Olykor-olykor mindenkinek kell egy szívet melengető mese, karácsony közeledtével pedig különösen. Ha pedig a 2009-es Kells titka társrendezője és a 2014-es A tenger dala animációs részlegén is dolgozó Nora Twomey jegyzi az alkotást, alighanem sok ínyenc animáció-fogyasztó kapja fel a fejét.

Történetünk főszereplője egy Elmer nevű kisfiú. Elmer és anyukája nemrég költöztek Nevergreen városába. A kisfiú álma, hogy saját boltot nyissanak új lakhelyükkel szemben, de az anyagi helyzetük sajnos nem teszi ezt lehetővé. Elmer Nevergreen mogorva sivárságát hátrahagyva különös utazásra indul, melynek során egy szigeten találkozik sok különös állattal, akik közül Boris sárkánnyal mély barátságot is köt.

A filmre a legjellemzőbb szó talán a szerethető. Az 1948-as gyermekkönyvön alapuló alkotáson érződik a készítők odaadása és igényessége. Ezzel együtt akik látták a bevezetőben említett animációs remekműveket, azok számára már nem nyújt újszerű vagy kiemelkedő vizuális élményt. Grafikája szép, helyenként jó ötletekkel operál, de elődeitől mintha kicsit elmaradna zsenialitásban ezen a téren. Korrekt munka, tényleg jó nézni, de igazán maradandót nem tud mutatni.

Felnőtt fejjel a történet is hagy némi kívánnivalót maga után. Nagy panaszunk persze erre sem lehet, de a történetvezetés talán nem a legkidolgozottabb. Kifejezetten hirtelennek érződik például, amikor eljutunk a történet végső lezárásáig. De a probléma messze nem akkora, hogy igazán elrontsa az élményt, pláne a gyerekek számára.

Ami kicsiknek és nagyoknak is remekül működik, azok a karakterek. Mindannyian jól el vannak találva, mindenkinek van egy saját külön egyénisége, amihez remekül illeszkedik vizuális megjelenésük is. Közülük természetesen kiemelkedik a címben is felbukkanó Boris. A pusztító Smaug-tól a kedves Süsüig terjedő skálán egyértelműen a híres egyfejűhöz áll közelebb. Kicsit bolondos, megvannak a maga furcsaságai, imád beszélni, szóval nem egy tipikus sárkányfigura.

A mese nagyon jól egyensúlyozik azzal, hogy ne kerülje el a komoly témákat, de közben végig megmaradjon igazi gyermeki történetnek lenni. Boris és Elmer párosa nagyon jól működik, és kifejezetten aranyos és tanulságos, ahogyan egyikük problémájának megoldása reflektál a másikuk problémájának megoldására. Hasonlóan szellemes párhuzamok vonhatóak az egész mesés világ és az emberi világ problémái között is. A levonható tanulságok persze nem is túl meglepőek és nem is kifejezetten mélyek. De van valami olyan bölcsesség a filmben, amit érdemes újra és újra elismételni.

A My Father’s Dragon egy kedves, aranyos és helyenként okos kis mese. Talán egy picit hosszabb a kelleténél, és talán a felnőttek számára kevésbé izgalmas. De egy kis kikapcsolódás erejéig megéri elmerülni a világában. Nem kifejezetten életre szóló élmény, de sokszor tud mosolyt csalni a nézője arcára, és közben még talán egyszerű, de fontos üzenetét is eljuttatja hozzá.

Ha több hasonló mesére vágytok, akkor ne hagyjátok ki a 2020-as Wolwalkers-t sem.