Bő két és fél év telt el Denis Villenuve első Dűne filmjének premierje óta. Akkor rengetegen vártuk Frank Herbert klasszikusának legújabb adaptációját, amibe korábban David Lynch-nek és Alejandro Jodorowsky-nak is beletört a bicskája. Bár erős felvezető jellege miatt kicsit húztuk a szánkat, de azt egyértelműen ki lehetett jelenteni, hogy Villeneuve újfent bebizonyította, hogy igenis ért a sci-fikhez. 2021-ben, pár nappal a bevételeket látva, a Warner zöld utat adott a folytatásnak, amivel Herbert teljes első könyve megkaphatja modern verzióját, hogy még többek ismerjék meg ezt a páratlan történetet. A héten az írók és a színészek sztrájkja után viszont végre elérkezett az idő. Vajon Villeneuve meg tudta ugrani az első rész által feltett lécet, vagy esetleg túl is szárnyalta azt?

A történet közvetlenül a három évvel ezelőtti film után veszi fel a cselekmény fonalát. Némi emlékeztető után vissza is térünk az Arrakisra, ahol Paul és Jessica próbál beilleszkedni a bolygó nomád népe, vagyis a fremenek közé. Ez azonban nem megy zökkenőmentesen, mivel a Harkonnen elnyomás miatt kémeknek hiszik őket és nem akarják közösségük tagjaiként kezelni az új látogatókat. Stilgar azonban próbál mindenkit megnyugtatni és felelősséget vállal Paulért és anyjáért, már csak azért is mert ő hisz abban hogy az ifjú Atreides lesz az, aki végleg felszabadítja őket a rabszolgasorból. A Giedi Prime-ról visszatérő Harkonnenek ugyanis újfent átvették az Arrakis feletti uralmat és azon fáradoznak, hogy kitermeljék a fűszert. Ezt azonban a fremenek nem hagyják és több gerilla akció során borsot törnek az elnyomóik orra alá.

A történet elmesélése viszont több ponton is spoilereket tartalmaz, és azt közel hatvan éve Frank Herbert már amúgy is megtettem helyettem, sokkal jobb minőségben. A tartalom részletes elmesélése helyett viszont sokkal érdekesebb az, hogy maga a film miben tud újat nyújtani, többet adni mint elődje. A most már akár Dűne: Első résznek is hívható előzmény sokkal komolyabban fókuszált arra, hogy bemutassa Herbert páratlan világát. Így az az alkotás valóban egy prológusnak is felfogható. Megismertük az Atreideseket, a Harkonneneket, a fremeneket és a fűszerben gazdag Arrakis kietlen világát, ami a történet szerinti univerzum legértékesebb dolga és bárkit gazdaggá tehet, aki a bolygó feletti uralmat gyakorolja. A második rész viszont mélyebbre ás a sivatagi homokban és sokkal közelebb hozza a karaktereket.

Ellentétekre épülő cselekmény

Paul belső vívódása van talán a legrészletesebben bemutatva. Az ifjú herceg tudja hogy neki kell a fremenek által vágyott Messiásnak lennie, de ő képtelen arra hogy ennek eleget tegyen. Egy akar lenni új társaival, nem pedig vezetni akarja őket, de a Bene Gesserit propagandája ezt nem engedi neki. Pontosan ezért anyjával is szembefordul aki tud olyan dolgokat, amiket fia még nem. Ez a konfliktus eredményezi azt, hogy Jessica konkrétan hittérítőként kezd el tevékenykedni, hogy Paul számára sokkal könnyebb legyen a hatalomhoz vezető út. Azonban a hatalmat sokkal nehezebb megszerezni, mint azt elsőre gondolnánk, mivel azt valójában nem a Harkonnenek, hanem az általuk szervezett merénylet legfőbb támogatója, IV. Shaddam császár birtokolja. S habár Paul kezdetben a sorsába nem akar beletörődni, arra mégis hajlandó hogy bosszút álljon. Ez pedig végső soron mégis odavezet, amit a legjobban igyekezett elkerülni, nevezetesen ahhoz hogy ő legyen a Lisan al Gaib, aki a Paradicsomba vezeti a fremeneket.

