A második világégés európai és csendes-óceáni hadszíntere a konfliktus két meglehetősen eltérő szeletét tárja elénk. Akárcsak az HBO két mini-sorozata, Az elit alakulat és a The Pacific: mindkét alkotás oszlopos példája a minőségi televíziózásnak, valamint a háború autentikus, de egyben tiszteletteljes ábrázolásának is.

Legendák születnek

1998-ban Steven Spielberg a Ryan közlegény megmentésével jött látott és győzött. A Tom Hanks főszereplősével készült eposz addig soha nem látott brutalitással mutatta meg a II. világháború iszonyatát a normandiai partraszálláson keresztül. A rendező és a színész a sikeren felbuzdulva úgy döntöttek, hogy az HBO-val közösen egy 10 részes mini-sorozat forgatásába kezdenek, mely a háború egyik elit osztagát, a 101. légideszant-hadosztály 506. gyalogezredének Easy-századát mutatja be, Normandiától egészen Németország kapitulációjáig. Ez lett a 2001-ben bemutatott The Band of Brothers, magyar címén Az elit alakulat. Spielberg és Hanks ezúttal a produceri teendőket látták el, de Hanks az 5. epizódban még a direktori székben is kipróbálta magát. A készítők számára az alapanyagot Stephen E. Ambrose történész azonos című könyve szolgáltatta, mely jórészt az Easy-század egykori katonáival készült interjúkra és beszámolókra épített.

A széria hatalmas sikert futott be és az HBO több más sorozatával együtt (pl. a Maffiózók) rávilágított a televíziózás lehetséges jövőre is, mely mozifilm színvonalú produkciókra építkezik, mint a Róma, a Trónok harca vagy a Csernobil. Azonban már a sorozat bemutatásakor sok egykori veterán, aki nem Európában, hanem a Csendes-óceánon harcolt elégedetlenségét fejezte ki, amiért a filmesek a náci Németországgal folytatott harcokat helyezik előtérbe és megfeledkeznek a japánok ellen viselt hadjáratról. Spielberg, Hanks és az HBO újra összeálltak, hogy az 1. tengerészgyalogos hadosztály történetének feldolgozásával adják meg a tiszteletet a világ másik végén hadat viselt harcosoknak. Az eredmény 2010-ben a The Pacific-A hős alakulat című ugyancsak 10 részes mini-sorozat lett, mely bár pozitív kritikákban részesült, nem ért fel a legendás előd sikeréhez.

Damian Lewis Az elit alakulatban

Eltérő háborúk, eltérő sorozatok

Az elit alakulat és a The Pacific már helyszíneiben is jelentős eltérést mutat. Az európai hadszíntér ismeretes volt nagy város ostromairól, harckocsi csatáiról, valamint a holokauszt borzalmairól. A csendes-óceáni harcok ezzel szemben sokszor kifejezetten paradicsomi közegben bontakoztak ki, ám az ott zajló összecsapások brutalitása legtöbbször felülmúlta az Egyesült Államok és Németország közötti csatározásokét. Az amerikaiak propagandájukban primitív majomként festették le a japánokat, akik szintén elemi gyűlölettel viszonyultak fehérbőrű ellenségeikhez.

A harcok eleinte olyan trópusi szigeteken folytak mint Guadalcanal vagy Peleliu, később pedig Iwo Jima vulkanikus holdbéli tájain, majd Okinawa esőtől felázott agyagos ormain. A két sorozat különbségei azonban nem csupán a helyszínekből adódnak. Az elit alakulat rengeteg különböző katona történetét mesélte el, míg a The Pacific kifejezetten három, az 1. hadosztály más-más ezredeiben szolgáló tengerészgyalogost mutat be, akik egymást nem vagy csupán áttételesen ismerték. A The Pacific ezáltal jobban fókuszál arra, hogy három eltérő személyiség miként harcolt és élt túl hadi helyzetben, de a háborús éveken túl a civil életbe való visszatérés is fontos momentuma a sorozatnak.

Középen Joseph Mazello a The Pacificben

Hősök, katonák, színészek

Az elit alakulat a rengeteg bemutatott karakter ellenére is emlékezetesebb szereplőket vonultatott fel, akiknek külön történetük, karizmájuk legendájuk volt. A sorozat tulajdonképpeni főszereplőjének leginkább Richard Winters (Damian Lewis) tekinthető, de feledhetetlen pillanatokat köszönhetünk annak a Ronald Speirsnek (Jeffrey Matthew Settle) is, akiről számtalan mítosz terjed katonái között. A kiképzés ideje alatt Sobel százados (a Jóbarátokból ismert David Schwimmer) némileg a Full Metal Jacket pillanatait megidézve jeleníti meg a könyörtelen kiképző alakját és a feledhetetlen figurák sora nem ér véget. Érdekesség, hogy több olyan, ma már ismert és nagynevű tehetség tűnt fel kisebb szerepekben, mint Michael Fassbender, Tom Hardy, Simon Pegg, James McAvoy, vagy a talkshow házigazda, Jimmy Fallon. A The Pacific a kevesebb karakter ellenére is képtelen felmutatni olyan személyiségeket, akik ennyire beleégnének a retinánkba. Mellékszerepben ugyan beteg és abszurd pillanatokat köszönhetünk az azóta a Bohemian Rhapsody–val illetve a Mr Robot-tal befutott Rami Maleknek, de ezek nem mérhetőek Az elit alakulat hőseinek megnyilvánulásaihoz.

