Ha már úgyis lemaradtam arról, hogy azért szidjam a játékot, mert nincs benne rendes térkép, jó lesz szétboncolni, hogy mi az, ami miatt a Starfield mint játékuniverzum alulmarad a többi naggyal szemben, spoilerekkel.

Központi elem

A nagy univerzumépítésnek sok aspektusa van. Általában a legtöbb sikeres, populáris univerzumnak van valami nagy központi eleme, legalábbis amivel elkezdi. Ez az elem megkülönbözteti a többi világtól és megalapozza az első történetek körülményeit. Természetesen lehet enélkül is jó világokat építeni és később valamelyest elszakadni tőlük, de azért általánosan jól jön, ha van egy ilyen. Star Wars-ban ilyen az Erő, Dragon Age-ben a Darkspawn, Mass Effect-ben a Reaper-ek, Fallout-ban az atombomba és a többi. A Starfield-ben nem egészen egyértelmű, hogy mi ez a központi elem. Lehetnek az artifact-ek amik eljuttatnak a Unity-hez, de ezek önmagukban kb semmit se csinálnak a játék legvégéig. Lehetne maga a Unity. Lehetnének a nagyon béna, soha igazán meg nem magyarázott, fizikai jelenségekre alapuló képességek amiket hasonlíthatnék az Erőhöz, de az Erőnek legalább akarata van meg átjár mindenkit meg ilyesmi, itt meg csak lényegében lemásolták a Skyrimból a kiáltásokat, csak nem tettek mögé magyarázatot. Félek, hogy a központi elem az a Starborn-ság, ami egy első látásra idegen űrlény frakciónak tűnhet, de nem azok. Azért is félek, mert a fő történetszál kivételével a világon semmi jelentőségüket nem leltem az egész univerzum többi részében.

Életszerű karakterek

Amint belemegyünk abba, hogy mik a Starborn-ok, Pandóra szelencéjét nyitjuk ki a problémák sokaságával, úgyhogy egy picit tegyük még félre őket. A másik fontos aspektusa egy jó univerzumnak a jó karakterek, szerethető társak, intelligens párbeszédek, írás, történetek.
Ebből is szűkén vagyunk a játékban. Játék közben konkrétan listát vezettem azokról a bugyutaságokról, amik mellett nem tudtam egy hökkenés nélkül elmenni. Egyszerűen annyira élettelenek a karakterek, követőink, hogy az valami elképesztő és nem is csak játékmechanikailag beszélek róla – ott is vannak hatalmas problémák, például hogy 2023-ban a Bethesda szerint egy „cutscene” az még mindig az, hogy két-három karakter egymással szemben áll és egymás arcára ugráló kamerával majdnem vigyázzállásban beszélgetnek, de ez nem az a cikk – hanem egyszerűen képtelen vagyok elhinni róluk, hogy ezek létező, érző személyek.

A társaink 90%-ban csak arra vannak, hogy a fő küldetések közben helyettünk csodálkozzanak a dolgokon. Nem arról van szó, hogy probléma lenne, ha valami elképesztő dolog történik, ami után a játékosnak is tátva marad a szája, de ezek állandóan pörögnek a legkisebb semmi dolgokon, ha csak rá gondolnak, hogy esetleg valahol majd lehet valami tudományos felfedezés akkor már úgy felpörögnek, mintha megtalálták volna és ezzel ugyanaz a probléma mint a farkast kiáltó fiúval, egyszerűen elérzéktelenít arra amikor tényleg valami menő, érdekes dolog történne. A lónak a túloldala pedig az, amikor az egyik küldetésben párhuzamos univerzumok között ugrálhatunk – ami egyébként az egyik legérdekesebb sztori volt mind játékmenetileg, mind sci-fi ötlet és rövid történet szempontjából – és a tudósok kb szemrebbenés nélkül laza hétköznapi csevejt folytatnak róla ahogy a szemük láttára tűnök el és jövök vissza a létezésbe. Máskor meg olyan együgyű karakterek vannak mint a Siren of the Stars luxusűrhajón játszódó küldetés alatt található NPC-k, akik jobbra balra szólják el a biztonsági részleteket, információkat, miközben minden multinál napjainkban is legalább évente egyszer kell egy security training-et csinálni ahol felhívják a figyelmet a phishing támadásokra, de lehet, hogy a Bethesda ez alól pont kivétel. Azt a gondolatmenetet meg inkább gyorsan elszakítom, hogy 300 évvel a jövőben miután belaktuk a galaxist, miért vannak még nemzeti/kulturális akcentusok.

