Az Előzmények törlése (Effacer l’historique) az idei Ideje Moziba Menni Fesztivál egyik francia-belga darabja, méghozzá igencsak különc, abszurd és nehezen beskatulyázható alkotása. A Gustave de Kervern és Benoît Delépine rendezőpáros ismét összeállt, filmjük pedig 2020-ban az Ezüst Medve-díjat is elnyerte a Berlinálén. Érdemes viszont felkészülni arra, hogy… nos, erre a filmre nem lehet előre felkészülni. Az Előzmények törlése még műfaját tekintve is nehezen besorolható, tempóját, karaktereit, a szituáció kibomlását tekintve pedig pláne.

Aki megnézi az előzetest, és az alapján kíván véleményt alkotni az Előzmények törléséről, és kicsit is jártas a jól sikerült francia vígjátékok és az arra jellemző hangulat és humor világában, az nagyjából sejti (vagyis sejteni véli), mire számíthat. Ugyanakkor ott van az érme másik oldala: maga a két rendező, Gustave de Kervern és Benoît Delépine. Ha valakinek nem csengene ismerősen a nevük, tartanék egy gyors bemutatót, ugyanis egy rendkívül nemhétköznapi duóról van szó.

Olyan filmeket tettek már le együtt az asztalra, mint a 2008-as Profi bérgyilkost keresünk – nem nem akadály (amelynek nem mellesleg Mathieu Kassovitz a producere, aki többek között a Gyűlölet, a Bíbor folyók és a Gothika rendezője, valamint az Amélie csodálatos élete Nino Quincampoix-ja), amelyben egy gyár egyik napról a másikra bezár, az ott dolgozók pedig hirtelen elveszítik munkájukat. A végkielégítés összege mindössze 2000 euró, a munkások Lousie (Yolande Moreau – Amélie csodálatos élete, Séraphine, Micmacs – N(A)gyban megy a kavarás, Lázadók) vezetésével pedig úgy döntenek: az eset bosszúért kiált, és a pénzből felfogadnak egy bérgyilkost.

Szintén a rendezőpáros alkotása a 60. Arany Medvére jelölt Mammuth is Gérard Depardieu főszereplésével, amely középpontjában egy férfi áll, aki hosszú éveken át vágóhídon dolgozott, majd nyugdíjba vonul – ám rá kell jönnie, hogy számára a nyugdíjasélet unalmas. De ők rendezték az I Feel Good című szatírát is Jean Dujardin (A némafilmes, Életem NAGY szerelme, A Wall Street farkasa) és nem meglepő módon ismét nagy kedvencük, Yolande Moreau főszereplésével. A filmben Dujardin karaktere – kissé megkésve – kirepül a családi fészekből, és úgy dönt, gazdag lesz és sikeres. Ehhez persze a terve is megvan: „okosba” megalapít egy olcsó plasztikai műtétekre szakosodó céget Kelet-Európában.

Ez a kis kitérő azért is volt fontos, hogy lássuk, ez a szokatlan, különc, megosztó és zseniális francia rendezőpáros bizony azonnal felismerhető és senki mással össze nem keverhető kézjegyekkel rendelkezik. Filmjükben mindig az „egyszerű embert” helyezik főszerepbe, gyakran munkásokat, azokat, akikkel a „följebbvaló” emberek vagy maga az uralkodó rendszer valamilyen módon kibabrál. Ez történik az Előzmények törlésében is, amelyben

három szomszéd képében kapjuk meg „csődtömeg-karaktereinket”:

egy munkanélküli, szexvideóval zsarolt, elvált, olykor a garatra felöntő nőt, egy sorozatfüggőségben szenvedő, depressziós női sofőrt és egy lányát egyedül nevelő, magányos (olyan magányos, hogy beleszeret egy telemarketinges hangjába), parókás férfit. Mindegyiküknek megvan a maga baja, és ahogyan említettem, Gustave de Kervern és Benoît Delépine párosára jellemző módon is itt valamilyen felsőbb hatalom okozta azt; jelen esetben az internet és a közösségi média. Marie (Blanche Gardin) mindent megtenne, hogy fiához el ne jusson a szexvideó, amivel zsarolják, a női sofőr, Christine (Corinne Masiero) pedig megelégeli, hogy mindig csak egy csillagot kap az utasaitól, pedig ő igazán igyekszik kedves lenni. A két dühös nőhöz csatlakozik a szintén dühös férfi, Bertrand (Denis Podalydès) is, akinek pedig lányáról került fel megalázó videó a netre.

Ők hárman összefognak, és úgy döntenek: felveszik a harcot az internet nevű nagyhatalommal, és segítséget kérnek egy szélturbinában élő kedves hackertől,

majd eljutnak egészen Kaliforniáig és Mauritiusig, hogy terveik szerint középső ujjat mutassanak az életük fölött uralkodó óriáscégeknek.

Az Előzmények törlése tökéletesen beilleszkedik a két rendező eddigi filmográfiájába. A film kiszolgáltatott, de harcba szálló kisember-karakterei, sokaknak talán szokatlanul lassúnak tűnő tempója, abszurditásban, társadalomkritikában és szarkazmusban agyonfürdetett szatírára jellemző, amolyan ’csöndes gyilkos’ humora mind-mind a két rendező kézjegyei közé tartozik. Számomra a filmben sokkal

kiemelkedőbbek az apró részletek, párbeszédek (a szövegkönyv zseniális), rejtett kis humorforrások, mint a nagy egész

– az előzetes egy pörgős és percenként hangosan felnevetős vígjátékot ígért, ezzel szemben az Előzmények törlése legalább annyira dráma, mint vígjáték – de mindenek előtt: senki más alkotásával össze nem téveszthető, kizárólag Gustave de Kervernre és Benoît Delépine-re jellemző, hamisítatlan szatíra.