Érdekes véletlennek is titulálható, hogy nem olyan régen pendítettem meg egy cikkem kapcsán Stan Lee és Jack Kirby nevét. Pontosabban a Fantasztikus Négyes és Ben Grimm került élő, majd nem sokra rá a kezembe akadt a Frike Comics jóvoltából birtokolt, mai, heroikus, a képregények ezüst koráig visszanyúló értekezésünk alapját szolgáltató darab. Modern szemmel már talán furának hathat egy jószerével nem a jelenlegi standardet követő gyűjtemény, de azt hiszem mégiscsak érdemes elővenni a múlt távlatából!

„A magányos lény ösztönösen vándor…

Számomra mindig van valami felemelő és gyomrot összerántó, nosztalgikus érzet abban, ha az említett két úriember keze munkáját viselő művel találkozom. Nem csak cikkíróként, amikor valamilyen formátumban az olvasók elé szeretném tárni gondolataimat, hanem egyszerű rajongóként is. Nekem különösen sokat jelent Lee munkássága, hiszen életem első szuperhősökről szóló kiadványa a szintén általa kreált Pókember egyik kalandja volt.

A teljes elmerengés helyett azonban most térjünk rá kifejtésre váró témánkra. Akiknek idegen lenne a Fantasztikus Négyes, azok számára kerítek ide egy kisebb fajta ismertetőt a karakterekről, hiszen a kiadvány ugyan az „ősidőkig” repít bennünket, de csak a 68. számtól indít, így a titkos eredetről pont lemaradunk. Persze legapróbb részletekbe menően nem akarom fejtegetni a miérteket és a hogyanokat, noha egy ilyen legendás széria esetében megállhatunk egy-két perc felelevenítés erejéig.

Gyorstalpalóként elég lehet annyit megjegyezni, hogy a csapat négy tagja: a tudós és vezető Reed Richards(Mr. Fantasztikus), Sue Storm (Láthatatlan Lány) aki történetesen Reed felesége, Johnny Storm (Fáklya), Sue öccse, valamint Ben Grimm (Lény) a család barátja és ügyeletes vezetőnk egykori szobatársa. Erejüket annak a közösen tett űrutazásnak köszönhetik, melyben mindannyian kapcsolatba kerültek a rejtélyes kozmikus sugárzással és ezáltal elképesztő nyúlánkságra, aktiválható láthatatlanságra, élő tűzcsóvára emlékeztető lobogásra és repülésre, továbbá kőszerű bőrre s vele együtt irgalmatlan fizikai erőre tettek szert. Ha olvastátok a humoros hangvételű Super Zero miniszériát, találkozhattatok egy ezen a felskiccelt szcenárión alapuló, igencsak balul sikerült reprodukciós kísérlettel.

„Sokan azt hiszik, hogy a tudós pontosan tudja, mit csinál…”

Amennyiben rápillantunk eme négy számot felölelő kis kollekció történetére, ezúttal a Lényt találhatjuk fókuszban. Többször előbukkan az F4 füzetek során az a problémafüzér, miszerint Ben mindenáron vissza szeretné nyerni emberi külalakját, mindazonáltal a dilemma különleges képességek és átlagos külső közt közel sem olyan egyszerűen eldönthető. Magát hibáztatva állapotáért, Mr. Fantasztikus megesküdött arra, hogy segít bajtársának, ahogyan csak tőle telik, eleddig kevés sikerrel. A konfliktus fő forrása a normalitás után vágyakozó álmok köré szövődik, ám a háttérben, alattomosan meghúzódva, terveit szövögetve igyekszik mindezt kihasználni az aktuális szupergonosz. Androidok elleni küzdelem, feldúlt város és a sajátjai ellen forduló kőtestű bajnok jelzi az ármánykodás sikerét, legalábbis a cselekmény lezárásáig.

Természetesen ez a fajta tollforgatási metódus infantilisnek és legfőképpen fiatalabb közönségre szabottnak tűnhet. Amellett, hogy valóban az ifjoncok közül került ki a vevőkör jelentős része, hozzá kell tennünk: a korszak, melyben szuperhős alakulatunk keletkezett már bőven beleesik a Comics Code Authority működésének érájába. Így nem csoda tehát, hogy a kiadók jó része kénytelen volt behódolni a nyomásnak és a gyerekek számára is nagy mennyiségben elérhető füzeteket sokkal kevésbé szabadjára engedve, inkább egyszerűsítve, morálisan az ítészeknek megfelelő keretek közé szorítva tálalták. Következésképp a védelmezők és rosszfiúk közötti határ, legalábbis a piac jelentős hányadának esetében, élessé és jól kivehetővé vált.

Kanyarodjunk rá a Kirby nevével fémjelezett rajzok szegmensére. Van rá esély, hogy néhányotoknak sok újdonságot nem tudok szóba hozni a mesterrel kapcsolatban, de mégis megpróbálom keretbe foglalni látványvilágának esszenciáját. Layout terén azt mondhatnánk a klasszikus, de remekül váltogatott formulát követi. Kiváló érzékkel nyúl az álló és fekvő panelekhez, amikor az elbeszélés üteme úgy kívánja. Izgalmas megfigyelni az arcok és a rajtuk végbemenő mimikai játékok nagyszerűségét, a sugarak és körülöttük vibráló fekete szemcsék fodrozódását, a lendületes akció szekvenciákról nem is beszélve. A digitálisan felújított színek ugyanakkor még emelnek a nagy egészen.

Összefoglalva: hogyha azt kérdeznétek gyerekesnek és túlságosan szájbarágósnak tűnhet-e a fantasztikusok ma kivonatolt kalandja, azt mondanám némelyeknek bizonyára igen. Ámbátor aki így érez, fogja fel mindezt egy képregénytörténeti korképnek és lássa mögötte azt az újdonságot, amit anno jelentett. Rejtett identitás helyett sztárrá váló héroszokkal, akik hétköznapi gondokkal is küzdenek, kicsit leszállva közénk a szobortalapzatok magasából.

Amennyiben kedvet kaptatok a kiadványhoz, a Frike Comics webshopjában lecsaphattok rá!