A 2013-as Jégvarázs az évek alatt elérte, hogy Disney klasszikusként beszéljenek róla. Szerintem ezt a titulust nem érdemelte meg.  Annak ellenére, hogy egy valóban fülbemászó dallal, és érdekes kérdéseket feszegető témával foglalkozik, nem több egy jól elkészített, hatásos, de ugyanakkor csak korrekt munkánál. A sikere azonban elképesztő volt, és idén meg is kaptuk a folytatást. Szükségünk volt rá?

Nem sokkal járunk az előző rész eseményei után. A királyságban béke van, de a hókirálynőt, Elza-t egy ismeretlen hang szólítja, egy olyan helyre, amiről fogalma sincs, hogy hol van. Ezért hamarosan elindul, hogy megkeresse a zúgás gazdáját, és ehhez csatlakozik hozzá a húga, valamint a már megismert mellékszereplőink. Ez a kis kitérő az életükben, azonban igencsak meghatározó lesz a későbbiekre nézve.

Ennek ellenére a sztori nagyon lábjegyzet érzetű. Olyan, mintha kimaradt volna egy kisebb szál az első részből. Azt bele akarták tenni, de sajnos nem tudták, helyette szenteltek neki egy külön filmet. Egyáltalán nem lényeges a történet, pedig a karakterek szempontjából annak kéne lennie. A múlt, a szüleikkel való kapcsolat elég nagy hangsúlyt kap, de nincs eléggé kibontva ahhoz, hogy érdemlegesen emlékezni lehessen róla.

A testvérpár ismét működik. Külön-külön is jók, de nyilvánvaló a párosuk az, ami a legerősebb dolog volt már az első részben is. Tipikus folytatás érzete van még így is az egész filmnek. Nem olyan jó, mint az előzmény, viccesebb akar lenni, de nem sikerül neki. Többet akar mondani, de nem tudja annyira jól átadni az üzenetét. A két főszereplőn kívül, senki mással nem foglalkoztak az alkotók. Igen, ott vannak a mellékszereplőink, meg mondanak vicceseket, viszont semmit nem csinálnak. Csak ott állnak, vagy sétálnak és ennyi.

Mind ezek ellenére mégsem rossz a film. A korábban említett testvéri kapcsolat még mindig nagyon jó, és bár keveset foglalkoztak a felmerülő múlttal, így is jól bele tudták illeszteni Anna-ék történetébe. Az animáció elképesztően gyönyörű, a trailerben is látott tengeres részért egyszerűen oda voltam. A jég, a hó, illetve a belőlük alkotott tulajdonképpen bármik, a már megismert minőséget hozza. Az animáció többi része, pedig a szokásos Disney minőségű. Nem nagy dolog tudom, mivel egy ilyen nagy cégtől ez már bőven elvárható, de érdemes megemlíteni.

Az első rész talán legemlékezetesebb része a Let it go dal eléneklése volt. Lehetett rá számítani, hogy azt a minőséget ezúttal nem fogják felülmúlni, és így is történt. Annak ellenére, hogy körülbelül nyolc percenként felcsendül valamilyen zene, egyik sem fülbemászó. Szépek, dallamosak, de valamiért nincs meg bennük az a fajta szellemiség, ami az elsőnél jelen volt.

Talán itt lehetne megfogni az egész filmet. Teljesen jól van elkészítve, szerethető, de valami plusz hiányzik belőle. Egy olyan érzés, ami kapcsán elégedett lehetek a stáblista után. Valahogy ez most annyira nem sikerült, a katarzis elmaradt. A gyerekek nagy valószínűséggel imádni fogják, és ez így is van rendjén. Elsősorban nekik készült, és rajtuk fog múlni, hogy mi lesz a későbbiekben a Jégvarázs sorozattal.