Az A24 továbbra is remek érzékkel forgalmaz a hagyományos műfaji kereteket, sablonokat áthágó, variáló, azokhoz újszerű látásmóddal nyúló alkotásokat. A horrordráma Saint Maud után a stúdióval ismét együtt dolgozó Rose Glass új filmje egy igazi pörgős, szórakoztató ámokfutás, amiben minden megvan, ami egy kortárs neo noirhoz szükséges. Kultfimnek szánták, és minden bizonnyal idővel meg is találja a saját közönségét. Mégis rétegfilmebb az A24 szokásos rétegfilmjeinél is.

A Kivérző szerelem címéhez híven két lány egymásra találásáról szól egy semmi közepén lévő poros nevadai kisvárosban a 80-as évek legvégén, távol az amerikai álom minden ábrándjától. Lou (Kristen Stewart) egy edzőterem menedzsere és a lánya egy veszélyes helyi bűnözőnek (a rosszarcú, társadalom peremén lévő redneck szerepét a kisujjából kirázó Ed Harris megformálásában). Van egy testvére is, Beth (Jena Malone) akinek életét megnehezíti a suttyó, bántalmazó férje, JJ (Dave Franco). Lou az edzőteremben találkozik Jackie-vel (Katy O’Brien), aki Las Vegasba igyekszik, hogy részt vegyen a testépítő-világbajnokságon. A két lány érzelmileg gyorsan egymásra talál, és egész addig semmi sem zavarja meg a idillt, amíg a tesztoszterontól felbőszült Jackie jól móresre nem tanítja JJ-t.

A Kivérző szerelem igazi adrenalintól duzzadó hangulatbomba, amely szinte izzadja a 80-as évek nosztalgiáját a nevadai hőségben. A frizurák, neonfények, a rikító műanyag melegítők, az élénk színek, a naplementében a pusztákat szelő autók, a mocskos edzőtermek mind attribútumai egy letűnt, de mozikban sokat megidézett világnak (ezért sem mindegy, hogy valaki hogyan csinálja). Külcsín és tartalom tökéletes harmóniában vannak egymással. És nem csak a jellegzetes 80-as évek életérzés miatt.

A Kivérző szerelem több műfajjal kacérkodik, dráma, bűnügyi film, de elsősorban romantikus thriller, azon alzsánerhez tartozik, mint a nagy klasszikus, Tarantino-féle Tiszta románc. A két szerelmesnek meg kell harcolnia egymásért, saját magukért, kapcsolatukkal a begyöpösödött világ normái ellen lázadnak, ami folyamatosan akadályokat görget eléjük. A történet pedig eléggé pörög ahhoz, hogy a tempója végig magával ragadjon. Amely történet vezérfonala egyszerű, és ez az egyszerűsége az egyik erőssége. Fordulatokban persze így sincsen hiány. De ami tényleg az egyszerű cselekmény sodrását adja, az ahogyan a képek, a kameramozgások, a vágások organikus együtt élnek a főszereplőink lelkivilágával – legyen szó dühről, kétségbeesésről vagy vonzalomról.

A film felvonultatja a klasszikus bűnügyi thrillerek és neo noirok eszköztárát: bővelkedik az erotikában, a fegyverekben, az erőszakban, a törött csontokban és a vérben. De nem csupán felmondja a kötelező tankönyvi leckét, hanem önálló hangja van, képes ezekből az építőkockákból valami olyat megalkotni, amely üdítőnek és újnak érződik 2024-ben (még a leszbikus kapcsolatok moralizálás nélküli, kendőzetlen ábrázolására sincs még nagyon példa a mainstream filmekben). Szűk az a közönség, amire Rose Glass a filmjét bekalibrálta, mely olykor még a szürrealizmus felé is elmozdul. Sokak számára a befejezés emiatt lesz csalódást keltő.

A Kivérző szerelem érdekes film a mostani vérszegény mozis választékban. Kendőzetlen, nem riad vissza a konvencionális nézői elvárásoktól, sem a műfaji kötöttségektől. Az A24-től megszokott emelkedett, formabontó szórakoztatást maradéktalanul szállítja. Stilizált, nosztalgikus képivilágú mozi a (most jön a közhely, ami e film esetében több annál) szerelem mindent elsöprő erejéről, remek alakításokkal, izgalmas cselekménnyel és rétegzett, de rokonszenves karakterekkel.