Lassan már a csapból is David Grann regénye, a Megfojtott virágok folyik. Pontosabban az abból készült film. Ugyanis a történet a napokban jelenik meg a hazai mozikban, és én magam is már régóta nézegettem az előzeteseit. Aztán megtudtam, hogy egyébként ez csak egy adaptáció. Onnantól pedig egyenes út vezetett odáig, hogy még a film előtt el kell olvasni. Pláne, hogy jelen esetben egy szakkönyvet visznek vászonra. Ez a ritka eset pedig még inkább felkeltette a kíváncsiságomat. Így aztán megszületett a döntés: minél többen ismerjék csak meg az eredeti formát is.

David Grann amerikai újságíró, a The New Yorker állandó munkatársa. Fő területe az oknyomozó újságírói munka, de foglalkozik az úgynevezett “döglött aktákkal” is, amelyek felderítetlen bűneseteket foglalnak magukba. Több könyve jelent már meg magyarul is. Ez a kötete 2017-ben debütált, és akkor tényirodalom kategóriában a National Book Award-díjra jelölték. Az író munkája mellett az újságíró szerepét is díjazták már, 2009-ben George Polk-díjat kapott.

Hús-vér indián történetek

A történet középpontjában egy Mollie nevű oszázs indián lány áll, akinek a családját szép lassan meggyilkolták. Kicsit ugrálva az időben megismerhetjük a testvérét, Annat, aki aztán a gyilkosság egyik áldozata lett – nemes egyszerűséggel tarkón lőtték. Majd a múltját mutatja be nekünk az író. Pontosabban azt a múltját, amikor ő maga még egy kósza gondolat sem volt, hanem a szülei fiatal korát és kényszerű vándorlásait. Mollie már arra a területre született, ahol aztán fel is nőhetett. Megismerhetjük gyermekkorát a katolikus lányintézetben, azt a folyamatot, ahogy indián nevéből angol neve lett.

Ez idáig egy sima bűnügyi regény is lehetne, ahol csak annyi a feladatunk, hogy megtaláljuk a gyilkost. Csakhogy ez sokkal több annál. Ahogy olvassuk, már az első alfejezetektől kezdve egy szépen felépített korrajzot kapunk. Olvasás közben teljesen az az érzés kerített hatalmába, mintha ott lennék az 1900-as évek elején létező vadnyugaton. Persze, ebben biztos nagy segítség volt a gazdag illusztráció, de számomra mégis a szöveg adta meg az alap hangulatát. A képek inkább csak a arc-név párosításban segítettek.

Az indiánokon túl

Első sorban Amerika elnyomott népcsoportjáról szól a könyv. Kiszorították őket a földjükről; felnőtt embereket gyámság alá vontak, hogy ne férjenek hozzá a pénzükhöz, mert irigyelték tőlük; semmibe vették őket, és néha még hülyének is nézték az őslakos népet. Nekem gyerekkoromban kimaradtak az indiános kötetek, mint például a Winnetou. Tudtam róluk, tudtam, mi történt velük, de sose éreztem, hogy nekem most foglalkozni kéne a sorsukkal. Ha nincs ekkora felhajtás a film körül, lehet most se vettem volna kézbe a könyvet. Amit egyébként nagyon sajnálnék.

De mindezen túl vannak más jelentőségei is a könyvnek. A mindenki által ismert FBI ugyanis azokban az időben közel sem volt ennyire kiterjedt és elismert. Persze, már létezett, sőt, a mondhatni jogelődnek számító szervezet már a 19. század legvégén működött. Mégis, a nagy átütő lökést ez az ügy adta meg. Számomra nagyon érdekes volt olvasni az egész kialakulását, az akkori légkört. Nem utolsó sorban pedig együtt nyomozni velük a gyilkosok után.

A végére pedig kedvcsinálónak elhoztam a film trailerét. Remélem, hogy lesz legalább olyan jó, mint a könyv volt.