a sárkányok különleges lények, és vannak rosszabb, valamint jobb napjaik. Azt is megértem, hogy ha nem jutnak elég táplálékhoz, akkor gyengébbek, és nem tudnak hatékonyan támadni. De az mégis mi már, hogy ha a történet azt követeli, hogy egyszer elmeneküljenek, máskor meg kábé három perc alatt eldöntsenek egy olyan csatát, ami a deresihez hasonlóan szintén komoly célért folyik? Sajnos ez így egy elég komoly logikai bukfenc, amit nem tudok megérteni. A lándzsavető skorpiókkal felszerelt Vasflotta és a várfal, a lovakkal húszezer főt számláló essosi zsoldos kompánia, ami a világ egyik legütőképesebb hadserege, másodpercek alatt oda lesz. Majd a megadást jelző harangok ellenére a város is Drogon, valamint lovasa áldozata lesz minden lakosával együtt.

Az új király pedig…

A lezárás során teljes mértékben hatalmába kerítettek az érzelmek. Egy olyan sorozat befejező epizódját végignézni, amit aktívan a 2. évadtól követek, és ez alatt az életem szerves része lett, nem egy könnyű pillanat. Tehát igen, számomra a lehető legkellemesebb meglepetés volt. Tyrion rádöbbenését, hogy mindkét testvérét elveszítette, szerintem sokunk szívét összeszorította. Majd amikor lemond a segítői rangról és közli egykori királynőjével, hogy hiába szabadította ki a fivérét, ő felégetett egy várost, az igazán tökös cselekedet a részéről. Dany beszéde a hadseregéhez már-már egy diktátort sejtet, aki sose fog leállni, míg vágyai be nem teljesülnek. Ha kell, egész Westeros és Essos égni fog azért, hogy „felszabadítson” mindenkit. Az alábbi képért viszont minden elismerésem, mert ennél kifejezőbben aligha tudták volna ábrázolni ezt a hirtelen, de mindenképp hatásos jellemrajzi változást.

A zárórész egyik legfontosabb momentumának számít az egész évadon hűséges Jon gyilkossága. Ezzel megmentve ártatlanok millióit, és Westerost egy újabb, sötét időszaktól. Nem gondoltam volna, hogy ezt megmerik lépni, de ez volt a logikus megoldás, mivel tényleg senkinek se lett volna jó, ha egy ilyen uralkodó dönt felette. Az, hogy Drogon milyen szomorúan keltegette gazdáját valóban kicsit szomorú volt. Viszont a Vastrón elégetését nem tudom hova tenni. Ennyire intelligens lények lennének a sárkányok, hogy ezt így eltudják dönteni, hogy ‘aha, ha meghalt a gazdám, és ez a hatalom jelképe, akkor inkább ne legyen senkié’? Mindenesetre fura.

A kérdésre pedig, ami régóta foglalkoztat mindenkit, végre választ kaptunk. Lehet utálni vagy szeretni, de az, hogy Bran, a Megnyomorított lett a megválasztott király, talán a legjobb döntés. Elvégre tényleg rengeteget szenvedett, ugyanakkor ez nem elég ok egy teljesen új alapon működő királyság vezetőjének. Az viszont, hogy ő a Háromszemű holló már elég erős érv, hogy övé legyen a trón. Ő az egész emberiség történelmének őrzője (nem véletlenül akarta őt megölni az Éjkirály), és ha valamilyen külső vagy éppenséggel belső viszály fenyegeti a királyságát, arról azonnal tudomást szerez és intézkedik is. És, hogy mi történt a többi szereplővel? Végül mindenki a legjobb helyre került.

