Elgondolkodtál már esetleg azon, hogy az életed nem úgy alakult, ahogy szeretted volna? Nos, Susan Morrow, az Éjszakai ragadozók főszereplője már biztosan eltöprenghetett ezen a kérdésen. Egy olyan filmről beszélünk, amiről nagy eséllyel a szélesebb közönség még nem hallott, és tartok tőle – ha csak nem kisebb csoda híján, mint az Életrevalók esetében – nem is fog. Ez szomorú, lévén az év egyik legjobb filmjéről van szó, és az Érkezésig ki is merem jelenteni, hogy a legjobbról. De van még egy ok, ami miatt igazán sajnálhatja, aki kihagyja ezt a filmet. Ez pedig az, ami miatt Susan sorsa elrettentő példa lehet.

Susan Morrow (Amy Adams) egy művészeti galériában sikeres karriert futott be, férje (Armie Hammer) pedig elegáns, gazdag, hasonlóan jómódú barátokkal. A kényelmes élet minden hasznos és kirakati kellékével rendelkezik, boldognak azonban nem boldog. Egy nap volt férje (Jake Gyllenhaal) 19 év után elküldi neki első könyvét (Éjszakai ragadozók címmel), hogy olvassa el, és Susan számára ez az írás eszközzé válik, hogy azon keresztül élje meg saját élete vakvágányra tévedésének állomásait. Innentől kezdve pedig bajba kerülök, mivel egy olyan alkotásról van szó, aminek a kibeszélése igényelné a spoilereket. Igyekszek tehát a legjobban elkerülni azokat.

Amy Adamsnek kifejezett jól áll az enervált Susan szerepe.

Kezdjük azzal, ami integet nekünk a plakátokról, az előzetesekből, arról, ami rögtön megfogja az ember fantáziáját: ez pedig a casting és annak bravúros teljesítménye. A film olyan színészeket sorakoztat fel mint Amy Adams, Jake Gyllenhaal, Michael Shannon, Aaron Taylor-Johnson… Folytathatnám, de igazából minek. A játékidő egészében minden percben legalább egyikük jelen van, és mindig be is bizonyosodik, hogyha szerepel más is velük egy jelenetben, foglalkozni velük nem érdemes. Hozzátenném, nem azért, mert rosszak lennének. Jake Gyllenhaal még mindig Jake Gyllenhaal (Oscart ha azt Éjjeli féregért nem kapott, akkor ezért sem fog, hiába zseniális), Michael Shannon már rég elfeledte Zod tábornokot, Amy Adams pedig tökéletesen átadja azt a szomorúságot, depressziót, ami egy elbaltázott élet megváltása után vágyakozik.

A cselekmény valós része – ami épp nem flashback – látszólag eseménytelen, ám hűen tükrözi a léleknyomor állapotát. Susan saját elméje csapdájába kerül, és a könyv cselekménye az, ami segít nekünk feltárni min is ügyködhetnek épp agytekervényei. Mindezt egy remek sztorival kiegészítve, gyakorlatilag filmet nézünk filmben. Jake Gyllenhaal karakterének megírt lapjai ugyanis életre kelnek. Megtapasztalhatjuk miképp képzeli el az eseményeket Susan, és hogyan rekonstruálja vele múltját, mely feltépi elfojtott sebeit. A film így olyan párhuzamokat von saját magával, olyan áthallásokat rejt el, amik garantáltan okot adnak a többszöri nézésre, és egy rétegelt filmmé teszik ezt az amúgy egyszerűnek tűnő történetet. A rendező, Tom Ford nem akart sokat,  és így el is mondott mindent, amit akart, szinte maradéktalanul.

A film kapcsán érdemes kiemelni: Michael Shannon még mindig korunk egyik legjobb színésze.

Az Éjszakai ragadozók az év eddigi egyik legjobb filmje, és ezt bátran ki merem jelenteni. Az ok, amit még az elején említettem, az egy lelki elemzés. Susan karakteréhez gyakorlatilag mindenki asszisztál. Megtapasztaljuk milyen az, mikor az elnyomott érzelmek feltörnek, és film ritkán szokott ennyire őszintén beszélni a következményeiről. Míg nyáron rosszabbnál rosszabb filmek kerültek a mozivásznakra, úgy novemberben épp az ellenkezője történik. Ilyen szempontból az Éjszakai ragadozók az Érkezés-Doctor Strange-Legendás állatok hármassal (inkább utóbbi kettővel, noha elsőről előzetesen csak pozitívat hallani) nehezen veheti fel a versenyt, azonban mindenképp érdemes időt szakítani rá. Erős a kétely, hogy ez a november még további három ilyen jó filmet fel tudna mutatni, mint az Éjszakai ragadozók.