Az Átjáróház Madarász Isti legújabb filmje, ami Veres Attila forgatókönyve alapján készült és végre idén december 8.-án került mozikba egy elég hosszú és zötyögős út után. Aki egy kicsit is nyomon szokta követni a magyar nagyjátékfilmek életét, valószínűleg találkozott már az Átjáróház megpróbáltatásaival. Az út hosszú és rögös volt, a film vezető producere, Muhi András (Larry, A feleségem története, Testről és lélekről) először évekkel ezelőtt hallgatta meg Veres Attila filmötleteit. Muhi választása akkor az Átjáróház tervére esett, amit el is kezdtek fejleszteni a Filmalapban. Madarász Isti rendezőként csak később került a képbe, és ő tette kerekké az akkor már három éve fejlesztés alatt lévő filmet azzal az ötlettel, hogy az eredeti horrorral átszőtt szerelmes sztoriból legyen romantikus vígjáték.

A film számára már csak hab a tortán, hogy a forgatást a Covid-19 természetesen félbeszakította, majd az utómunkálatok is elhúzódtak és az eredetileg tervezett bemutató, a stílszerű 2021. február 14-e helyett az idei karácsonyi szezonba csúszott. Ahogy az lenni szokott, jelenleg a csapból is az Átjáróház folyik a kritikai portálokon, aminek örülünk, hisz nézzen mindenki minél több magyar filmet…DE. A film kap hideget-meleget és úgy tűnik, a sztori kategóriába sorolása nem megy túl könnyen mindenkinek (rutinos Veres Attila-olvasók számára ez egyáltalán nem meglepő). A kritikák fantasy-t, romantikus fantasy-t, horror-vígjátékot és minden mást emlegetnek illetve biztos, ami biztos, mindhez odaírják, hogy magyar.

Na de akkor most mit is nézünk?

A film egy alternatív Magyarországon játszódik. Alternatív, mert azt sem tudjuk néha, hogy hol vagyunk, és azt sem, hogy mikor. Már majdnem ismerős minden, de valahogy érezzük, hogy mégsem. A film díszletei és az ügyesen összeválogatott helyszínek nagyon jól teremtik meg az egyedi atmoszférát, ami az egész film során megmarad. A hangulatot számunkra ismerős elemek ágyazzák meg. A panellakásban csirkefarhátból készül az ebéd, Mátyás van az ezresen, régi típusú volánbusz szalad az utakon, de azért a háttérben modern autók parkolnak. Összességében véve egy kellemes, lebegő bizonytalanság születik a különböző elemek vegyítéséből, amihez azért minden magyar néző tud kötődni, mert legalább nyomokban a miénk. A jelmeztervező és a colorist munkáját dícséri a film kellemes, néha kifejezetten bájos, kissé vintage színvilága, ami remek kontrasztban van az alapvetően morbid témával (érdemes összevetni az egyes jelenetek színeit Holtai Gábor Második kör című kisjátékfilmjével, ahol a forgatókönyvíró és a bizarr érzés is közös). A kritikák szerelmes filmként emlegetik az Átjáróházat, hisz alapvetően véve az is. Az emberiség egyik legősibb toposzához, a halálon átívelő szerelemhez nyúl vissza, a maga weird módján.

Ha bizonytalanok is lennénk abban, hogy valóság-e, amit látunk, a film első jelenete gyorsan helyre rakja a néző világképét. Két csecsemő első napját láthatjuk egy kórházban, ahol tragikus tűz üt ki, a csecsemők egymás mellé sodródnak. Ők Krisztián (Bárnai Péter) és Ági (Rujder Vivien), a film főszereplői, akiknek a sorsa már a tűzesetben megpecsételődik. Ágit kimenti egy nővér, viszont Krisztián ottmarad, érte Ilus néni (Kútvölgyi Erzsébet) jön el, akiről hamar megtudjuk, hogy varázserővel bír. Az egyébként rendkívül szórakoztató karakter apró utalásokkal hamar jelzi számunkra, hogy ebben a világban bizony létezik a varázslat. A húsz év alatt egy napot sem öregedő Ilus néni neveli fel Krisztiánt, aki a jósdára emlékeztető panellakásban nő fel egy holló és egy fekete kecske társaságában, ennek ellenére meglepően otthonosan mozog a hétköznapi világban.

