Antoine Fuqua kétség kívül azok közé a rendezők közé tartozik, akik szeretnek maradandót alkotni. A filmrajongók még a mai napig jó szájízzel emlegetik vissza azokat a műveket, melyeket sajátkezűleg dirigált, gondoljunk csak vissza a 2014-es A védelmező című filmre vagy akár a 2015-ös Mélyütésre. A rendező szeret olyan témákat feldolgozni, melyekkel egy egyszerű ember nap, mint nap találkozik, de a mögötte lévő mélységet nem képes kívülállóként átélni. A bűnös című film is éppen ilyen témát ölel fel.

Joe Baylor (Jake Gyllenhaal) a nemzeti segélyhívónál teljesít éppen szolgálatot Kalifornia államban. A vidéken szörnyű erdőtűz pusztít, így a hatóságok rendkívül leterheltek. Hirtelen befut Joehoz egy segélyhívás egy rémült nőtől, Emilytől (Riley Keough), akit elraboltak. Joenak segítenie kell a háttérből, hogy megmentse a nőt. Az idő szorít, az információ kevés, minden követ meg kell mozgatni, hogy az akció sikerülhessen.

Európai ötlet amerikai feldolgozásban

Leszögezhetjük, hogy már az alapkoncepció is eléggé izgalmas eseményeket állít elénk. A film azonban mégsem eredeti ötletből dolgozik, hanem ezúttal egy feldolgozás tanúi lehetünk. Nem kell messzire utaznunk az időben, ha meg szeretnénk keresni az eredeti művet. Antoine Fuqua filmje a 2018-as azonos című dán film amerikai remake-je, melyben az alapkonfliktus egy az egyben ugyanaz, mint mai alanyunknak. Gustav Möller és Emil Nygaard Albertsen eredeti forgatókönyvét Nic Pizzolatto ültette át hollywoodi stílusba. Habár jómagam az eredeti filmet nem láttam, Joe Baylor története mégis másfél órán keresztül szögezett oda a képernyő elé.

Az eredeti film se hosszabb, és ezt a sztorit bőven elég ennyi idő alatt elmesélni. Semmi sallang, egy árva időhúzó jelenet sem jelenik meg az egész játékidő alatt, csakis épp a legfontosabb részek, melyek lényegi információkat tartalmaznak. Hogy mik ezek az információk? A pláne az egészben az, hogy pont ebből van nekünk nézőknek a legkevesebb. A bűnös történetének egész felépítése abban a diszpécserszobában zajlik, ahol Joe a telefonhívást kapja. Minimális számú mellékszereplőt kapunk, akik csupán kollégái főszereplőnknek, funkciójukban nem sokban járulnak hozzá a sztorihoz.

Személytelen és feszült

A legfontosabb szereplők arcát nem látjuk, csakis a hangját halljuk a segélyhívón és Joe privát telefonján keresztül. A részlegesen személytelen kommunikáció a főszereplő és a mellékszereplők között ad egy olyan misztikumot az egész alkotásnak, amely megteremti a történet által kibocsátott feszült légkört. Egy pillanatra eszembe jutott Sidney Lumet 12 dühös ember című nagysikerű filmje. A film koncepciója sokat merít az 1957-es alkotásból. A 12 dühös ember zseniális varázsa mindig is abban rejlett, hogy a néző a történet fokozatos kibontását kizárólag a karakterek párbeszédén keresztül éli meg. Lumet megmutatta nekünk, hogy az igazán fontos dolgok nem a szemünk előtt zajlanak, hanem a hátunk mögött, elzárva a négy fal közé, ahol emberéletek felett döntenek.

A bűnös épp ezt az érzetet kívánja visszaadni. A feszült atmoszféra egészen a végéig képes fenntartani a néző érdeklődését. Egy olyan munkakörben, ahol kvázi minden másodperc számít hatalmas kihívás hideg fejjel megoldani a problémákat. Joenak nemcsak ezzel a rendkívül nehéz helyzettel kell megbirkóznia, hanem zűrös és nehéz magánéltének kézbentartásával is. Főszereplőnk a film vége felé haladva fokozatosan veszíti el az uralmát saját önkontrollja felett. Mi nézők annak vagyunk csak tanúi, ahogy Joe a munkahelyéről próbál segíteni a bajba esett nőnek. A jelenlegi helyzetet tovább nehezíti, hogy a konfliktusnak alapot adó katasztrofális helyzet még jobban blokkolja a hatóságok erőforrásait, így tulajdonképpen diszpécserünknek egyedül kell mindent megoldania, a rendelkezésére álló eszközökkel. Hiába a kiterjedt információs hálózat, az ilyen munkákban az emberi tényező mindig létfontosságú és az is lesz.

Pengeélen táncoló összeomlás

Jake Gyllenhaal párszor már bizonyította, hogy milyen pompásan tud a tükör előtt merengeni, arcvonásain egyszerűen megelevenednek az érzelmek. Ez A bűnös esetében sincs másképp. A színész jól átadja a szerepének minden mozdulatát és jól életre kelti a mindennapi stressz és nyomás alatt összeroppanni látszó embert. Átérezhetjük azt a feszültséget és nyomást, amit a főhős elszenved, miközben saját maga próbálja megmenteni a hívó életét és távolról az uralma alatt tartani az eseményeket.

A film folyamatosan pengeélen táncol. Joe mihelyst megragadja az irányítást, az kis híján ki is csúszik a kezéből. Ezt a feszült szituációt a végletekig képesek voltak az alkotók elnyújtani. A mű tetőpontján pedig hirtelen kirobban az a zseniális fordulat, amely teljesen átértékeli a főszereplőben és a nézőben egyaránt az addig felismert helyzetet. Itt már végképp kétségbe eshetünk, hiszen Joe munkája teljesen értelmetlenné válik, kárba vész a sok kitartás és veríték. A végponton pedig eljön a katarzis, ami aztán új értelmet ad a kálváriának.

Mindent összegezve A bűnös című film első nézésre majdhogynem zseniális. Tátonganak azonban apróbb lyukak a sztoriban, amelyekről nem is érdemes beszélni, hiszen spoilert rejthetnek. Mindezek ellenére a film remek szórakozás. Jake Gyllenhaal nem hagyta cserben rajongóit, de nemcsak azért mert ebben a filmben beletekint párszor a tükörbe. Legfőképp azért. mert rendkívüli módon sikerül életre keltenie Joe karakterét. Antoine Fuqua filmje a maga másfél órás játékidejével nem egy hosszú kaland, de ez így is van rendjén. Feszült, izgalmas és fordulatos thriller, amelyben egy helyszínen követhetünk végig egy bűntényt és az azt megoldó diszpécser kálváriáját. Egy esélyt mindenkitől megérdemel.