V. E. Schwab neve sokak számára ismerős lehet mostanra: ő az, aki négy Londonon és annál sokkal több kalandon vezetett át minket; ő az, aki fogta a klasszikus szuperhős toposzt, és cafatjaira szedte; ő, aki a legkülönösebb világokat álmodja meg. A kortárs SFF alkotói közösség ikonikus alakja, az Antarik és a szeretni való antihősök megteremtője, inspiráló cicás posztok kreátora. Már több mint tíz éve mesél nekünk elképesztő történeteket, sötét és gyönyörű históriákat. Ezzel az írással kívánunk neki nagyon boldog születésnapot.

Victoria Elizabeth Schwab amerikai író, a fiatalabb korosztálynak szóló regényeit ezen a néven jelentette meg. V. E. Schwab néven a felnőtt közönség számára íródott történteit publikálta. Ennek megvolt a maga oka: egyrészt megkülönböztette az egyes csoportoknak szánt műveket, másrészt, beszéljünk nyíltan, a SFF műfaj felnőtt oldala elég szexista tud lenni, egy nő neve a borítón sokak szemében még azelőtt diszkreditálja az alkotást, hogy egyáltalán kiderülne, miről is szól. Summa summarum, két név alatt érdemes keresni a könyveit, ugyanakkor Schwab kifejezte abbeli szándékát, hogy az utóbbival tervezi megjelentetni jövőbeli írásait.

Californiában született, Nashville-ben nőtt fel, jelenlegi lakhelye Edinburgh. A Washington University in St. Louis falai között tanult, és szerzett művészeti diplomát – apró érdekesség, hogy eredetileg asztrofizikát is hallgatott, többek között. Első megjelenő regényére még azelőtt lecsapott a Disney, mielőtt befejezte volna az egyetemet; a The Near Witch 2011-ben jelent meg a tengerentúlon. Schwab szavaival élve: nagyon nehéz publikált szerzővé válni, de még ennél is jóval bajosabb annak is maradni. A valódi siker azonban nem sokat váratott magára, két évvel később a könyvesboltokba került a Vicious (Magyarul a Fumax kiadó jelentette meg Viszály címen, 2018-ban). Ezzel a sztorival elég gyorsan elkezdett felfelé ívelni a karrierje, és az elmúlt évek tekintetében számomra úgy tűnik, nem egyhamar fog zuhanórepülésbe kezdeni.

„Nem egy kibaszott szárnysegéd.”

Mit szeretek Victoria Schwabban? Nagyjából mindent, de ez nyilván nem sokat árul el. A legtalálóbb megfogalmazás talán az, hogy ő nem arra megy, amerre mindenki más. A fantasy, a sci-fi és nagyjából minden, ami a kettő határmezsgyéjén van, kimeríthetetlen történetforrás – gondolnánk. Nem is tévedünk úgy hiszem, viszont ez nem minden olvasmányban tükröződik vissza, nem minden alkotó igazolja. Az eredetiséget, mint megkülönböztető vonást, nem birtokolja mindenki. Ez persze nem válik automatikusan a siker zálogává, és ennek hiánya sem feltétlenül jelent még semmit. Mármint, gondoljunk bele, nagyjából hány szuperhősös/heroikus sztori operál olyan koncepcióval, ami csontig lecsupaszítva lényegében ugyanaz: a jó és a rossz egyértelmű szembeállítása? Hány ilyen könyv lehet, hány történet került képernyőre, és lett kasszasiker, holott „csak” a jól bevált receptet követték a készítők? Mit szeretek Schwabban? Azt, hogy az ő főztjét korábban még sosem kóstoltam.

Schwab rövid úton szerződött a meglehetősen komoly presztízsű Tor Books-szal. Hogy érezzük ennek a súlyát, ez a kiadó gondozza többek között Brandon Sanderson, Robert Jordan, Philip K. Dick vagy épp John Scalzi gyümölcsöző életművét. A kiadó égisze alatt megjelenő Vicious a szuperhős témát, az egész képzettársítást újrahuzalozza az olvasóban. De tényleg, fogja a toposzt, felboncolja és kiteregeti, aztán összerak belőle valami sokkal sötétebbet; főszereplői ugyanis nemhogy a világot, igazán saját magukat se nagyon igyekeznek megváltani, legfeljebb életben tartani. Ez a történet egy bosszúhadjárat, hősöket itt ne keressünk. Schwab elképesztő kreativitása és rendhagyó ötletei már ennél a kötetnél felhívták a figyelmet a szerzőre, a regényt olyan sajtóorgánumok magasztalták, mint a The Guardian, vagy a Publishers Weekly. A korántsem könnyen felejthető történet folytatást is kapott azóta, Vengeful (Visszavágó – Fumax) címen, azóta pedig bejelentettek egy harmadik kötetet is, ami az igencsak sokat ígérő Victorious munkacímen fut.