Frakciók és azok interakciói

A következő pont részben egybevág az előzővel és ez a frakciókat fogja érinteni. UC Vanguard, Crimson Fleet és Freestar Rangers-ek között azért látszólag kéne lennie valami icipici erkölcsi konfliktusnak. Az még elmegy talán hogy a Vanguard és a Rangers nem zárnak ki egymásból, bár elvileg két tök különálló galaktikus kormány részei, de a Crimson Fleet azok konkrétan csillagközi kalózok. Igaz velük úgy kezdődik a történet, hogy beépített emberként kerülsz oda, de a végén választhatod őket, és akkor csak a UC SysDef-fel kerülsz összetűzésbe, a Vanguard és a Rangers továbbra is tárt karokkal vár. Persze a probléma eleve ott kezdődik, hogy ezek a „fő” frakciók (még a Constellation és a Ryujin ide tartozik) a Constellation kivételével nem is tartoznak a fő történetszálhoz, ami még az elmúlt idők Bethesda játékaiban is páratlan. Mégis hogy lehet egy nagy, összefüggő, szabad, konzekvensen felépített univerzumnak elképzelni, komolyan venni, ha különböző nagy frakciók, felépített kolóniák, kormányok és törvényen kívüliek között nincs kb semmi interakció, konfliktus, jellembeli különbség. Igazából ha nem lenne föléjük írva vagy nem lenne kicsit vacakabb kinézetű hajójuk/felszerelésük, valószínűleg meg sem tudnám különböztetni ezeket ha találkoznék velük. UC valamelyik börtönébe is csak besétálhattam beszélgetni valakivel úgy, hogy amúgy semmi keresni valóm nem lett volna ott. A Bethesda szabadságtalan szabadsága a karakterekkel akiket megtámadhatsz, de nem ölheted meg, amíg a történetnek azon a pontján nem leszel szintén nem segít ezen (Hunter és Emissary-t megpróbáltam az első beszélgetés alkalmával, de mivel még muszáj volt a következő két küldetésükben pofázniuk pár sort, ezért életben tartotta a játék annak ellenére, hogy nélkülük is megtalálhattam volna mindent ami kellett).

Érdekes, változatos világ

Amikor befuccsol a történet, befuccsolnak a karakterek, maga a világ és a szetting még mindig hozhat életet, izgalmat a játékvilágba. Csak Bethesda-ra hivatkozva a Falloutban az atomrobbanás különböző hatásai az eltérő helyekre, létformákra, kultúrákra, településekre még mindig adhat alapot, vagy az Elder Scrolls világának sokszínűsége, a különböző fajok, állatok, területek, stb. Hogy sci-fi-t mondjak, a Mass Effectben is a különböző fajok és kultúrák keverednek, mások a szokásaik, a megjelenésük, stb. de játékokon kívül is még számtalan példát lehetne erre hozni. Ezzel szemben a Starfield-ben kb bárhova megyek, szinte teljesen ugyanazt látom. Nem is csak a bénán legenerált leszállóhelyekre gondolok ha egyéni pontot jelölünk ki egy bolygón, amikben még egy vízesést se láttam, de azok a helyek is tök egyhangúak ahova elvisz a fősztori, vagy a frakciók. Az érdektelen kisbolygókra ráfoghatják, hogy a valóságban is a bolygók 99%-a unalmas élettelen valami (gázóriásokba nem szállhatunk le), de egyrészt nem kérte senki, hogy ezekre le lehessen, másrészt ez nem kifogás azokra a pontokra amik predetermináltak és kézzel felépítettek. New Atlantis szépen néz ki, ezt aláírom, de a többi területbe nem szorult sok képzelet. Neon egy nagyon ‘teszkós’ cyberpunk negyed ami simán elfért volna New Atlantis egyik pincéjébe, de akár még itt a Földön is valahol, pedig a concept art-jai nagyon ígéretesek voltak. Akila city meg csak egy darabokból összekapart western város. Elméletben legalábbis, mert gyakorlatban minimális érzelmeket váltottak csak ki belőlem, nem éreztem úgy, hogy na milyen más hangulata van ennek a helynek a másikkal szemben. Félreértés ne essék, ezek önmagukban nem problémák, lehetnek ilyenek is érdekesek adott történetekben, de a történet itt már nagyon elérdektelenedett, Neon-ban esett meg az a kellemetlen „alvilági üzlet” küldetés amit összevetettek a Cyberpunk 2077-el és egyszerűen a két dolog ezen kívül szinte nem említhető egy lapon.

Magával ragadó történet

De térjünk vissza a Starborn-okra. Szóval ők ilyen idegenekként vannak beállítva akik teleportálni tudnak és azon kívül, hogy humanoidok, nem igazán tudunk meg róluk sokáig semmit. A fősztori kb kétharmada körül viszont kiderül, hogy ők valójában olyan emberek, illetve társaink, akik megjárták a Unity-t és a multiverzum egy másik világában születtek újjá Starborn-ként, új képességekkel, megtartva az emlékeiket meg ilyeneket. Hova tovább, ha végigcsináljuk a történetet, mi magunk is átkelhetünk és úgymond újra kezdhetjük a játékot Starborn-ként. Ennek a multiverzumos dolognak a beemelése rengeteg dolgot von magával és a legjobb amit el tudok róla mondani, hogy az a pár darab előre elkészített különböző főtörténet kimenetel amit hozzáadtak ezekben a New Game+ játékokban, elsőre viccesek. Talán a legviccesebb amikor Sarah Morgan egy szobanövény, de az sem rossz amikor a Constellation tagjai gyerekek és az is elég kielégítő tud lenni, hogy megelőzhetjük az egyik társunk halálát, mivel már tudjuk, hogy mikor történhet és felkészülhetünk rá. Kivéve persze ha azt az univerzumot kapjuk ahol a Hunter már érkezésünkre kinyírt mindenkit.