A VI. számú Nemzeti Halottasház és Bonctani Intézet kalandos folyosói

Krisztián hamar egy látszólag teljesen átlagos munkára tesz szert, a Nemzeti Halottasházban kezd éjjeliőrként dolgozni. A sors kerekei már az ötödik perctől forognak, Krisztián első munkanapján belebotlik, igazából biciklivel beleütközik, Ágiba, a kémia dolgozni kezd kettejük közt, meg is beszélnek egy randevút, majd Krisztián elmegy dolgozni. A rutinos nézők itt már sejthetik azt, amit az elvileg varázsvilágban felnőtt Krisztián még nem tud, hogy a munkahely nem átlagos munkahely. Az Átjáróház kiválasztotta Krisztiánt egy rendkívüli feladatra, ugyanis a mindenkori éjjeliőr munkája az, hogy az evilágon rekedt holtaknak segítsen átjutni a túloldalra, teljesítve utolsó kívánságukat, hogy ne húzza őket többé vissza a szívük az életbe.

Az Átjáróház falai éjjelente visszatérő halott lelkeket takarnak, az alagsor pedig magát a megtestesült ördögöt. A film fő, tulajdonképpen egyetlen gonosz figurája lapul az épület alatt, ő látszólag halál és halál ura, a gonosz Boncmester (Kulka János), aki az ittmaradó lelkeken hajtja végre a végzetet. Ezen a ponton jelenik meg a film második nagy toposza, amihez nagyon okosan nyúltak hozzá: a halál utáni élet. Az Átjáróház nagyon erősen kapcsolódik a halál fogalmához, de az élethez, az élet értékeihez is. A saját sorsukkal szembe nézni kénytelen halottak egyszerre viccesek, de szánandóak is. Krisztián elég gyorsan belerázódik az új munkakörbe, feladatát csupán az nehezíti, hogy rögtön második munkanapján Ági is megjelenik a holtak közt.

A ziccerek és a húsvéti tojások

Az Átjáróházban egy nagyon érdekes, varázslattal, humorral és halállal teli másik Magyarországot ismerünk meg, de sajnos a 104 perc kevés ahhoz, hogy minden érdekes részletet kibontson a rendező. A világban létező varázslat eredete, a túlvilág mibenléte és a gonosz forrása nincs kidolgozva, kész tényként kap mindent a néző és a hiány talán csak a kíváncsibbakat, vagy a nagyon sok fantasztikus tartalmat fogyasztókat zavarja. Ugyanakkor a készen kapott történet, a sodró humor megadja azt a luxust, hogy nagyon jól szórakozzunk a filmen. Ha elengedjük azokat az elvárásokat, hogy teljesen meg akarjuk érteni a film néhol szemünk előtt feje tetejére álló valóságát, egy nagyon jól fogyasztható darabbal van dolgunk, ami tele van apró, szórakoztató utalásokkal.

A film átadja azt az érzetet, amit A valóság helyreállításá-ban is megtapasztalhatunk, hogy a fikció és a valóság keveredik egymással, sőt, néhol helyet cserélnek, de a klasszikus Veres Attila-féle novellákkal szemben itt a hősök nem buknak el. A könnyed és pozitív végkifejlet nyilván a fogyaszthatóságot is szolgálja, ugyanakkor szembeállítva az Átjáróházban kavargó világokkal, érezhetjük, hogy igazi csoda történik. A boldog nézők pedig elgondolkodhatnak a szerelem mindent legyőző erején.

Mindent összevetve egy szórakoztató, kedves, vicces film az Átjáróház, ha kicsit emlékeztet titeket a Hurok-ra, az nem véletlen, hisz ugyanúgy Madarász Isti a rendező. Nem egy Black mirror, de azért ebben is lesz bőven groteszk. Ha valami olyan filmet szeretnétek nézni, ami nem a tipikus romantikus röhögős történet, bátran vegyetek rá jegyet, mert a filmben megjelenő laza szürrealitás, a csak magyaroknak érthető poénok, a panelvarázslatok garantálják, hogy az Átjáróház egyedi élményt ad.

• A filmben szereplő intézmény képi világának érdekes előzménye lehet egy sokkal nehezebb kategóriából a Pál Adrienn, ahol a magyar egészségügy egy szintén szürreális, de teljesen más oldalába tekinthetünk bele.
• Zsáner tekintetében nem tisztünk igazságot szolgáltatni, de ha bejött Ilus néni és bírod az urban fantasy vonalat, Szélesi Sándor-tól az Ellopott troll, vagy a Sztrugackij testvérektől A hétfő szombaton kezdődik, esetleg az Őrség-sorozat szintén jó választás lehet.
• És ha te is észrevetted, hol bújik meg az Átjáróházban az Éjféli iskolák, szívből ajánlom olvasásra A valóság helyreállításá-t, melyről korábban itt írtunk.

Jó filmnézést!