Paul tehát az anyjával is szembefordul, kezdetben a saját sorsával és a császárral is, azonban nemcsak ez a három ellentét az, amit bemutat a film. A fremenek származás szerint is két fő csoportra oszthatóak, ami a déli, mélyen vallásos és az északi vallás mentes, ateistákat jelenti. Ezt a filmben legjobban Stilgar és Chani testesíti meg, akik többször is hangot adnak annak amit gondolnak. Stilgar hiszi azt, hogy Paul lehet a Lisan al Gaib, aki több megjövendölt prófécia során fedi fel igazi arcát, míg Chani szerint nevetséges az, amiben társa hisz. Az hogy ki miben hisz pedig még jobban árnyalja a történetet és a szereplőket egyaránt. Fantasztikus volt látni, hogy a fremenek által milyen szépen behozzák a vallási szálat. Az általuk lakott sziecsek pedig olyan részletesek, hogy tökéletesen beleillenek Villeneuve víziójába, ami még tovább gazdagítja ezt a fantasztikus történetet.

„Törjön ízzé-porrá a pengéd!”

Mindenképp meg kell említenünk az új szereplőket, akik a gonoszok oldalán bukkantak fel. Bár a könyv már korábban említi őket, csak most jelent meg Irulan hercegnő, a császár, Feyd-Rautha, Vladimir Harkonnen báró unokaöccse és Lady Margot. Közülük a két nő és IV. Shaddam kapja a legkevesebb képernyőn töltött időt, ez azonban egyikük értékéből sem vesz el semmit, mert mindhárman elég fontos szerepet kapnak a történetben. Irulan és Margot Fenring mindketten Bene Gesserit tanítványok, ami azt eredményezi hogy sokkal többet tudnak és még annál is többre képesek a társaiknál. Christopher Walken kisujjból hozza a császárt. Megjelenése tekintélyt parancsoló és egyszerre elhisszük neki, hogy ő az ismert univerzum ura. Kimért jellem és lánya hatására dönt csak úgy, hogy pontosan úgy és akkor avatkozik bele a kialakult konfliktusba, amikor az már elengedhetetlen.

Austin Butler Feyd-je idővel könnyen lehet, hogy a legemlékezetesebb gonoszok közé kerül. Egy elmebeteg, aki a Harkonnenek bolygóján, a Giedi Prime-on mutatja meg igazi arcát. Fantasztikus harcos és bár érzelmileg könnyen sebezhető, bármire képes hogy elérje célját. Kígyó szerű megjelenésével, mélyen bennülő szemeivel és szemöldök nélküli arcával tényleg olyan, mintha egy a Harry Potter világából ismerős Voldemortjához hasonló szereplőt látnánk. Félelmetes megjelenése mellett a brutalitásának és a báróhoz kötődő viszonyának köszönheti azt, hogy az Arrakisra kerül, ahol átveszi Rabban helyét hogy immáron az ő vezetésével folytatódjon a fűszer kitermelése. Lényegében az őt központba helyező jelenetek törik meg Paul vívódását, és így osztható három részre a film.

