Az álmatlanság témaköre talán túl lassú és melankolikus hangulatú téma ahhoz, hogy filmek készülhessenek belőle, ennek ellenére születtek már jobb és rosszabb művek is a témában. Gondoljunk csak például Christopher Nolan Álmatlanság című thrillerére, amely kétség kívül a rendező munkásságának egy igen jelentőségteljes darabja. Az alváshiány komoly egészségügyi problémákat vet fel, amelyek rendkívül jó alapot adhatnak egy történetnek. A kérdés az, hogyan használja ki ezt a sok lehetőséget rejtő témát a Netflix legújabb filmje, az Ébrenlét.

Egy átlagosnak tűnő napon egy átlagos város élete fenekestül felfordul, amikor hitelen minden elektromos berendezés felmondja a szolgálatot. Hosszú áramszünet és kilátástalanság lepi el a házakat és az utcákat. Ám még egy ennél is komolyabb probléma fenyegeti az embereket: mindenki álmatlanságban szenved és a lakosság képtelen aludni. Jill (Gina Rodriguez) is ebben a különös kórban szenved, melyre egyetlen megoldást azok az emberek jelenthetik, akik a felfordulás ellenére is képesek álomra hajtani a fejüket. Mit ad Isten, Jill lánya, Matilda (Ariana Greenblatt) pont egy ilyen személy.

Mielőtt még belekezdünk fontos megemlíteni, hogy az orvostudomány az alváshiány és az álmatlanság kérdéseit rendkívül jelentős témának tartja, hiszen a kialvatlanság előbb-utóbb az ember életébe is kerülhet, és komoly hatásai vannak a szervezetre. Egy egészséges szervezetnek minimum 7-8 óra alvásra van szüksége, hogy regenerálódjon. Napjaink rohanó világában nagyon nehéz érdemi időt a pihenéssel tölteni.

A kevés alvás azonban súlyos egészségkárosító hatással jár, legsúlyosabb esetben a teljes alváshiány halállal is végződhet. A kór tünetei és szövődményei kihathatnak a páciens egész életvitelére. Leggyakoribb velejárói a fokozódó éhségérzet, magas vérnyomás, szívbetegségek, cukorbetegség, fejfájás, depresszió, figyelemhiány, indulatosság és stresszfaktor növekedés (forrás: webbeteg.hu). Akármennyire is borzalmas a dolog, mégis rendkívül jó alapot képes adni egy filmnek, mert nagyon sok lehetőség rejlik benne.

Természetesen, ha jól gazdálkodnak ezzel a temérdek opcióval.

Legfőbb kérdés tehát az, hogy az Ébrenlét képes-e kivesézni ezt a sokrétű és bonyolult témát. A dirigálásért felelős Mark Raso rendező ezelőtt két nagyobb filmet rendezett, munkássága 2011-ig inkább a rövidfilmekre terjedt ki. A 2017-es Kodachrome című vegyes fogadtatású filmje után ismét beült a székbe, hogy levezényeljen egy újabb egész estés alkotást.

Maga a film igen érdekes koncepcióval indít. Főhősnőnk, Jill karakterének helyzete rendkívül érdekes indítást ad a filmnek. Külön figyelemre méltó volt az, hogy az alapbonyodalmak fő szálainak mozgatója egy katonából lett biztonsági őr. Erős és fegyelmezett jellem, ugyanakkor életvitelévé vált a folyamatos ébrenlét, hiszen munkája mellett két gyermekét is egyedül neveli. Ez felkeltette a figyelmem a film elején, és érdeklődéssel folytattam a megtekintését.

Maga a téma nagyon sok kérdést felvet. Mi történik egy emberrel, ha nem tud aludni? Milyen fizikai és pszichológiai hatásai vannak az álmatlanságnak? Mit tesz a sötétség az emberekkel, hogy változik meg jellemük? Mi van akkor, ha a probléma az egész társadalomra hatással van? Mind-mind sok izgalmas kérdés, ami rengeteg lehetőséget rejt magában. Szépen, fokozatosan felépítve ez akár egy izgalmas végkifejlet felé is vezethet.

Itt viszont hatalmas problémákkal kell szembenéznünk.

