Arról már sokszor, sok helyütt beszéltünk, hogy a videojátékgyártás igenis egyfajta művészet, ráadásul komplex művészet, ami több különböző művészeti ágat ötvözve képes létrehozni rendkívülit. Azt is leszögeztük már többször, hogy, ahogy a filmeknek is, úgy a videojátékoknak is szerves része a zenei aláfestés. Sőt, olyannyira ikonikus tud lenni egy-egy betétdal, hogy rendkívüli módon, két toplistás válogatást is írtunk már az eddigi legjobb játékos zenékből (az elsőt itt, a másodikat pedig emitt olvashatjátok el). De miért is fontos ez? Nos, Május 13-án, szombaton megrendezésre került hazánk első gamer zenei showja, a Gamer Symphony, a Budafoki Dohnányi Zenekar jóvoltából. Mivel jómagam is jelen voltam a rendezvényen, és még témánkba is vág, hoztam egy kis élménybeszámolót a koncertről.

Tőlünk nyugatabbra a hasonló rendezvények bár ritkák, de van egyfajta hagyományuk már, itthon azonban, sőt még a tágabb régióban eddig sajnos nem nagyon örülhettek a kockák hasonló rendezvénynek. A Hollerung Gábor, Liszt Ferenc-díjas karmester vezette Budafoki Dohnányi Zeneker eddig is ismert volt arról, hogy szereti feszegetni a szimfónikus zenehallgatás koncepciójának konvencióit és szélesebb körökkel is megismertetni, megszerettetni a műfajt. A fimzenés koncertjeikkel pedig már nem egyszer bizonyították, hogy ők maguk is kedvelik a modernebb, popkulturális témákat és, hogy komolyan is gondolják fent említett küldetésüket. Nem is meglepő hát, hogy pont ők döntöttek úgy, hogy megérett egy gamer esemény szervezése is Magyarországon. A koncertet a karmester felkonfja szerint komoly kutatómunka, felkészülés és tervezés előzte meg, melynek során a közönség segítségét kérték egy szavazás során, hogy mely játékok is szerepeljenek a repertoárban. És habár ezt magam nem tudom megerősíteni, ha ez valóban így volt, az igazán remek kezdeményezés volt és remélem, hogy a következő eseménynél is alkalmazni fogják.

A koncertre megérkezve egyértelművé vált, hogy ez az este nem csak egy zenei eseményként fog funkcionálni, hanem egy komplett szubkultúra örömünnepeként. Számomra már-már lenyűgöző volt látni, hogy az MVM Dome megtelt a videojátékok rajongóival, sokan – velem együtt – témához illő (értsd játékhoz köthető) ruházatban, pólóban. Az átlagkorosztály pedig inkább a 30-40 környéke felé konvergált, ezzel is bizonyítva, hogy a gamerség bizony nem a csak a fiatalság szórakozása, sőt. De akár idős, akár fiatal volt aki az előtérben várakozott, azon bizony mind látszott, hogy már tűkön ülve várja, hogy felcsendüljenek kedvenc játékainak dallamai. Ehhez pedig nem is kellett nagyon sokat várniuk, mert kivételes pontossággal indult el a koncert. Megjelent az estet fémjelző Dohnányi Zenekar, illetve a koncert kedvéért hozzájuk csapódó Honvéd Férfikar, illetve a Budapesti Akadémiai Kórustársaság. Hollerung Gábor karmester pár perces, mókás anekdotázással biztosított minket arról, hogy ő maga ugyan nem ismeri a játékokat, de a zenekarból sok kolléga és barát segítette a a dalok hiteles átültetését, illetve természetesen megköszönte a szép számban megjelent közönségnek, hogy részt vesz az első Gamer Symphony rendezvényen. Majd nem is nyújtva tovább a rétestésztát bele is csaptak a lecsóba.

És komolyabb nyitányt nem is nagyon tudtam volna elképzelni, mint az eredeti Halo főcímdala. Azonnali libabőr futott végig szerintem a teljes arénán, ami kitartott a szám végéig. Úgy gondolom, itt már mindenki tudta, hogy ez az est nem csak egyediségi és első mivolta miatt lesz különleges, hanem a műsorba fektetett munka, a zene iránti alázat és a profizmus miatt is. Nem viccelek, mintha 2001-et írtunk volna és először töltöttem volna be a játékot. Egy az egyben sikerült átadni, nem csak a hangzást, de a hangulatot is. A hangulat pedig kitartott. A Halo után kicsit könnyedebb, humorosabb vizekre eveztünk a Super Mario dallamainak áthangszerelésével, illetve az Angry Birds szegmenssel, ahol az esemény vizuális részét emelő ARLTistic Dance Company is megmutatta, hogy igenis lehet ilyen jellegű zene és eseményhez is bulit szervezni. Lényegében egy komplett Angry Birds pályát nézhettünk végig. Az est folytatódott az Leage of Legendsből, az Oriból, illetve a Legend of Zeldából vett dallamokkal, amit rögtön egy újabb közönségkedvenc, a The Last of Us főcímdala követett, majd pedig egy klasszikus Final Fantasy nótát hallhattunk. Ha a sorrendben esetleg tévesztettem, hát nézzétek el nekem.

