Az HBO legújabb saját gyártású sorozata, a Hatalmas kis hazugságok évadnyitója kapcsán azt írtam, hogy a széria grandiózus látvánnyal, remek alkotógárdával és biztonsági játékra építő nagyágyú színésznőkkel operál, meg egy történettel, amit már láttunk, amiért már izgulhattunk egyszer. Az évadzáró után javarészt ugyanígy gondolkodom, javarészt kiszámítható volt a nagy talánynak beállított kérdés, egyedül a halott személyének kiléte okozott meglepetést.

A Hatalmas kis hazugságok egy lassan építkező, eseménytelen sorozat, ami a karakterépítésre fókuszál, ugyanakkor nagyon jó érzékkel dolgozza fel és reprezentálja a szülőség, a bántalmazó kapcsolat és a nemi erőszak kérdéskörét. Éppen ezért érdemes esélyt adni ennek a sorozatnak, még ha az első két rész alapján visszavonulót is fújnánk. Nem lesz sokak kedvence, sőt, talán merész lépés volt az HBO részéről egy ilyen költséges produkció előállítása, de ha nézettségben alul is marad, a díjszezonban még okozhat meglepetést. Persze nem tökéletes, akad olyan logikátlanság, ami a végére rúgja ki magát. Az egyik ilyen az a mentalitás, hozzá nem értés, ahogyan az Amabellát ért erőszakot kezelik. A kislány az első napon az új gyerekre, Ziggyre mutat ujjal, amikor azt kérik, mutassa meg, ki fojtogatta. Na és mi történik?! Súlyos szülői és iskolavezetési hibák sokasága, a problémamegoldási stratégia teljes hiánya, amitől a gyerek sérül. A szülők újjal mutogatnak, áskálódnak, de tényleg senkinek nem jutott eszébe szakemberhez, gyermekpszichológushoz fordulni? Ez lett volna az egyetlen értelmes és logikus lépés, amit a vége felé sikerült csak meglépni. A történet ezen szála a felesleges sejtetés miatt így elvesztette jelentőségét, ráadásul aki kicsit is figyelt annál a résznél, amikor Amabella rámutatott Ziggyre, a kamera elárulta a valódi tettest.

Ami viszont nagyon jól működik, az a bántalmazó kapcsolat bemutatása Celeste és Perry Wright házasságán keresztül. A férfi szisztematikusan elszeparálta a családjától és a munkájától, egzisztenciális válságba sodorta, uralkodott felette, verbálisan és fizikálisan is bántalmazta. A sorozat sorra veszi a bántalmazó és az áldozat párhuzamosan futó, játszmákba torkolló stációit, aminek végül egyikük halála vet véget. Nem túlzás azt álltani, hogy Skarsgard remek színészi teljesítményt nyújt. Dicséret illeti még a készítőket, ahogyan a Jane Chapmant ért nemi erőszakot viszik színre. Arra, hogy ki követte el az erőszakot, csak a végére derül fény, de talán nem is az a fontos, hanem a nőt ért traumának a feloldása. Sokáig kimondásra sem kerül az erőszak ténye, csak elmosódott, sejtető képsorokkal és a tagadás, elfojtás következményeivel szembesülünk. A legtöbb, nemi erőszakon átesett áldozat (köztük Jane is) arról számol be, hogy kiléptek a testükből, és mintegy kívülről figyelték, mi történik. A testből való ilyen kilépés a psziché védekezése: úgynevezett disszociáció. 

(Perry és Celeste házassági tanácsadásra járnak, de a terapeuta számára hamar nyilvánvalóvá válik a bántalmazó kapcsolat ténye)

A gyilkossági szál rejtélye egészen az utolsó részig izgalomban tartja a nézőt, ugyanis a kívülálló személyek ellentmondásos, vallomásnak aligha tekinthető, pletykákon és téves következtetésen alapuló teóriái ellehetetlenítik a logikus nyomozás folyamatát. Számomra is meglepetés volt az áldozat kiléte, de végül összeértek a szálak. Ahogy arra a cím is utal, a kis hazugságok hatalmasra duzzadtak, hullámot vetettek, és ezt az öt nőt majdnem elnyelte a víz, de a közös rossz elleni harcban képesek voltak egybe olvadni és közösen a felszínen maradni. 

A sorozat első évadja megtekinthető a HBO GO kínálatában!