A Hannibal évadzárója után az egy négyzetméterre jutó vér arányából arra következtetett az ember, hogy fordulóponthoz érkezett a sorozat. A főbb szerepekben látható karakterek egytől-egyig a halál szélén táncoltak vagy éppen lehullott a maszk, és megmutatták igazi valójukat. A sorozat 2 évadnyi cselekmény után érett meg a változásra, így várható volt, hogy a 3. évad 1. epizódja nem lesz valami eseménydús, inkább arra fog koncentrálni, hogy megteremtse az alapszituációt egy teljesen új történetszálnak. Nos, részben ez történt, azonban amikor a serpenyőben a vaj dallamra olvadt el, pontosan tudtam, hogy a sorozat élvezeti értéke nem veszett el, csak átalakult.

A kezdő képsorokban az éjszakai eget Hannibal motorjának vörös fénye színezi, és Bryan Fuller, a sorozat rendezője ezzel a gyönyörű képi gesztussal vezeti fel előttünk, hogy bizony, ebben az évadban a doktor mellett a Vörös sárkány is tiszteletét teszi. Triviálisnak hathat, de érdemes pár szót ejteni Hannibal öltözködéséről. A pszichiáter, mint felvett identitás, kényelmes, jól jövedelmező és izgalmas volt a számára, öltözködését a drága, márkás öltönyök jellemezték. Nagyon részletesen építette fel alakját, azonban miután rájöttek a titkára, a pszichiáter szerepét maga mögött kellett hagynia. Ez az öltözködésén is meglátszik, míg utazgatott, kényelmes, mondhatni sportos öltözködést részesítette előnyben, aztán amikor Olaszországban vállalt állást, újabb identitást, egzisztenciát és otthont épített fel. Groteszk gyönyörűség jellemzi a képi-és látványvilágot, az eddig megszokott sötét színek helyett az élénk színek dominálnak.

A cselekmény retrospektív, többször emlékszik vissza a Dr. Abel Gideonnal elköltött vacsorákra, vagyis a Gideon egyes testrészeiből készített ételekre. Hannibal vallja, hogy számára a morális értékek semmisek, és ugyan ezt eddig is tudtuk, de valahogy ez csak akkor tudatosult igazán, amikor egy hozzá hasonló pszichopata (Dr. Gideon) undorodott meg mindattól, amit saját maga is képviselt. Most éreztem először és igazán, hogy undorodom Hannibáltól, sőt, félek. Ahogy a tolószékben ülő Gideon a saját lábaiból készült vacsorát fogyasztotta, nem látszott félelem az arcán, inkább a szarkazmust használva lett úrrá a tébolyon.

Mint már írtam, elég cselekménynélkülire sikeredett az évadnyitó, a fő hangsúly inkább Hannibal és ex-pszichiátere, Bedelia Du Maurier kapcsolatának bemutatására koncentrált. Mivel spoilermentes kritikát terveztem, nem teregetem ki az összes kártyát, inkább csak annyit mondok, most derül ki, valójában milyen is kettejük kapcsolata, Du Mauirer miért tart még ki Hannibal mellett. Utóbbi kérdésre a választ legjobban a vacsorán tanúsított viselkedése adja meg, elég csak a nehezen palástolt undorra és a remegő kezére figyelni. Mindettől függetlenül akármilyen érzelmi töltet jellemző kapcsolatukra, tagadhatatlan jól állnak egymásnak. Mads Mikkelsen és Gillian Anderson párosa lenyűgöző, utóbbi pedig finom, sejtető játékával egyenrangú partnere Mikkelsennek, aki egy merőben más, elsőre karakteridegennek ható Hannibált készül megjeleníteni.

Összességében az évadnyitón érződött, hogy a készítők egy teljesen új történetszálat építenek ki, ezért kicsit cselekménynélkülire sikeredett, a lassított snittek és jelenetek még jobban felerősítik ezt. Will Graham sem jelent meg, de az érzelmi hatás ugyanolyan erős, ha nem erősebb, a képi világ még mindig gyönyörű. Kíváncsian várom, hogyan alakul Hannibal jelleme és vele együtt a Willhez fűződő kapcsolata.