Sötétebb árnyalatok

Schwabról egy dolog viszonylag könnyen kideríthető, ha valaki veszi magának a fáradságot, és utánanéz: rengeteg személyes dolgot megoszt magáról. Figyelemmel kísérem a közösségi médiás platformjait (érdemes egyébként), olvasom a bejegyzéseit, a bensőséges gondolatait – és micsoda gondolatok ezek! Victoria a legegyszerűbb szelfi alatt is őszintén beszél magáról és az életéről, kezdve az írás munkafolyamatáról, a mentális állapotáról, számtalan apró részletről, amelyek összeillesztve kiadnak egy valódi, hús-vér személyt, egy egyéniséget, akit az olvasói közel érezhetnek magukhoz. Érdekes dolog, és nyilván egyénfüggő, de mikor olvasom a történeteit, ugyanezt a közelséget érzem. Sok szerzőről tartom, hogy úgy tudnak mesélni, ahogy mások nem – ez sokakra igaz, a legkülönbözőbb okokból fakadóan, de Schwab esetében ha agyoncsaptok sem fogom tudni korrektül megfogalmazni, milyen érzés olvasni a könyveit. Csak annyi bizonyos, hogy külön polcot tartok fent neki, és mindent el akarok olvasni, amit papírra vet.

Minden története különbözik az előtte lévőtől, ő maga így írt ezt a kérdést illetően:

„Az egyik trükkös dolog a könyveimmel kapcsolatban, hogy sohasem ugyanannak az olvasónak íródtak. Ez egy döntés, amit én hoztam, ami mellett kiállok, de ugyanakkor azt is jelenti, hogy valaki elkerülhetetlenül csalódik.”

Hozzáteszi, hogy bizonyos napokon azt kívánja, ez bár ne így volna, de igazából az egyetlen személy, akinek a csalódottsága aggasztaná, saját maga lenne – és ez még nem történt meg. Való igaz, hogy a regényei jobban nem is különbözhetnének egymástól, ezzel együtt mindegyiket áthatja egy olyan atmoszféra, amit én kifejezetten ehhez a szerzőhöz társítok gondolatban. Ezek nem kimondottan vidám történetek, némelyik kifejezetten melankolikus és komor. Van, amin az ember hangosan röhög, de aztán a következő fejezetben simán megríkatja. Sokféle téma, számtalan érdekes történetvezetési koncepció, vadabbnál vadabb alapötletek, mégis mindegyikről ordít, hogy ez vegytiszta Schwab.

A Shades of Magic (A mágia árnyalatai, magyarul a Ventus Libro adta ki) sorozata világszerte elismertté tette, talán ez a széria áll a legközelebb a megszokott high fantasy alkotásokhoz. Minden regényénél méltathatnám a találékony világfelépítést és a karakterizálást, a csodálatos, szépirodalmi műveket megszégyenítő stílust és a hangulatteremtést, azt, hogy minden egyes történetével megmutat magából valami újat és nagyszerűt, miközben hamisítatlanul önmaga marad mindvégig. Victoria Schwab több mint húsz könyvet írt, és bár be kell ismerjem, nem teljes az életműolvasásom, túlnyomó többségét jól ismerem. Akármelyikről áradozhatnék hosszasan, de úgy hiszem, ennek az írásnak elsődlegesen nem ez a célja, pusztán szeretnék reflektálni a szerző határtalan fantáziájára.

Legyen szó párhuzamos világokról, fausti alkuról, lelkekkel táplálkozó szörnyekről, egy időn kívül létező lány szabadságvágyáról, elfuserált szuperhősökről, Schwab újra és újra kivívta magának az olvasók és az irodalmi szakma elismerését és rajongását. Az utóbbi években számtalan projekten dolgozott, a legkülönfélébb témákkal foglalkozott, az iskoláskorúaknak szóló rémtörténetektől a felnőtt közönséget megcélzó thrillerig. Műveinek teljes listáját erre a linkre kattintva elérhetitek. Schwab azt mondta, sosem ír kétszer ugyanannak az olvasónak, ez viszont azt is jelentheti, hogy bármelyik olvasót megragadhatja az általa teremtett világok egyike. Legalábbis én vallom, hogy minden SFF rajongónak érdemes megpróbálkoznia legalább egy regényével.

Egyszerű dolgok dacos öröme

Mindig felmerül bennem, vajon mi inspirál másokat? Milyen hatások érik, mik a tapasztalatai, mi által formálódott valaki azzá az alkotóvá, hogy egy bizonyos történetet képes legyen a képzelete révén létrehozni? Sok írónál ez fakadhat valami katartikus eseményből, traumából, aztán ott a családi élet és más emberi kapcsolatok, melyek szintén szemléletalakítók, de a kulturális hovatartozás is lehet az ihlet forrása. Ha őszinték akarunk lenni, bármit ide sorolhatnánk, hiszen minden hatással van ránk, kisebb vagy nagyobb mértékben. Schwab szenvedélye a történetmesélés, bármilyen formában. Számos területen folytatott tanulmányokat, de elmondása szerint minden témakör mögött a narratíva, a sztori érdekelte, gyakorlatilag minden ebbe az irányba mutatott.