Tekintve, hogy kb tíz mondatba össze lehet szedni ezeket a változtatásokat a különböző univerzumokról, mert csak a fő történetszálat változtatja így meg, ez a multiverzum használat egyetlen előnyét se használta ki és minden hátrányát megkapta azoknak. Előnye az olyasmi történetek lehetnének mint a Spiderverse, hátránya meg az amikor nem érdekel, hogy X Professzor elhullik, mert úgysem a mi dimenziónk. Fentebb említettem egy küldetést ez az Entangled névre hallgat és az egy ötletes, játékmenetben is szórakoztató használata volt kettő darab párhuzamos univerzumbuboréknak. Szóval lehetne ebben is spiritusz. Így ebben a formájában viszont az egész főtörténet, konkrétan a központi eleme a játéknak el lett arra használva, hogy „figyi tesó, hallottál már a multiverzumról?”, illetve hogy legyen egy játékbeli magyarázata a NG+-nak. Ettől a ponttól kezdve jelentéktelenek a társaink, hiszen konkrétan ott is hagyjuk őket. Nem tudom kinek volt az az ötlete, hogy egy több tíz, akár száz órás játékban a társaink olyan jelentéktelenek lehessenek számunkra, hogy hajlandóak vagyunk ott hagyni csak azért, hogy átmenjünk egy másik univerzumba.

Ami pedig még ennél is szörnyűbb, hogy a főtörténetszál pár lehetséges különbségein kívül ezek a másik univerzumok egyébként ugyanolyanok. Kukába a pillangóhatással és társaival, hát mindenkinek evidens, hogy két párhuzamos univerzum között csak a főtörténetszál a különbség, nem? Ráadásul közvetve ez még jobban elkicsinyíti az amúgy is kicsinek érzett (csak érdektelen mennyiségi szempontból nagy) galaxist, hiszen amíg itt a Földön egy év alatt annyi minden történik, hogy meg lehetne tölteni vele egy történelem könyvet, mi más lenne ennél elragadóbb, mint ugyanazt a változatlan, majdnem hogy időhurokba zárt világot újra és újra és újra átélni. Többek között az ilyen konzekvenciák átgondolatlansága miatt minden állítólagos tudományos munka ellenére sokszor nagyon azt éreztem, hogy átlagosan nem haladják meg egy kicsit is tájékozottabb ember tudományos ismereteit. Amúgy sem érzem úgy, hogy túl jól át lettek adva a tudományos magyarázatok, én például úgy emlékeztem, hogy a NASA-s küldetésen a Földön csak annyit említenek, hogy a gravitáció változott meg, ami miatt elszállt a Föld légköre, csak a Starfield fandom-on találtam meg hogy a magnetoszférát destabilizálta, ami tényleg okozhat ilyet, de a gravitáció nem (Marssal is elvileg ez történt).

Mindezért cserébe lemaradtunk intelligens űrlényekről, jelentéssel bíró ’emberi’ kapcsolatokról a társainkkal, egy, a galaxis frakcióin átívelő fő történetszálról és úgy összességében egy érdekes, élettel, rejtélyekkel teli világépítésről. Csak azt remélem, hogy kevés ember volt úgy, hogy ez volt élete első sci-fi-je és ez alapján eldöntötte, hogy többet neki nem kell, mert különben lemaradhat Mass Effect, Star Wars, Star Trek, WH40K, Dűne (hogy olyat is említsek ahol nem szükségesek az intelligens űrlények) és számtalan más ‘fényévekkel jobb’ univerzumról.

Külön-külön ezek a dolgok nem feltétlenül döntenének megy egy játékot, de az nem semmi, hogy ennyire sikerült ezeket felhalmozni. A Starfield univerzuma annyira felszínes, élettelen, hogy egy képernyőkép erejéig bele lehet látni az izgalmas, érdekes világot mögötte, de amint mozgókép lesz belőle, már szertefoszlik ez az illúzió. Arról azért nincs szó, hogy a legnagyobb unatkozás közepette ne lehetne ellubickolni benne, de annyi más alternatíva van. A DLC-re akár még változtathatnak is ezeken, bár a megjelenéskori válaszok után erre kis esélyt látok, az alapján, hogy többször milyen kioktató válaszokat adtak a kritikákra, hogy hogyan is kéne játszani a játékot. Ennek ellenére azért egy picit becsületükre váljék, hogy nem hagyták csak ott elrohadni megjelenés után a játékot, még akkor is, ha ezt a jövőbeli DLC-k által behozott pénz miatt teszik.