A The Pacific egy másik negatívummal is rendelkezik, melyről azonban nem a készítők, hanem a háború óta eltelt idő tehet. Az elit alakulat készítésének idején még rengeteg veterán élt a 101.-esek közül, így nem okozott gondot, hogy minden egyes részt a már idős egykori katonák vezessenek fel, illetve hogy ők zárják le az utolsó epizódot. Ez egyfajta hitelességet kölcsönzött a szériának, hiszen ezek az emberek nem adták volna a nevüket és arcukat egy a valóságtól és az ő emlékeiktől teljesen elrugaszkodott feldolgozáshoz (az Easy-század utolsó tagja 2019 júniusában halt meg, 97 éves korában). A The Pacific készítésének idején már kevesen voltak életben az 1. hadosztályból, a három főszereplő közül pedig már senki. Az egyes epizódokhoz készült felvezetésben ezért a kis számú veteránon túl Tom Hanks hangjával narrált archív felvételek segítenek visszailleszkedni, ami viszont korántsem hozza azt a hangulatot, amit Az elit alakulátnál megtapasztalhattunk.

Jelenet a The Pacific-A hős alakulatból

A két sorozat lelke

Az elit alakulat lelkét elsősorban a háborús élmény, a bajtársiasság, a katonák teljesítményének elismerése írja le. A katonákat nem igazán láthatjuk békeidőben és nem tudjuk meg azt sem honnan érkeztek a csatatérre. Ehelyett a fókusz egyértelműen az eredeti címben jelzett „testvéri szövetségen” van, melyet az utolsó rész végén az egyik veterán idéz az angol királytól, V. Henriktől. A The Pacific magva az egyéni élményekben rejlik, mely a felhasznált irodalmak miatt is indokolt. A széria elsősorban két szereplő emlékirataira épít; Eugene Sledge (őt a Jurassic Park kisfiúja, Joseph Mazello játsza), With the Old Breed at Peleliu and Okinawa, és Robert Leckey Helmet for My Pillow című munkájára. A sorozat szaktörténészi munkáiban immáron Stephen A. Ambrose fia, Hugh Ambrose nyújtott segítséget (sajnos azóta Hugh Ambrose is követte 2002-ben meghalt édesapját, 2015-ben, 48 évesen hunyt el rákban).

A The Pacific nagy erénye, hogy megragadta a lehetőséget, hogy bemutassa azt, milyen világban éltek a katonák bevonulásuk előtt, és milyen körülmények várták őket hazatértükkor. A széria egyik legérdekesebb epizódjában a tengerészgyalogosok Ausztráliában pihenik ki a harcokat, ami alatt vegyes tapasztalatokat szereznek a polgári lakossággal való ismerkedés közben. Ugyanilyen fontos az utolsó epizód, melyben a leszerelt katonákat már a háborútól távol, a civil életbe való visszailleszkedés közben láthatjuk, és bizony mindenki máshogyan reagál. Van, akit kísért a poszt-traumatikus stressz, más gyászol, de olyan is akad, aki minden különösebb gond nélkül visszailleszkedik.

Rami Malek a The Pacificben

Audiovizuális háború

A két sorozat látványvilágában és technikájában is mutat némi eltérést. Az elit alakulatnál még sokkal jobban érződik Spielberg és a Ryan közlegény megmentésének hatása, az alacsony színtelítettségű képek és a remegő kézikamera. A The Pacific filmezése már sokkal konvencionálisabb és a színek rikítóan vibrálnak minden képkockán. Ez azért fontos, mert az érintetlen természet és a háború pusztítása ezáltal élesen szembekerül egymással, akárcsak Terrence Mallick Az őrület határán című rendezésében. Brutalitásban mindkét sorozat egyformán bővelkedik, azonban ez egyetlen percig nem válik öncélúvá. A realizmus Spielbergen túl annak a Dale Dye századosnak is köszönhető, aki katonai konzultánsként számos háborús mozi hitelességére ügyelt. A hangvágás és hangkeverés egyformán lélegzetelállító mindkét sorozatban, így aki teheti, minél jobb hangrendszerrel tekintse meg azokat. Mindkét széria megható és fülbemászó főcímzenével indít (a The Pacific-nél ezt Hans Zimmer szerezte), mely megadja a kellő komolyságot és hangulatot minden egyes rész számára.

Ki a győztes?

De hogy melyik tekinthető jobb sorozatnak? Összességében úttörő jellege miatt mindenképpen Az elit alakulatot mondanám, de a The Pacific is rendkívül magasra helyezi a képzeletbeli lécet. Komoly erénye mindkét sorozatnak, hogy egyik sem démonizálja az ellenséget (ennek legszebb példája Az elit alakulat utolsó részében lévő német tiszt beszéde embereihez), és a pátoszt és a hősiességet is ízlésesen kezeli, szemben a Ryan közlegény megmentésével. Ha pedig valakit komolyabban érdekel a két téma, érdemes elmélyedni a sorozatok hátterében a már említett irodalmak és szakemberek által, már csak azért is, mert például Az elit alakulat esetében egy szereplőnek teljesen más sorsa lett, mint amit a széria állít – konkrétan a 3. epizódban szereplő Albert Blithe-ról van szó. Talán egyszer eljön a nap, amikor a hazai filmkészítésben is hasonló megbecsülést kapnak a magyar történelem különböző korszakaiban harcolt és elesett katonák is.

Jelenet Az elit alakulatból

A két sorozat megtekinthető az HBO GO kínálatában.