Tyrion immár egy igazságos és jóságos uralkodó segítőjeként intézkedhet. Bár testvérek nélkül teszi mindezt, de végre azt csinálhatja, amihez mindig is a legjobban értett. Bronn, Ser Davos, Sam és Ser Brienne pedig a királyi tanács posztjait töltik be. Újabb gratuláció Briennehez kapcsolódóan, mivel az, hogy befejezte Jamie életútját a Fehér köpenyesekről szóló könyvben nem csak szívmelengető, hanem szintén egy korszak lezárását is jelzi. Arya úgy döntött, hogy felfedező lesz és nyugatra megy. Ez azért érdekes, mivel aki ismeri a sorozatbeli világot, az tudja, hogy sejtésünk sincs, hogy mi található Westerostól nyugatra. Sansa elérte, hogy Észak független királyság legyen és így Deres úrnőjeként övé a trón, ami az öccse uralkodása mellett szintén egy remek húzás volt a készítők részéről. Jon pedig mivel megölte Daeneryst a Makulátlanok elérték, hogy visszamenjen az Éjjeli Őrségbe. Itt találkozik Tormunddal és rengeteg rajongó örömére Szellemmel is. Az egész sorozat zárásaként pedig Tormunddal és rengeteg vaddal elindulnak a Falon túlra, hogy így adjanak egy tökéletes keretet a Trónok harcának. 

Végezetül…

Észrevehettétek, hogy a többségtől eltérően azért pozitívabban állok az évadhoz. Azonban nem ennyire rózsás a helyzet. Pár hibát ugyan felsoroltam, de olvastam és ismerőseim által még többre lettem figyelmes. Ezekkel egyet is értek és sajnos valóban volt az utolsó két évadban rengeteg belőlük, amit most inkább nem sorolnék. Valószínűleg ez annak köszönhető, hogy a hetedik és a nyolcadik szezon úgy vágtatott, mint egy féktelen csikó. Nagyon kapkodós és sokszor sorozatidegen volt egy-egy megoldás. Ez egy ilyen gigászi sorozatnál azért hatalmas véteknek számít, pláne ha figyelembe vesszük azt, hogy a HBO bőven adott volna pénzt Weissnek és Benioffnak (a sorozat készítői). Amit kaptunk azért főként ők a felelősek, és az hogy már elméletileg bele is untak az egészbe. És még az is, hogy a következő Star Wars trilógiáért ők fognak felelni, amit már gondolom most nekiálltak készíteni. Ez az, ami nekem és még gondolom sokatoknak fáj, hogy egy jól induló sorozat a végére ennyire kapkodós lett. De ami történt megtörtént és idővel belátjuk, hogy összességében egy rendkívül fontos és sok tekintetben újító szériának lehetünk a rajongói. Rengeteget kaptunk tőle és ezért én hihetetlenül hálás vagyok az egész stábnak. Egy olyan gazdagon felépített és megtervezett világ a Trónok harcáé, amiben kizártnak tartom, hogy egy fantasyt kedvelő ember nem találna valami neki tetszőt.

Ha csak pár mondat erejéig de Ramin Djawadinak is jár az elismerés. Hiszen végig olyan zenéket komponált, amik bár a sorozathoz lettek kitalálva, de önmagukban is rendkívül kellemes őket hallgatni. Az új évadból az Éjkirály karakteréhez írt szám az, ami személyes kedvencem. De elég csak a felejthetetlen openingre gondolni, amit később akár a Star Wars zenéjével is egy lapon említhetünk.

És, hogy mi az, ami miatt még emlékezni fogunk a befejező epizódokra? A 4. rész főszereplője, a Starbucksos pohár, amit annyira felkapott a média, hogy nem volt ember aki nem hallott volna róla. A HBO nem volt rest és poénosan reagált, miszerint a khaleesi nem kávét, hanem gyógyteát kortyolgat. Valószínűleg nehezen bírta az északi hideget a torka, és inkább Királyvárra készülve gyógyítgatta magát. Valamint az utolsó részben is feltűnik a királyválasztási jelentnél Sam lába mellett egy ásványvizes flakon. Ami valamilyen szinten még érthető is lenne, elvégre a fővárosban mediterrán klíma uralkodik.  De egy szó, mint száz.

Köszönjük az élményt, HBO!

Köszönjük George R. R. Martinnak, hogy megalkotta ezt a fantasztikus világot!

És köszönjük az egész stábnak!

Köszönünk mindent, Trónok harca!

Valar Morghulis