Jeff Nichols (Éjjeli látomások, Mud) legújabb filmje, Motorosok egy letűnt kor ideáját próbálja bemutatni a nézőjének, sajnos kisebb sikerekkel. A direktor Danny Lyon fotós ikonikus fotósorozatát veszi alapul, így a film középpontjában egy chicagói motoros klub, a Vandálok élete áll, a felemelkedésüktől egészen a bukásukig.  

Johnny (Tom Hardy) egy tisztes családapa, aki kamionsofőrként keresi a mindennapi betevőre valót, szabadidejében pedig motorversenyeket szervez. Egyik este azonban Marlon Brandon ikonikus filmjét A vad-t nézve megvilágosodik és eldönti, hogy egy motoros klubot alapít. Így jön létre a Vandálok csoportja.

Bár a film az elején azt hiteti el, hogy a középpontjában a motorozás fog állni, hamar kiderül, hogy ez közel sem lesz így. Egyrészt nagyon keveset motoroznak benne a két órás játékidő alatt, másrészt a film valódi témája a közösség ideájáról, s annak megromlásáról beszél a nézőjének. Ezt egy ideig kimondottan jól prezentálja Nichols, például a film elején Johnny könnyed „miért ne?” hozzáállása kimondottan jól működik, viszont ahogy halad előre a történet és egyre jobban megismerjük a klub életének sötétebb oldalát, úgy lesz egyre kiszámíthatóbb a film narratívája és fullad az egész teljes érdektelenségbe. Ezen az sem segít, hogy a nettó két órás játékidő alatt alig van érdemi konfliktus a szereplők között, ami pedig van, azt nagyon sután oldják fel a készítők. Természetesen lehetne azt mondani, hogy a Motorosok elsődlegesen egy életérzést akar nekünk átadni, viszont ahogy már fentebb írtam: a képernyőn nagyon kevés motorozás történik, bár amikor felbőgnek a motorok és megindulnak a fiúk az nagyon látványos és adrenalin növelő. Ahhoz viszont kevés mindez, hogy egy életérzést átadjanak általuk a készítők. Ráadásul Nichols nem rendelkezik Thelma Schoonmaker vágási tehetségével sem, így a klub felemelkedése és bukása nem igazán tud működni. Ezen az sem segít, hogy a film mindig kimondja azt, amit a nekünk nézőknek kellene felfedezni a vásznon.

Például amikor a Vandál régi tagjai autókkal érkeznek egy verekedésre, majd az új tagok motorokon futnak be, akkor a narráció azonnal felhívja erre a figyelmünket, így lehetőségünk sincsen arra, hogy magunknak fedezzük fel ezeket kis apróbb változásokat a klub életében. Emellett Nichols klasszikus filmkészítési stílusa néha furcsán illeszkedik a klub nem éppen békés mindennapi életébe. A Csótány nevű tag például állandóan arról beszél, mennyire szeret koszos lenni, miközben mindig tiszta ruhákat visel és tökéletesen rendezett a haja is. Az ilyen ellentmondások pedig sajnos rontják a film hitelességét.

A szereplő gárda viszont jó, annak ellenére, hogy a többségük karaktere végtelenül alul lett írva. Judie Comer nagyon jól alakítja a kertvárosi leányzót, aki egyszer csak belecsöppen ebbe szubkultúrába és próbál alkalmazkodni a szerelme miatt az új életéhez. Tom Hardy-nak pedig már nagyon hiányzott egy ehhez hasonló komolyabb szerep, az elmúlt évek borzalmas karakterei után. Az Elvis film után kvázi szupersztárrá vált Austin Butler ismételten remekel Benny szerepében. Benny egy gondolkodó nihilista motoros, aki Kathy férje lesz idővel. Viszont a karaktere végtelenül alul van ír, emiatt pedig nem igazán derül ki, hogy miért imádja mindenki őt.  Ha nem lenne Butler tehetsége és karizmája, akkor a karakter hamar eltűnne a végtelen utak tengerében. A banda többi tagját olyan színészek keltik életre, mint ta Michael Shannon, Boyd Holbrook vagy éppen Emory Cohen. Közölük Shannon „Zipco” karaktere emelkedik ki, aki az egyik jelenetben megható monológot ad elő miképpen utasította el a hadsereg a jelentkezését. A többiek, akárcsak Benny, kevésbé kidogozottak, és emiatt teljesen felejthetőek lesznek egy idő után.

A költségvetési korlátok (például a motorokról készült közeli képek hiánya) ellenére a film vizuális látványvilága működik. Ez leginkább Adam Stone operatőrnek köszönhetően, aki rengeteg nagytotállal és elmosódott közelivel dolgozott. Ezek mellet hűvös és rideg színekkel ábrázolja a Chicagót, ami tökéletesen passzol a film durvább aspektusaihoz.

Összegzés

A Motorosokban meg lett volna lehetőségek arra, hogy egy kimagaslóan jó drámai film legyen, egy olyan világról, ami már nem létezik. Viszont a végére egy teljesen érdektelen és súlytalan alkotás kerekedett ki belőle. A legjobb pillanatai kétségkívül azok, amikor a 60-as évek Chicagójában ténykedő motoros klubok életébe ad betekintését. Már csak azért is, mert a jelenlegi korunkban, ahol a valódi szubkultúrák már nem léteznek az internet kultúraformáló monopóliuma miatt, egy ilyen régi vágású közösség ideológiájába betekintést nyerni egy igazi kincs.

Sajnos azonban a film ezzel keveset foglalkozik és a második felére pedig olyan témákat kezd körbejárni, amiket korábban már máshol jobban és okosabban körbejártak. Ráadásul a karakterek egy része sekélyesre sikeredett. Ezek miatt pedig azt tudom írni, hogy összességében a Motorosok egy kihagyott ziccer, ami semmi újat nem nyújt a műfajában és témájában, ami miatt már jövő hétre el is felejtsük a létezését.