Talán a karácsony az egyik leginkább várt ünnep egész évben. Ilyenkor hosszú pihenő időszakok vannak, együtt van a család, béke és szeretet uralkodik a világban. Legalábbis ez az általános elképzelés, amíg fel nem nőnek a gyerekek. Nincs ez máshogy Jack életében sem, aki A karácsonyi malac szívmelengető történetének főhőse. Az ő életét, a családjában bekövetkezett változásokat, ennek hatásait, és természetesen karácsonyi kalandját követhetjük nyomon a könyv lapjain keresztül.

J. K. Rowling már többször bebizonyította, mennyire remek író. Harry Potter-sorozatáért milliók rajonganak világszerte, és természetesen nem csak gyermekek. Ennek a történetnek számos mellékága született, melyek között akad forgatókönyv és színdarab is. Bár elsősorban a fiataloknak, a gyermekeknek ír, de akad azért kifejezetten felnőtteknek szóló könyve is. Természetesen ez nem azt jelenti, hogy történeteit nem élvezhetné bármely korosztály, hiszen felnőtt fejjel is éppoly szórakoztató és remek kikapcsolódást nyújt a mindennapokban.

Kezdjük az elején

A történetet kilenc fejezetre bontották, melyből az első a leghosszabb rész. Ebben ismerjük meg Jacket és Püsmacot, aki a kisfiú lelki társa volt két éves korától kezdve. Együtt aludtak, együtt játszottak, mindenhová elkísérte kis gazdáját, minden kalandban részt vettek. A gondtalan és vidám gyermekkornak akkor lesz vége, amikor egyszer a szülei veszekedésére kel fel. Ő is beleesik abba a családi helyzetbe, mikor a szülők elválnak, és mindenki megy a saját útján tovább. Édesanyjával marad, aki hazaköltözik a szülei közelébe, édesapja pedig messze költözik, más országba. Ez természetesen iskolaváltással, új ismerősökkel jár. Egészen addig nem is okoz problémát Jacknek, amíg ki nem derül, hogy egy kedves barátjának a szülei is elválnak, és Jack mamája, és a barátja, Holly papája össze nem házasodnak.

Az igazi kaland

Ahogy az lenni szokott, az új házasság miatt a gyerekek kapcsolata sem túl fényes. A legrosszabbat hozzák ki a másikból, és emiatt rengeteg vita és feszültség van a családban. Ez odáig fajul, hogy Holly direkt kidobja Püsmacot, amivel pontosan tudja, mekkora fájdalmat okoz a kisfiúnak. Jack tombol, sír, de Püsmac elveszett, nem tudják visszahozni neki. Ezért aztán elhatározza, hogy este elmegy és megkeresi a barátját. Mivel mindez Szenteste történt, ami a csodák éjszakája, és ilyenkor életre kelnek a játékok, így a kisfiúnak lett segítsége is, akik pontosan tudták, hol kell keresnie Püsmacot. Karácsonyi valázslatként pedig a kisfiú összezsugorodik, játék méretű lesz, így be tud illeszkedni közéjük, és el tud veszni, hogy meg tudja keresni a barátját.

Ahogy elindulnak, az új plüssmalac, a karácsonyi malac, elmeséli neki, hova kerülnek az elveszett tárgyak. Jack mellett az olvasó is megismeri az Elveszettek Birodalmának felépítését, hierarchiáját. Láthatjuk, hogy néz ki a Kallódó, ahol egy óra hosszat tartózkodhatnak az elveszett tárgyak. Itt különböző csoportokba rendeződve várják, hogy a tulajdonosoknak eszükbe jusson, hol is hagyták el a dolgaikat. Többek között vannak ékszerek, kerti szerszámok, és természetesen a legnagyobb csoport, a játékok klikkje. Jack és a karácsonyi malac természetesen ezt a csoportot veszi célba. Mivel azonban Püsmac már órákkal korábban veszett el, így sajnos ott nem találhatják meg, ezért tovább kell menniük a Birodalmon keresztül. Ezt a kalandot élhetjük meg a kisfiú szemén keresztül.

A képek is fontosak

Igaz, nem képregény, de gyermekkönyv révén több illusztrációt is tartalmaz. A fejezetek elején egy-egy két oldalas, részletgazdag képet kapunk, ami az éppen aktuális részhez kapcsolódik. Bár fekete-fehér az összes grafika, mégis annyira kidolgozott, annyira igényesen készült el, hogy szinte beszél hozzánk a kép. A fejezeteken belül is van pár rajz, amik szintén csodálatosak, de nekem személy szerint a részek elején lévők sokkal lenyűgözőbbek voltak. Az illusztrációt Jim Field készítette, aki illusztrátorként, karaktertervezőként és reklámfilmek animációjain dolgozott a pályája elején. Számos díjnyertes gyermekkönyvnél segédkezett, nemzetközileg is elismert grafikus.

Nem sokszor, és nem is mostanában olvastam utoljára gyermekkönyvet, de ez most kifejezetten jól esett a lelkemnek. Az eleje kicsit lassan indult be, de kellett az a hosszabb rész, hogy megismerjük Jack múltját, ami segít átérezni a jelenben, hogy miért is fáj neki annyira Püsmac elvesztése. Igaz, hogy nem nekünk, felnőtteknek szánta az írónő, de mégis olyan stílusban írta meg, hogy egyáltalán nem éreztem gyerekesnek a szöveget vagy a mondatszerkesztést. A könyv hossza is egy átlagos hosszúságú történet a maga 310 oldalával. Ha pedig van rá affinitásunk, hogy néha kézbe vegyünk egy olyan könyvet, amit nem nekünk szántak, miért ne hangolódhatnánk mi is ezzel a történettel az ünnepekre?