A 2010-ben bemutatott The Walking Dead, ami az azonos nevű (jelenleg is futó) képregény sorozat alapján készült, elég gyorsan elérte a masszív nézőszámot a tévében, ami az AMC (Mad Man, Breaking Bad) csatorna egyik zászlóshajójává avatta. Mivel a siker eléggé konstans volt, a csatorna úgy döntött, hogy itt az ideje egy spin-offnak. Ez a Fear the Walking Dead. A testvérsorozatnak bizonyos szempontból meg kell küzdenie az anyasorozattal, tehát az összehasonlítás elkerülhetetlen. Ettől függetlenül a kérdés mégis csak az, hogy a Fear the Walking Dead képes lesz-e egyedül elboldogulni, vagy elvérzik.

A történet visszamegy az időben. Nem látunk hordákban zombikat, és magukból kifordult portyázó embereket. Itt még Rick valahol járőrözik, vagy éppen kómában fekszik. Erről jut eszembe, a kórházas jelenetek valamelyikében szívesen megnéztem volna egy vendégszereplést tőle, de erre a kiszivárgott hírek alapján egyelőre nem lesz nagy esély. Persze az, hogy a járvány kitörése előtt járunk, az nem jelenti azt, hogy nem a Walking Dead által kitaposott nyomvonalon haladunk. Nem tudunk meg többet a katasztrófáról, vagy annak körülményeiről. Ami nem is meglepő, hisz a készítő Robert Kirkman véleménye mindig is az volt, hogy nem a körülmények fontosak a történetben, hanem az emberek és reakcióik, hogy a katasztrófa csak egy alap a konfliktusokhoz. Ha őszinte akarok lenni, a pilot nyitó jelenete messze nem sikerült annyira ütősre, mint az anyasorozaté. A sztoriban egy családot kapunk, igazából a jól megszokott klisékkel. Travis (Cliff Curtis) és Madison (Kim Dickens) mindketten ugyanabban az iskolában dolgoznak, és a pilot egyik erősségeit alkotják. A pár mindkét felét ismertebb színészekre osztották, ami kimondottan jót tett a sorozatnak. Míg Kim Dickens egy erőskezű nőt játszik, addig Cliff Curtis egy gyengébb és érzelmesebb karaktert add a nézőknek. Mindkét színész nagyon jól hozza a karakterét. A sorozat főszereplői viszont rögtön két tinédzserrel is operálnak, ami egy sorozatban mindig kétes játszma, hisz tinédzser karaktereket írni mindig nehéz, hogy ne laposodjanak el hamar. Madison nagyobbik gyereke Nick (aki mellesleg nem is tinédzser már teljesen) egy drogfüggő srác, aki egy trippje alkalmával belefut az első járkálók egyikébe, és ennek hatására egy mozgó autóig fut, aminek következtében már a kórházban ébred. Nick karaktere számomra meglehetősen érdekes volt. A drogfüggő fiúban sok lehetőség van, és elsőre úgy tűnik, hogy Frank Dillane ezt akár hozni is tudja majd, ha elindul a további részekben a karakterfejlődés.  Madison másik gyereke Alicia tipikus tinédzser karaktere viszont kevés játék időt kapott, lényegében csak felvillantották, hogy ő is ott van. Azon kívül, hogy néha megjelent, és a mobilját nyomkodta, nagy szerepe nem volt. Ez még igazabb Travis volt feleségére és fiára is, de az apa-fiú konfliktus felvillanása valószínűsíti, hogy az elkövetkezendő részekben találkozunk velük. A család dinamikára épülő konfliktusok itt egyelőre nagyon kétélű dolognak látszanak, ami akár előny is lehet, ha az írók könnyen és jól viszik tovább a feldobott szálakat. Pont az időugrás miatt lehetnek bajban, hisz itt még nincsen katasztrófa sújtotta terület, alkalmazkodó és csapatba verődő emberek. Itt még mindenki hétköznapi egyelőre. Minden pillanatban jelen van a lesújtó bárd, de mivel megismertük a főszereplőket, és tudjuk mi fog történni a vírus elterjedésével, kicsit súlytalannak hat az egész. A Walking Dead sajátos és egyedi világát nem valószínű, hogy megkapjuk, a pilot viszont potenciálisan erős karaktereket dobott az asztalra. És ez az egyik nagy erőssége, ugyanis az első rész meglehetősen lassú és konfliktus mentes. Nehéz megállapítani, hogy mennyire fog felnőni az anyasorozathoz, vagy mennyire tud majd kilépni az árnyékából, annak ellenére ugyanis, hogy a karakterek erősek, a pilot kimondottan eseménytelen volt. Végig egy jó hosszú alapozást kaptunk, hogy majd később lehessen rá építkezni, de ez nem hozza meg feltétlen az „azonnal kérem a következő részt” élményt. Ennek ellenére a Fear the Walking Dead egy kimondottan jó atmoszférával rendelkező iparos munka, ami sok potenciált rejthet magában a jól összekalapált színészekkel, érdekes karakterekkel. Mint tudjuk, hogy itt sosem a járkálókról szólt az egész, hanem karakterekről, így a sorozat az első részével egy kissé felvizezett, de tisztességes indítást tudhat magának.