Egy hozzá intézett kérdésre azt felelte, hogy imád írni, de nem mindig szeret író lenni. Az egyik cselekvés, a másik foglalkozás. Úgy fogalmazott, hogy ha valami, amit szenvedéllyel űz az ember, felé irányuló elvárás lesz, kötelezettség, azzal megváltozik az ahhoz fűződő kapcsolat. Az írást mint folyamatot személyes dologként tartja számon, csak az író és az oldalak léteznek, jóval a publikálást megelőzően. Éppen ezért sokszor küzd bizonytalansággal, szorongással az elvárások miatt, félelemmel és kétségekkel. Ezekről a nehézségekről nyíltan beszél több fórumon is, állítása szerint kreatív válsággal nem szokott szembesülni, viszont önmagában nem ritkán kételkedik a megvalósítást illetően. Az alkotófolyamatának szerves része a gondos tervezés, a kidolgozott cselekményvázlatok elkészítése és a hosszú, hosszú órákon át tartó gondolkodás: tengerparti séták, úszás, kutyasétáltatás, kávézás – a kreatív procedúra ilyenkor is zajlik.

Vannak történetek, amiket hosszú évekig nevelgetett magában anélkül, hogy akár egyetlen szót is papírra vetett volna belőlük. Apró gondolatok, melyek a tudata mélyén csiszolódtak, és nőtték ki magukat egy komplett mesévé. Olyan történetek, amelyek szinte készen léteztek a fejében egy ideig, arra várva, hogy az alkalmas pillanatban megoszthassa őket velünk. Az első ilyen regénye a The Invisible Life of Addie LaRue / Addie LaRue láthatatlan élete, melyet nagyon sokáig hordozott magában. Egész másképp is hat, mint a korábbi regényei, ez egy íróként már kiforrott személy legőszintébb, leglényegibb lenyomata, bizonyos tekintetben valódibb, mint a korábbiak. Mintha csak azt mondaná ezzel, tessék, ez vagyok én, legbelül. Schwab másik rendhagyó története a Gallant címet viseli, szintén magában hordozza mindazt, ami az író művészetének sajátos varázst kölcsönöz. Erről a regényről az angol nyelvű megjelenése kapcsán már bővebben is meséltem.

Szóval, mit olvassunk Schwabtól? Itt újfent az ő válaszát idézném: attól függ, milyen hangulatban vagyunk. A romantikusabb jellegű, szépirodalmi vonalat az Addie LaRue képviseli, a kalandot és a sötétebb varázslatot A mágia árnyalataiban keressük, a mondák, tündérmesék világát a The Near Witch és a Gallant jeleníti meg. A City of Ghosts sorozata valódi halloweeni csemege a kísértetek kedvelőinek, a szuperképességek és a morálisan szürke karakterek a Villains / Az elvetemültek (Vicious & Vengeful) háza táján leledzenek. Ha pedig jöhet az apokalipszis, a Verity szörnyeit ajánlom. Magyarul a Ventus Libro, a Fumax és az Agave jóvoltából olvashatjuk a regényeket, Az Archívum című duológiát pedig a Főnix Könyvműhely jelentette meg. Elég színes a paletta, én bátran ajánlom mindenkinek a kísérletezést.

Zárásul egy kis kitekintés a jövőre: A mágia árnyalatait világszerte olvassák és szeretik, ezért hatalmas hír volt, mikor bejelentették, hogy Schwab további 3 kötettel bővíti az eredeti trilógia világát. Régi és új szereplőkre számíthatunk, és rengeteg izgalomra. Az új trilógia a Threads of Power nevet viseli, első része The Fragile Threads of Power címmel októberben fog megjelenni. A kiadás jogait az Agave már sikerrel megszerezte, jövő évi megjelenési naptárjukban szerepel a regény. A szerző megosztotta további terveit is, nem titkoltan szeretne még egy Villains felvonást, a Victorious azonban konkrét megjelenési dátumot még nem kapott. Ezen túlmenően készülőben van még egy felnőttek számára szóló könyve, egyrészes műről van szó. Ezek publikusak pillanatnyilag, de Victoria sokszor hangoztatta, hogy rengeteg történet van benne, amit szeretne megosztani a világgal, úgy hiszem, még rengeteg csodás sztorira készülhetünk.

Ha még közelebbről szeretnétek megismerkedni a szerzővel, ajánlom figyelmetekbe a weboldalát. Itt többek között számos kérdésre ad választ, ezek közül néhányat bátorkodtam átemelni jelen írásba. Rengeteg érdekességet megtudhattok róla itt, de az Instagram fiókját is érdemes követni, sok értékes tartalmat oszt meg az olvasókkal.