Rendesen kidolgozott karakterek, csodálatosan fényképezve

Timothée erre a filmre válik igazán eggyé messianisztikus karakterével. A film eleje és vége között elég komoly fordulatot vesz, és nemcsak mimikája, hanem viselkedése is rendesen megváltozik. Kezdetben egy lelkes, érdeklődő szereplő, aki terveit csak akkor viheti véghez ha beilleszkedik Stilgarék közé. Megismerkedik a szokásokkal, homokférgen lovagol és több gerillaakció résztvevője lesz, ami során tiszteletbeli fremen lehet. De ehhez elengedhetetlen az hogy legyen egy belső segítsége, aki a Zendaya által alakított Chani képében mutatkozik meg. A két fiatal között szövődő szerelem pedig meghozza gyümölcsét, de Chanit azért nem vakítja el az érzelmek által keltett rózsaszín köd. Nemcsak szereti Pault, hanem annak kritikusa is lesz egyben. Egy igazi lázadó harcos, aki valóban az övéiért, minden felsőbb cél elérése nélkül küzd. Rebecca Ferguson is sokkal több és fontosabb szerepben jut a filmben, ami még korábbi képességeire rátesz egy lapáttal. Tisztelendőanyaként fia útjának egyengetése az első célja, amihez vallási vezetőként meg is van rá a lehetősége. Mellettük még Javier Bardem Stilgar-ja az, aki szintén sokkal jobban kibontakozhat. Nem elég hogy végre megtapasztalhatja azt, hogy hite végre igazolást kap, hanem mesterként még ehhez ő maga is hozzájárul.

A Dűne: Második rész továbbviszi és alaposan kibővíti azt, amit előde elkezdett. Míg az inkább a világépítésre koncentrált, addig ezúttal a karaktereken és az akción van a hangsúly, ami azt eredményezi, hogy Villeneuve alkotása egy háborús és bosszúfilm lett egyben. Több jelenet van, ami ezt hűen alá is támasztja, elég ha a harkonnen arató megtámadására vagy a film végi késpárbajra gondolunk. Viszont ehhez elengedhetetlen az a fényképezés, amit ezúttal is Greig Fraiser dirigált. A film monumentalitás és letisztultsága eredményezi azt, hogy Herbert története újra reneszánszát éli. Az előzetesben látható csata, amikor egyszerre három homokféreg is megjelenik pedig olyan epikusak, hogy attól minden sci-fi rajongó elégedetten csettinthet. Hans Zimmer pedig csatlakozik a duóhoz, hogy soundtrackje egy sokkalta darkosabb, baljósabb hangzással tegye igazán maradandóvá a filmet.

Összegzés

Élmény lesz idővel egymás után megnézni a két filmet, mert így kapunk egy igazán kerek történetet. Az előző alkotásnál a sablonos karaktereket hiányoltam, de itt végleg kárpótolva lettem. Ezúttal a Feydről Paulra történő váltást találtam kicsit élesnek, ám pár perc után könnyedén visszarázódtam. A bevezetőben feltett kérdésre pedig egyértelműen az a válasz, hogy Denis Villeneuve játszi könnyedséggel ugrotta meg a 2021-es film által feltett lécet. Öröm visszatérni az Arrakisra és látni azt, hogy mennyire gazdag ez a világ, ezúttal az akciók pedig igazán székbe szögezik az arra fogékony nézőt. Olyan emlékezetes jeleneteket kapunk, amikre hosszú idő után is emlékezni fogunk. Ez az élmény pedig bőven megérdemli azt, hogy most is moziban lássuk először. Továbbá a stáblistát is megéri végig ülni hogy egyrészt ülepedjenek a látottak, másrészt rácsodálkozzunk arra a (szerintem) több száz magyar névre, akik részt vettek a Magyarországon forgatott jeleneteknél.

IMAX-ben olyan intenzív löketet kapunk, hogy abba a vetítővászon is rezgett. Nem viccelek! A sajtóvetítésen többször felfigyeltem arra, hogy egy-egy hangosabb momentumnál a vászon is reagált a hangokra. Zárásul pedig még annyi, hogy Dűne és sci-fi rajongóknak kötelező a film. Szerintem senki se fog csalódni. Elég komoly esélyt látok rá, hogy én is még harmadjára is beülök rá, mert a sok részlet miatt elég tömény a film és ezért nem elég egyszer látni. S bár egyelőre csak reméljük, hogy idővel megnézhetjük Paul Atreides történetének lezárását, de az már elég komoly indokot szolgáltat erre, hogy a rendező már elkezdte írni a harmadik film forgatókönyvét. Így könnyen lehet hogy még egyszer elutazhatunk az Arrakisra, hogy fűszertől megrészegülve válhassunk részeseivé ennek a bámulatos saga-nak.