Megtárgyaltuk tehát, hogy a történet nagyon jó ötleteken nyugszik. Főszereplőnkön fokozatosan lesz úrrá a káosz és a kór. Egyetlen kiutat a saját lánya jelenti. Kissé szokványos dramaturgia, de nem rossz. Protagonistánk szerepe tehát megalapozott és jó helyet foglal el a sztoriban. Jó is lenne, ha képes lenne az egészet elvinni a hátán, csak ezt a köré épített történetvezetés nem engedi.

Ezen a téren ugyanis igen komoly problémákkal kell szembesülnünk. Kezdjük azzal, hogy a film másfél órás játékideje arra sem elég, hogy maguk a szereplők felfogják mibe csöppentek bele. Nemhogy mi, egyszerű nézők. Ebben a szűkre szabott időkorlátban egyszerűen nincs ideje a sztorinak kibontakozni. Elég érdekesen indít, aztán, mint aki rájön hogy mindjárt lekési a repülőt, mert túl sokáig tollászkodott, szélsebesen robog a vége felé. Mire rájönnénk, hogy mi is folyik itt, addigra vége a dalnak.

Feltéve, ha rájövünk persze. Tekintve, hogy a film határai rendkívül szűkösek, így nincs is rendesen kidolgozva semmi. A legbosszantóbb az egészben az, hogy még a rövid idő ellenére telis-tele van mellőzhető jelenetekkel és dialógusokkal. Értelmet sem találunk sokszor bennük. Ahogy robog a film a vége felé, egyre jobban elveszíti maga felett a kontrollt és rendkívül üressé, céltalanná válik. A téma sokkal mélyebb és fontosabb annál, hogy ennyivel letudjuk. Nyilván a költségek is igen szűkösre lettek szabva, amelyről hivatalos információ még nincs, de szinte tényként kezelhetjük, hogy az alkotók nem a legvastagabb pénztárcával dolgoztak.

Az Ébrenlétről így elmondható, hogy rendkívül rosszul gazdálkodik az idejével.

A rengeteg ötlet másfél órába sűrítve teljesen kidolgozatlan, hiányos felvezetéssel. A korábban említett sok felesleges jelenet pont ettől veszi el a lehetőséget. Ez pedig az összes elemre kihat. A karakterek szempontjából egyedül Jill személyét tartottam érdekesnek. A mellékszereplőnek semmilyen érdemleges funkciója nincs, ami rendelkezne valamiféle súllyal. Az alap motívumok itt is megvannak, mint ez erős főszereplő, az elsőre ellenségnek tűnő segítő fél, a gyermek, aki akár az új élet és szebb jövő metaforája is lehetne.

A mellékszereplőknek tehát igazából semmi funkciója nincs, de maga a sztori sem indokolja, hogy minden Jill köré épüljön. A történet attól függetlenül, hogy elég komor és melankolikus atmoszférának adhat alapot teljesen jó és érdekes… Lenne, ha közben maga a film ne esne bele saját csapdájába. Ez az alkotás ugyanis olyan szinten nyomja saját hangulatát ránk, nézőkre, hogy azonnal hatalmába kerít minket az álmosság és gond nélkül elalszunk rajta. A hasonló problémákkal küzdő emberek számára ez lehet a gyógyír. Hosszú percekig semmi sem történik, aztán amikor mutat is valamit, akkor sem jövünk rá, hogy mi folyik előttünk.

Jól ugrik, de rosszul ér földet.

Technikailag pár igen kreatív kameraszög és vizuális megvalósítás ellenére, mindent összevetve az Ébrenlét erősen felejthető darab. Az előzetes remekül elhúzza előttünk a mézes madzagot, hogy valami érdekfeszítő szórakozásban tartogat magában a teljes film. De az én véleményem szerint ez nem így van. Az alkotók beleesetek abba a hibába, hogy szűk keretek közé fogtak egy sokrétű és mély témát, amelynek bemutatása a kidolgozatlanság mocsarában tengődik.

Rátesz egy lapáttal erre az, hogy az egyébként is szűkös időkeretet még jobban megszabdalják az értelmetlen, mellőzhető jelenetek és semmitmondó párbeszédek. Színesíthetné ezt az, ha lennének benne érdekes és funkcionális mellékkarakterek, de sajnos ezekben is hiányt szenved. Az erősen halszagú vég pedig már előrevetíti a folytatás lehetőségét, amellyel az alkotók megadták az esélyét maguknak, hogy befejezhessék ezt a durván kilyuggatott és tátongó űrt maga mögött hagyó sztorit.