Ezek után érkezett el az est a véleményem szerinti zenitjéhez, ugyanis megjelent a rendezvény énekesnője, Fellegi Anna és felcsendültek a Skyrimből ismerős ‘The Dragonborn Comes’ taktusai. Ha mérni lehetett volna az arénában ülők szívverését, itt biztosan egy kisebb földrengést regisztrálhattunk volna a Richter-skálán. A dal úgy szólt ahogy szólnia kellett, amit Jeremy Soule műve megérdemel. Majd pedig, amikor a külföldi trendből merítve a Dohnányi Zenekar átúsztatta a dalt a Dragonborn főcímdalba, akkor biztosan minden néző szíve kirobbant a mellkasából és szíve szerint üvöltözve küzdött volna a sárkányokkal. Egész egyszerűen hihetetlen amit a zenekar, a kórus, a szólóének, illetve a látványért felelős kollégák összehoztak ennél a szegmensnél. Tökéletes harmónia, tökéletes hangzás, tökéletes minden. Azt hiszem nem volt ember akinek ne sajdult volna bele a tenyere a tapsba a Skyrim szekció után. És akkor ezt még sikerült megfejelni az első felvonást lezáró, első Grammy-t nyerő videojátékdallal, a Civ 4 saját Baba Yetujával, amiben az ARLTistic ismét egy igen komoly koreográfiát rittyentett.

A szünetről visszatérve, Hollerung Gábor szavaival élve, zúzósabb vizekre eveztünk, kezdve egy dallal az Assassin’s Creed: Valhalla Dawn of Ragnarök kiegészítőjéből, ahol a tánckar egy komplett csatajelenetet nyomott le nekünk. Majd pedig újabb közönségkedvenc, a Witcher 3 következett, mindjárt két dallal is, a Blood&Wine Slopes of the Blessure-je és a mára klasszikusnak számító Silver for Monsters dallal aztán pedig Kratos is megérkezett köreinkbe, hogy borzolja a kedélyeket. Majd a sort a Mortal Kombat áthangszerelt verziója, a World of Warcraft, egy újabb LoL szekció a Legends Never Die-jal, illetve a Journey búskomor dallamai folytatták. Előkerült egy Red Dead dal és egy elég metálosra vett Castlevania szegmens is, ami alatt az ARLTistic egy elég brutál koreográfiát tolt le. A sort pedig egy újabb Civilization dal zárta, a hatodik részből ismert Sogno di Volare, melynek szövegét nem más, mint Leonardo Da Vinci írta. A visszataps után pedig Szüts Apor Tetris dallamra írt variációinak örülhettünk, ami az est zseniális zárása volt.

Ha mindenképp kritikát akarnék akkor úgy vélem, hogy az Assassin’s Creed franchise a játszott dalnál komolyabb repertoárral rendelkezik. Sokkal előbb hoztam volna a 3. rész, vagy a Black Flag főcímdalát, de ha valóban a közönség szavazta meg ezt a dalt…hát akkor ez van. Igazából ez csak egy viking nóta volt, ami nem egy AC klasszikus. Ráadásul két dallal később egy újabb viking al jött a God of Warral. Persze ettől még remek munkát végzett vele a zenekar, csak talán lehetett volna erősebb szereplőt is választani. Egyedül a Witcher 3-nál éreztem némi zavart az összhangban, de még így is tökéletesen élvezhető volt. Ha pedig szőrszálat akarok hasogatni, akkor kicsit túlreprezentáltnak éreztem a Leage of Legends-t, pláne úgy, hogy végül kimaradt a plakáton is hirdetett Medal of Honor valamelyik dala, ami valljuk be, igencsak erős szereplője lett volna az estének. No sebaj, majd legközelebb. Szerencsére a fentiek egyike sem volt olyan dolog, ami rá tudta volna nyomni a bélyegét a koncert egészére.

Múlt szombaton ugyanis, ebben a cirka 2 órában megvolt minden, amit egy videojáték rajongó akarhatott egy ilyen koncerttől. A játszott dalok nem csak zeneileg, hanem látványban is hozták a játékok hangulatát. Külön dicséret illeti egyébként a vizuális élményért felelős kollégákat is, akik remekül találták el mi az a háttér és megvilágítás ami alápakol a hangulatnak, de nem veszi el a figyelmet a zenétől. A táncformáció tehetségét már több ízben említettem, így itt már csak megerősíteni szeretném, hogy munkájuk valóban sokat dobott az össz. élményen. Tényleg nem tudom elégszer kiemelni, hogy mennyire hiányzott már egy ilyen esemény az országból. Mi sem bizonyítja ezt jobban, hogy igen komoly létszám jelent meg az MVM Dome-ban, ráadásul minden egyes záróhang után vastaps fogadta Hollerung Gábor gárdáját, akik tényleg mindent beletettek ebbe az estébe.

Bízom benne, hogy a Gamer Symphony 2023 egy koncertsorozat nyitóepizódja lesz, hiszen bőven van még olyan videojátékos muzsika, amit érdemes lehet feldolgozni. A teljesség igénye nélkül, Mass Effect, Max Payne, Battlefield, Uncharted, Hitman, Prince of Persia, Dragon Age, Days Gone, Ghost of Tsushima….lehetne sorolni végtelenségig. Márpedig az látszik, hogy igény van ilyen koncertekre (is). Így bízom benne, hogy jövőre újra helyet foglalhatok a Dohnányi Zenekar Gamer Symphony estjén.

A cikkhez felhasznált képek a Budafoki Dohnányi Zenekar Facebook-oldaláról származnak és Horváth Tamás, valamint Mocsonoky Péter munkái.